Találkoztam osztálytársakkal, voltunk olyan tizen, és annyira boldog meg felszabadult vagyok meg hálás, nekem szimplán hogy így együtt vagyunk olyan sokat jelent, feltölt, örömmel telít, energiát ad, úúhh elolvadok magamtól. Lássák, bejött a cinizmusom a túl sok érzelem hatására, de akkor is, olyan röhejes csak úgy áradozni, miközben ki se tudom fejezni, mennyire szeretem őket egytől egyig.
Anya tíz perce nyögte ki, hogy mamának szerdán lesz a 80. szülinapja, és menjünk le hozzájuk kecskemétre szerda este, ami nem kicsit bonyolítja a dolgokat, tekintve, hogy hétfő kedd szerda egész nap dolgozom, csütörtök hajnalban megyünk balaton soundra, ma osztálybuli, közben össze kell raknom a cuccokat, jegyeket kell vennem, meg kell szereznem az imádott T.nél maradt pénzemet a nőjétől, meg attól félek, még van csomó minden más is, ami most nem jut az eszembe, de hozzájárulásával tovább fogja zsúfolni ezt a pár édes kis napot.
Nehéz innen nézve tudni, mi a helyes és mi a helytelen.
Döntés1: Ha tegnap az osztályommal találkoztam volna vízipipázni a margitszigeten, és utána esetleg 7-8 fele kiértem volna M.hez.
Döntés2: Ha tegnap kimentem volna M.hez és a mai osztálybulin találkoztam volna az osztálykámmal.
Tegnap abszolút az egyes számú változat tűnt jónak, úgyhogy persze végül a kettest csináltam, tudom, hogy nem tűnik nagynak a különbség, végül is csak egy programcsere, de abból a szempontból fontos, hogy mit helyezek előtérbe, kit részesítek előnyben, mennyire engedek a játszmákban vagy mennyire látom, hogy kinek mi mennyire fontos, itt főként magamra meg M.re gondolok, mert magamat nagy nehezen még megértem, bár nagyon őszintének kell lennem, hogy túllépjek az önsajnálaton és meglássam mögötte a valódi mozgatórugókat, viszont M.en kiigazodni teljesen lehetetlen, és ami a legrosszabb, még neki magának is.
Végül is annyira nem volt mókás a családi banzáj, mint amennyire számítottam rá, de rossznak se lehetett mondani.
Volt sok kedves másod és harmadunokatestvér, sokadfokú nagynénik és nagyszülők unokatestvérei, akik mind elmondták, hogy nahát, érett lettem, az őszintébb fajta fiatalok hozzátették, hogy nahát, nem nézek ki 19nek (nembizony, életem végéig 16nak fogok tűnni, úgydöntöttem, ez maradhat így), lehetett dumálni és bort inni, persze nem eleget, de attól még a hagyományt igazán értékelem.
