macskakaparásocskák

És a legjobb, hogy újabban a hasam azt a nagyszerű szokást vette fel, hogy bármilyen nehéz kaját (értsd palacsinta, hurkakolbász, gyorskaja stb) készülök enni, bemondja az unalmast, és köszöni, de ő inkább nekiáll fájni.

Ráadásul most derült ki, hogy jövő héten már hajrá megy is a suli, semmi regisztrációshét, semmi pihi. Váá elegem van és szomorkodok. :(

Mellesleg megbuktam, ennyit a jóstehetségemről, a pozitív hozzállásról, és ha már itt tartunk, minden más létező és nem létező dologról is.

El is viselném 5 perc csönd, méla gyász, önsajnálat és önutálat koktélmixével, majd túllépnék rajta, mint olyan vizsgán, aminél vannak fontosabbak is az életben, tudván, hogy jelen pillanatban úgysem tehetek semmit, ha apám nem lenne szentül meggyőződve arról, hogy ez egyenlő azzal, hogy kirúgnak az egyetemről és nem stresszelne ezzel folyamatosan.

 Amúgy ma fogom írni a kettes számú mikro vizsgámat, de ez most már menni fog. :)

 Annyira zavar ez a helyzet.

Van ugyebár M., és van Té, aki az osztálytársam volt, és miután elballagtunk, vele továbbra is jóban maradtunk.Viszont M. féltékeny lett Tére, amiért szoktunk találkozni.

Na ennek az lett a következménye, hogy a múltkor igen okos fejemmel nem említettem M.nek, hogy találkozunk Tével, de persze kiderült (hazug embert valóban hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát..), és azóta M. folyton ezen lovagol, hogy majd Tével szépen összejövünk, amikor szakítottunk (3 hét múlva, mert elmegyünk síelni február elején, meg addig jól érezzük magunkat, de be kell látnunk, nem múkodik ez a kapcsolat). Ellenben minél többet hozza fel, és minél többet juttatja az eszembe, annál biztosabb vagyok benne, hogy Té abszolút nem esik bele nálam a pasi kategóriába, benne van a barát csuporban és marad is, és egyre jobban idegesít, hogy M.nek az a fixa ideája, hogy majd együtt leszünk. Pff.