macskakaparásocskák

Vááhh síkideg vagyok.

Én még életemben nem voltam igazán stresszes, ilyen tartósan, zavaróan, kimerítően, nagyon.

Utálok mindent és mindenkit, meglepő módon, amit imádva szeretek és vágyok, az a matek érettségi, amit a kezemben akarok, írni akarom, alkotni akarom. Minden és főképp mindenki más meneküljön. És süssön a nap. És legyen strandszezon. És szeretnék még egy paradicsomos-fetasajtos salátát is meg sok vizet. És a nyolcadik Harry Potter kötetet. És tengert, nem is, óceánt. És koktélokat, néger pasikat, meg síszezont. És 99%os matekérettségit. És nagy puszit nekem. :( Sőt sok puszit. Sok nagy puszit.

Hát, magyar érettségi kipipálva. Hihetetlen jó érzés túl lenni rajta. :)

Kábé egy éve az volt a fejemben, hogy tutira versösszehasonlítást írok. Szóval megkapom a papírt, első dolgom, hogy megnézzem az érvelést, hogy M.nek jó-e a téma, megnyugszom, hogy jó. Második dolgom, hogy ráirogassam a nevem minden oldal tetejére, harmadik dolgomként pedig megnézem, mit is kellene írnom.

Berzsenyié az egyik vers (aúúú), sebaj, hátha a nem ismert vers jó. Elolvasom, hát, nem jó. Még szenvedtem velük egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme, ha nem ismerem jól Horatiust (ugyanis mindkét vers a horatiusi hagyományokra épült), Berzsenyit utálom és még a másik versből se lehet sokat kihozni.

Így történt, hogy érvelést írtam a saját legnagyobb megdöbbenésemre.