macskakaparásocskák

"Próba minden találkozás: ételekkel, emberekkel, gondolatokkal. Először mindent szagolj meg! Ha valaki mond valamit: szagold meg! Ha jó a szaga, akkor harapj belőle egy kicsit, de mindig rágd meg. Sokáig rágd, mielőtt nyelnéd. Még a szavakat is sokáig kell rágnod, mielőtt lenyelnéd őket, mert sokkal könnyebb kiköpni valamit, mint akkor megszabadulni tőle, ha már magadba fogadtad. Ha magadba fogadod a szavakat, és a gondolat nem megfelelő neked, akkor bajod lesz belőle. Daganatokat, pörsenéseket, fejfájást, mellfájást, gyomorfájást, üszkös fekélyeket okoz, amíg ki nem veted magadból. Szerencsére az ételt könnyű eltávolítani a hányással vagy a hasmenéssel, és már túl is vagy a tévedésen. A gondolatokat és a hiedelmeket sokkal nehezebb kiűzni. Látod, a sivatagon túli világ olyan dolgokat művel, amelyek nagyon megváltoztatták az életet. Okosabb, ha nem feltételezed, hogy valami biztosnágos, csak azért, mert normálisnak vagy rendjén valónak látszik."

Anya csinált epres gombócot, valami isteni, mennyei, csodás, voltam melózni és extra szar volt, nem is részletezem, mert kiderül, hogy tilos közzétenni a svihákságokat.

Olyan dühös vagyok M.re, mint kábé még soha.

Ok: megyünk be melóba, odaállok egy asztal elé, mire ő közli, hogy ez az övé, már odarakta a táskáját. Mire én, hogy nem éppen, ez az enyém, én néztem ki hamarabb. Mire ő, ahelyett, hogy az udvariasság szikráját produkálta volna, közölte, hogy az övé és (!) idézem: "na tűnés ribanc".

Szóval ez így nagyon durva, micsoda tapló paréjság, és mennyire megalázó nekem emberek előtt? El se mondanám nagyjából senkinek, maradjon titokban az ilyen sértés, elvégre velem megtörtént, nyilván hibás vagyok én is, de ide tennék egy nagy felkiáltójelet, hogy emlékezzek erre örökre. Nem bosszúvágyból, csak tudni, hogy ezt vesztettem.

Óuhh te jó ég, hát én nem tudom, ez hogyan lehetséges és milyen égi áldás, de most néztem a naptunt és mikroból 2es van beírva a 27i vizsgámra!!!!!!

Remélem nem tévedés, kb ugrálok most a boldogságtól.:))

És a legjobb, hogy újabban a hasam azt a nagyszerű szokást vette fel, hogy bármilyen nehéz kaját (értsd palacsinta, hurkakolbász, gyorskaja stb) készülök enni, bemondja az unalmast, és köszöni, de ő inkább nekiáll fájni.

Ráadásul most derült ki, hogy jövő héten már hajrá megy is a suli, semmi regisztrációshét, semmi pihi. Váá elegem van és szomorkodok. :(

Mellesleg megbuktam, ennyit a jóstehetségemről, a pozitív hozzállásról, és ha már itt tartunk, minden más létező és nem létező dologról is.

El is viselném 5 perc csönd, méla gyász, önsajnálat és önutálat koktélmixével, majd túllépnék rajta, mint olyan vizsgán, aminél vannak fontosabbak is az életben, tudván, hogy jelen pillanatban úgysem tehetek semmit, ha apám nem lenne szentül meggyőződve arról, hogy ez egyenlő azzal, hogy kirúgnak az egyetemről és nem stresszelne ezzel folyamatosan.

 Amúgy ma fogom írni a kettes számú mikro vizsgámat, de ez most már menni fog. :)

 Annyira zavar ez a helyzet.

Van ugyebár M., és van Té, aki az osztálytársam volt, és miután elballagtunk, vele továbbra is jóban maradtunk.Viszont M. féltékeny lett Tére, amiért szoktunk találkozni.

Na ennek az lett a következménye, hogy a múltkor igen okos fejemmel nem említettem M.nek, hogy találkozunk Tével, de persze kiderült (hazug embert valóban hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát..), és azóta M. folyton ezen lovagol, hogy majd Tével szépen összejövünk, amikor szakítottunk (3 hét múlva, mert elmegyünk síelni február elején, meg addig jól érezzük magunkat, de be kell látnunk, nem múkodik ez a kapcsolat). Ellenben minél többet hozza fel, és minél többet juttatja az eszembe, annál biztosabb vagyok benne, hogy Té abszolút nem esik bele nálam a pasi kategóriába, benne van a barát csuporban és marad is, és egyre jobban idegesít, hogy M.nek az a fixa ideája, hogy majd együtt leszünk. Pff.