Tehát a helyzet.

1. Anyám gyakorlatilag közölte, hogy költözzek el otthonról. Hát ergó így ki akar dobni. Nem, nem csináltam semmit. Ja, vasárnap elmentem délelőtt 11kor lerendezni a hülye kis lelkem és csak délután jöttem haza. Semmi mást nem tettem.

2. M.mel kurva szarul vagyunk. Erre nincs jobb szó. Ma az történt, hogy a nap fő eseményei felét az foglalta el, hogy az iskolája általa és ismerősei által legjobbnak tartott csaja leszólította őt és nézegették a cipőjét és beszélgettek. Kérdezem ma, ki ez a csaj, csak kiváncsi voltam rá, féltékenység nélkül. Erre kiakadt, hogy nekem semmit sem lehet elmondani, és ha lesz valami ügye valami nővel (?)(?!), akkor azt tuti nem fogja elmondani nekem. Erre felhívtam, hogy megbeszéljük, nem volt hajlandó beszélni és közölte, hogy baszogatom. Most meg én vagyok a rossz.

Nem akarok áldozat lenni. Lehet, hogy hülye vagyok, nehéz eset, zárkózott, önző stb de szeretném magam megtisztelni azzal, hogy nem cseszem szét az életem és nem bántom direkt magam. Most egy ilyen emberrel minek vagyok együtt őszintén? Akinek akkor vagyok jó, ha semmi bajom nincs, aranyos vagyok és kedves, de még akkor se? És a legjobb, hogy nem is a csajról van szó, mert nem tudom, tetszik-e neki, de még ha igen, szerintem akkor is full joga van hozzá. Nekem is szoktak néha tetszeni srácok, ez normális. Engem hibáztatni mindenért, na az nem normális. Ez a kapcsolat beteg. Szerintem úgyis vége lesz, jobb lenne nem húzni tovább. Remélem lesz erőm szakítani nagyon hamarosan.

3. Ezek miatt nem vagyok képes koncentrálni és tanulni a 3 hét múlva bekövetkező érettségimre.