Baszki olyan ideges vagyok mint egy.. mint egy felbőszült vízilócsorda plusz egy 3éves akitől elvették a kedvenc játékát a nagyobbak plusz a szökeses michael a legrosszabb pillanataiban, na mint mindezek együtt.
Ma megyünk Z.ékhez. Zt iszonyúan rühellem, a többiek miatt megyek, hát M.mel kitaláltuk, hogy bringázzunk hozzájuk, kérdem, melyik busszal kell menni, mert nem tudom a pontos címet. M. erre fejből közli, irányítószám, utcanév, házszám. Eltelik pár perc, szóba kerül, hogy én melyik kerületben lakom, kapásból szart mond. Annak a hülye ribancnak meg persze fejből vágja az egészet.
Már végeztem légzőgyakorlatokat, elszámoltam 10ig (kétszer), pedikűröztem, minden hiába. Kurva dühös vagyok.
Mikor jön el egy kapcsolatban az a pont, amikor be kell fejezni? Honnan tudom?
Amikor M.mel vagyunk, az egyik kedvenc hangulatom, ami elő szokott fordulni köztünk, az a teljes megzakkantság és hülyéskedés. Amikor az alvástól, a melegtől, vagy a puszta létezéstől mindenen röhögünk, de leginkább egymáson, mindenből viccet csinálunk, leginkább egymásból, semmit nem veszünk komolyan, legfőképp egymást, tiszta zizik leszünk, egyszerre infantilisek és érett felnőttek. 
Tegnap megtudtam a matekérettségim eredményét és tádám, 92% lett. Ami, hát nem 100, de elég jó, főleg mivel a legtöbb osztálytársamnak 40-50-60%osok lettek. 
Juli: Kibékültetek végül is M.mel?
Huh, ma volt az első dolgozós napom. Reggel 8tól délután 5ig alig pár ötperces szünettel, kész vagyok. A nagy része ráadásul számítógépes adatrögzítés, lehet az excellel háborúzni. :) 
(Lehet, hogy a következő három napban kábé percnyi pontossággal fogom leírni a történteket.)
"Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián. 
Amikor nagyon ki vagyok borulva, mindig megpróbálom fizikailag rendberakni magam. Elmegyek zuhanyozni, hajat mosok, szárítok, szőrtelenítek, sminkelek. Jobban érzem magam tőle.
Szerintem határozottabban jobban néznék ki, ha vékonyabb meg kisebb lenne az orrom. 
Meglenne a matek és a töri írásbelim is. :) 
