macskakaparásocskák

Tegnap este M. küldött egy mmst, ami a helyet ábrázolta épp, ahol voltak. Parasztház, szép táj, naplemente. Hozzá a szöveg: találtam egy helyet, ami az eddigieknél is jobb az elszigetelt életre. Válasz: hú, jól néz ki, érezd jól magad, egyszer azért engem is elvihetsz ide. (Ha már nem csinál úgy, mintha szakítani akarna, akkor én se.)

Utána, este felhívott. Csak hogy mi a helyzet. Beszéltünk pár percet, nagy vonalakban elmeséltük, miket csinálgattunk, de a hangja még mindig bedurcizott volt, bár lehet, hogy csak úgy csinált.

Aztán ma reggel hívott, most láttam, visszahívtam, és mondta, hogy egy kevésbé kaptatós szakaszon visszahív. (Ugyanis épp túráznak.)

Nem értem, most akkor hiányzom neki? Vagy ha szakítani akar, akkor ezt hogy...?

Amúgy abban sem vagyok biztos, hogy én mit akarok. Ezek után... Bár, be kell vallanom, egy kicsit jó érzés amolyan szabadnak lenni. Bárkivel találkozhatok, hahóhahó, ráérek. Van benne egy kis fíling, lehet, hogy gyakrabban kéne napokig nem beszélnünk. Most viszont egyelőre megvárom, ő mit mond. És ha nem szakít, akkor elég nekem azon gondolkoznom, hogy én akarok-e.