macskakaparásocskák

Nagyon, egyre jobban élvezem a munkát.

Az irodában 3an vagyunk, jófejek a lányok, és néha már igazi lógásérzésem van, amikor a kemény munkát megszakítva:) acdct töltünk le, vagy kibeszéljük a magánéletünket, vagy csengőhangokat keresünk. Aztán időnként jönnek ilyen kis mókás emberek, na őket ellátjuk azzal, amit épp szeretnének, már nagyon profi vagyok a különféle termékekben, ki is találtam jó szót erre a tevékenységre, amit lehet önéletrajzba írni: értékesítés.

Ráadásul van munkám, ami lényeges, mert rémálmaim rettenete, hogy nincs szükség arra, amit csinálok, vagy szimplán a jelenlétemre. De asszem itt nem áll fenn ez a veszély, tetszik, nagyon.

Mikor jön el egy kapcsolatban az a pont, amikor be kell fejezni? Honnan tudom?

Amikor nem szeretem? Amikor már nem tudjuk egymást felhúzni, hanem visszazuhanunk? Amikor már nem látom meg benne azt, aki lehetne? Amikor nem tudom elképzelni vele az életemet 5 év múlva?

Mi van, ha egyik választ sem tudom ezekre a kérdésekre?

Gondolom rólam lehetne mintázni a naivitás és végsőkig való bizakodás mögé bújtatott gyávaság szobrát.

Egy hétig bárki megtekintheti a fenekemet és egy bugyimat pudingocska oldalán, mert beneveztem a popsi-bugyi pározós játékba. :P Bátor vagyok, nem?

update: Közben olvastam a kommenteket, és már ki is találtak mindenkit. :)