macskakaparásocskák

Uhh, tegnap este.. hát a tegnap este felkavaró volt.

Az elején furán éreztem magam, mert nem voltam biztos benne, kivel hogy állnak a dolgok, mit gondolnak rólam (páran tanúi lévén annak, mikor a múltkor elszállt az agyam), ráadásul ott volt M és az járt a fejemben, hogy mennyire nem vagyunk részei egymás életének már, és hogy egyre kevésbé leszünk ezután is.

Később jót beszélgettem egy csomó mindenkivel.

Elég durva sebet szereztem a homlokomra, mert tánc közben hátradöntött egy srác és mikor felemelkedtem, ott volt egy rúd, most egy 5 centis repedés található rajtam, már-már hasonlítok HarryPotterre, csak túl függőleges a csík.

Lesmárolt egy srác csak úgy és teljesen meglepődtem rajta és nagyon fura volt, nem számítottam rá és nem akartam, velem még nem történt ilyen soha, és tudom, hogy ez piti dolog, de nekem nem, mert egy kezemen meg tudom számolni, hány emberrel csókolóztam életemben.

M.mel teljesen kiütöttük magunkat a gellérthegyen, majd kavartunk, és ez most nagyon fura, mert emiatt csak még jobban fog hiányozni, és akkor annyira jó volt, most meg nem tudom, azt se, hogy ő mit gondol, fura az egész és azt beszéltük, hogy ha felébredünk, majd beszélünk, de már fél3, lehetséges, hogy eddig alszik vajon? Vagy csak eltűnt valahova, nem tudom. Pedig azért jó lenne megbeszélni vele ezt a dolgot, hogy hogy látja meg ilyesmi.

Imádok az Annával találkozni, mindig inspirál és egy csomó fontos dologra rájövök.

Tegnap általa döbbentem rá, hogy egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét félnek van fejlődési lehetősége, kvázi nehézségeket állítanak egymás elé.

Na én ezt totál elcsesztem.

A kapcsolatunk elején (elején.. az első másfél-2 évben) nekem megvolt a kihívás, mert nagyon sokat idomultam, alkalmazkodtam, viszont mindenben engedtem M.nek és neki nem igazán adtam semmi olyat, ami által segítettem volna, hogy kibontakoztathassa magát. Igyekeztem nem korlátozni és ez vagy sikerült, vagy nem. Egyszer azt mondta, miattam hagyta abba a bringázást és ez annyira fájt, mert soha nem akartam visszafogni, tudatosan lökni akartam előre és ez aztán nem sikerült. Ha kevesebbet adtam volna magamból és erősebb határokat húztam volna, és nem rohantam volna mindig hozzá, nem helyeztem volna mindennel és mindenkivel szemben őt legelőre, akkor talán inspirálhattam volna őt. Talán jobban tanult volna a suliban. Talán megértette volna, milyen fantasztikus ember és pasi és jobban bízna magában. Talán belekezdett volna valami új, klassz dologba, amivel önmagát kifejezheti.

Utálom, hogy nem tudtam erősíteni. Annyira sajnálom és bánom.

Nagyon furcsa ellentétek vannak bennem. Nem tudom pontosan definiálni magam, még nem döntöttem el, milyen legyek, próbálok figyelni az érzéseimre és rájönni, mi okozza ezt a kettősséget.

Egyrészt a sulinál jön elő. Annak ellenére, hogy szeretek oda járni és tetszenek a tárgyaim és még az embereket is szeretem, van bennem egy olyan érzés, hogy valami nincs rendben ezzel. Hogy nekem nem való, vagy alapvetően bűzlik az egész, azt nem tudom. De olyan máshogy gondolkoznak ott, és olyan gyökeresen más szemléletet preferálnak ott, mint az enyém, hogy az megdöbbentő. Ami nekem egyértelmű, az nekik kérdőjel. Csak ebből a mai, őrült, pénzmániás világból indulnak ki, és sokkal bonyolultabban, mint az egyszerű parasztlogika. Nagyon rossz, hogy elvárják, mit mondj, és ez olyan dolog, ami tőlem annyira távol áll. Úgyhogy nem szólok inkább hozzá.

A másik a kapcsolatok. Nem is tudom... Nagyon sok emberrel érzem jól magam mostanában. Magammal is. Kialakult egy ilyen tulajdonságom, hogy szinte bármilyen társaságban, bármilyen embernek szimpatikus leszek, nem tudom, miért. Sok mindenkit mondok a barátomnak, olyan sokan vannak, akikkel délutánonként találkozni szoktam, hogy nem tudok velük annyit, amennyit szeretnék, még ha minden nap összefutok is valakivel. Ők mind fontosak, mind mások, és mind máshonnan vannak. Osztályból, egyetemről, régről, barátikörből, innenonnan. Nem egységes. Zavaros. Felkavaraodott. Nincs ezzel baj. Csak sok a belső konfliktus bennem és még nem tudom, hogyan rendezzem őket.

Egy csomó szupi nagyszerű dolog történt és most olyan jól érzem magam.

Süt a nap.
Azt hiszem, M.nek mégiscsak fontos vagyok és mégse tette túl magát olyan gyorsan és barátok is maradhatunk egy kis szerencsével, ami olyan klassz lenne.
Az összes múlt heti zhm maxpontos lett.
Té nem haragszik egyáltalán, emiatt eléggé aggódtam (mert amúgy jogos lenne).
Megjött egy szupi fülesem, mostantól csúcsminőségben hallgathatok mindenféle muzsikát.
És ma kaptam egy bókot/flörtölést, nemtom, nem vagyok ebben túl járatos, de az tuti, hogy pozitív volt.

Klassz. :)

HS7

Ha nagyon figyelmesen szaglásztok, ma érezhetitek a tavaszszagot a levegőben! Közeleg, közeleg. :)