Kábé már nem tanulok semmit, csak matekot fogok még egy kicsit, azt is inkább azért mert szeretem tanulni (pirulpirul) és biztonságot ad a tudat, hogy nagyjából mindent tudok és csak nem lesznek olyan zűrös feladatok, amiken túlzottan elbukok.
Viszont ami tényleg durva, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni az életem kis folydogálását, miután túl vagyok a szóbeliken.
Egész nap M.mel leszek, napozok, semmitteszek, itthonvagyok, főzőcskézek, bulizok, esetleg emberekkel találkozok? Nem fogom halálra unni magam? Mondjuk elkezdtünk Totóval ingatlanügynökségeket nézegetni, akiknél dolgozgatnánk, ez egy opció. És néztem hostess hirdetéseket is, azok közül is fel fogok hívni pár számot. De azért szkeptikus vagyok kicsit. Még sose volt ilyen kérdőjeles az életem.
Jó, jó, tudom, még sokszor lesz ilyen. :) Nem is baj, ez klassz változás. De kicsit izgulok.
Van egy fantasztikus dolog abban, ha szeretünk valakit, és ez az, hogy az önzősége, udvariatlansága, bunkósága vagy butasága mögött megláthatjuk ŐT. Az igazi önmagát, akiről pontosan tudjuk, hogy önzetlen, udvarias, kedves, okos és nagyszerű.