macskakaparásocskák

Laza, semmittevős napom van. Beszélgettem egy leendő évfolyamtársammal msnen, annyira kedves volt, ha élőben is ilyen jófej, az klassz lenne.

M. anyukájának csinálok hiphop válogatáscédét, komoly munka, csomó új hiphopos előadót kell megismernem hozzá (én nem hallgatok eleget, csak kicsi hősök, anna and the barbies, SP).

És olvasok, sokat, a Jadviga párnáját, nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy itthon leültem, és olvastam, csak magáért a könyvért. Szoktam én, de leginkább metrón, héven, lyukas időben, várakozáskor, esetleg nyaraláson. Így ritkán van türelmem, de most nagy a nyugi.

Éjjel már majdnem elaludtunk M.mel, és egyszer csak valami iszonyú hangosan elkezdett ciripelni egyet, de hiába kerestük-kutattuk, sehol nem bukkant fel a kis leleményes szöcske/sáska/egyéb/nemakaromtudnimilyenlény. Aztán összecsipkedtek minket a szúnyogok, aztán mehettem fenistilt keresni, aztán reggel majdnem elaludt munkába menet. Klassz volt. :P

Úgy szeretnék már egyetemi levélkét kapni, remélem ma jön a kedves postásbácsi és hoz nekem és lesznek mindenféle infóim a gólyatáborról (ezmiez??), meg beiratkozásról, mindenről, az első kézzelfogható valóságdarabom.