macskakaparásocskák

Tesóm és Zsófi kikísértek a hévhez, felraktak rá nagy nehezn, túrahátizsák, polifoam, két óriásméretű kajásszatyor, nevettünk, ahogy felmásztam mint egy teve vagy bogár, de aztán becsukódtak az ajtók és elindult a hév, és ... ők meg csak ott álltak, ottmaradtak, és tudtam, hogy tesómat most majd egy évig nem látom, elkezdtem sírni a gyorsuló héven, annyira bolond látványt nyújthattam.

Most pedig, egy hét Erdély, meglátjuk, milyen lesz, kár, hogy ennyire vártam, olyan jóra számítottam, sőt most is jóra számítok. Viszont van egy tervem, ötletem, vágyam, elkiabálni nem merem, szurkolnás hozzá - hát, elkelne, köszönöm.

POP után beültünk egy kocsmába tizenpáran, osztálytársak és csatolt közegek, igazság szerint hulla voltam, és ráadásul Ákos nem mellettem ült (mert mellette kétperc alatt felvidulok), csak rám nézett kérdően, mi van velem, intettem, hogy nagyon fáradt vagyok, mire öt méterről küldött egy smst: "Menj már haza. Mindjárt elalszol." és akkor rájöttem, hogy noha kegyetlenül hiányzik a délelőtteimből a jelenléte, és annyira érdekelne, hogy minden egyes nap épp mit gondol, nem vesztettem el és nem is fogom.

Azt hiszem, minden kapcsolat, jó és rossz is, eltávolodásokkal és közeledésekkel teli. Néha a két fél szorosan együtt van, néha távol egymástól, de attól, hogy épp közel vannak, nem lesz jó a kacsolat, legfeljebb a rossz kapcsolat egy jó szakaszába ért. És ugyanígy, a jó kapcsolat nem romlik el egy negatív korszak miatt.

Emiatt azt gondolom, talán jobb lenne akkor szakítani, mikor minden rendben, és még így is tudom, hogy én ezt nem akarom.

És ez akkor is más lesz innentől. Más emberek, más életmód, kicsit más én. Lehet, hogy nagy butaság, de úgy érzem, elmulasztok valamit, ha továbbra sem lépem meg ezt a szakítást.

Nekem is kicsit röhejesen hangzik, de ezt érzem.

Amúgy a nap másik nagy híre, hogy hotdogon huszonnyolcezer-hétszázötvenharmadik helyezést értem el, nem semmi, ugye.

Nohát, tegnap kiderültek a kis dolgok, és felvettek, de fel ám bizony, közgáz kereskedelem marketingre, nemrossz, ismerek kettő darab évfolyamtársat, Esztit kicsit, Juditot nagyon, ajjajj milyen nagyon meg fogjuk látni.

Tükör előtt kell gyakorolnom majd, hogy "közgázra járok, kereskedelemmarketingre, ja hát ja."

Amúgy büszke vagyok abból a szempontból, hogy 455 volt a ponthatár, ez azért az egyik legmagasabb, csak tanítanak majd valamit.

Egész héten ketten vagyunk az irodában az egyik csajszival, Mónival. Jó sokat beszélgetünk.

Móni speciel keresztény, méghozzá nagyon (amúgy nagyon kedves és figyelmes, abszolút pozitív oldalát mutatja a keresztényeknek), és megint előjött belőlem ez az érzés, hogy a keresztények iszonyú létbizonytalanságban élnek. Reménykednek persze, meg bíznak, de egy büntető istenben hisznek, és igazából fogalmuk sincs, hogy mi a csudát csinálnak ők itt, mert hiába gyártanak elméleteket, mélyen belül tudják, hogy hamisak ezek, és nem értik.

Amúgy ez csak egy benyomás. És tudom, hogy nekik ez most jó, ebben hinni, deazért.. hát akkor is. Olyan rossz lehet.

Semmiértelme Dolgok listája

1. esős időben hajat vasalni

2.

(Majd bővítem.)

Úgy van ez, hogy össze kéne pakolnom túrázgatáshoz. Azonban csak akkor pakolok össze, ha megyek (hát ez aztán logikus :P), ami pillanatnyilag azért nem biztos, mert M.mel örök/2hónapos/egynapos/elmúlt haragban vagyunk, nem is merem leírni, annyira szégyenletes dolgok történtek (nem nekem szégyeneletes, nekem megalázó), de nyilvánvaló, hogy ki kell derítenem, utazunk-é. Én mellesleg szeretnék nagyon, csábítanak a tájak, friss hegyi levegő meg testmozgás, szakítani meg ráérünk utána is (akkor azonban halaszthatatlanul), de tényleg.

Kora reggel, miközben jöttem haza, ahogy csöpögtek az esőkabát kapucnijára cseppek, és hirtelen lökött egyett a szél, egy pillanatra minden szempontból tél volt.

Nincs is jobb annál, hogy ebben a klassz esős időben lehet választani, hogy a sáros erdei úton menjek, avagy fröcsköljenek le a pocsolyákba gázoló kocsik.

Ha mondjuk gondolkoznék azon, hogy mi az, ami nem normális, akkor tuti hozzávenném, hogy például az, ha görcsbe rándul a gyomrom, mert találkozok a pasimmal, és tudom, hogy semmi dolgokért basztatni fog, na az nem normális.

Az se normális, ha lecsesz azért, mert azt hitte, nekem adta a telefontokját, és közben berakta a táskájába, de azért azt hitte, nekem adta, és az se, hogy rajtam tölti ki a fáradságát, a mérgét, a rosszkedvét, bármi is a vész, én vagyok a hibás, a hülye, a hisztis, a problémázó, a mivanveledmostanában-nemhasználodaz-agyad.

De a legabnormálisabb, hogy én mindezt hagyom. Gondolkoztam rajta, hogy vajon miért, mert általában az emberekkel bizakodóan és nyíltan viselkedek és a jót feltételezem (pár alapból antipatikus kivétellel), de ha valaki bánt, akkor sose hagyom magam. Meg szoktam mondani, ha valaki viselkedésével nagy gondom van, és nem hagyom, hogy kihasználjanak, hanem mindig visszaszólok.
M.mel meg rohadtul nem így van. Nem lehet csak azért, mert szeretem, talán túlságosan félek? Tőle, a bántástól, hogy többet már nem akarok és tudok elviselni, inkább behódolok, csak béke legyen?

A legviccesebb, hogy nagyon jól tudom, hogy pláne basztatni fog, ha hagyom.

Olyan fura nekem, hogy azok a nők, akiknek van gyerekük, iwiwre kapásból nem rakják fel magukat kettesben a férjükkel, viszont a gyerek(ek)ről biztos, hogy 800 kép fenn van. Nem nyilatkozhatok persze, nem vagyok anya, de akkor is, ez jelent valamit, nem?

Akkora idill van itthon, anya olvas a nappaliban, apa mellette alkot valamit a laptopján, tesóm meg Zsófi bealudtak a szomszéd szobában, mindenki nyugis, nyáridélutános, csendespihen.

Olyan sok haszontalanságot csináltam, tiszta öröm. Hotdog profil, hát a hotdog elég vész szerintem, viszont annyira jók a körkérdései, meez csacskaság, pszichogalaxy firkatesztek, e-szociális lennék de nagyon.

Tesóm 29én utazik el. És mi 26án elmegyünk Erdélybe kirándulni M.mel, mert sokáig úgy volt, hogy 19én repül tesóm, és mire kiderült, hogy később, már lefoglaltuk a cuccot. Olyan rossz, nem tudunk kimenni a reptérre és már csak 5 nap, amíg együtt lakunk tesómmal.

Ráadásul egyszerre két ember tűnik el, mert Zsófit, a barátnőjét is úgy szeretem, de tesóm nélkül vele se fogok úgy, vagy annyit találkozni... Hát szóval valahol szomorú ez, valahol máshol meg öröm, de nem könnyű senkinek, és a sok érintett közül még legkevésbé én vagyok rossz helyzetben.
Zsófi: Mert ha visszajön, neked akkor is a testvéred lesz, de nekem.. ki tudja..

Tesóm és a barátnője a szomszéd szobában Forrest Gumpot néznek. Imádom, szimplán hallgatni is, nem is kell átmennem nézni, úgyis látom magam előtt a képeket már a hangra is.:)

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.

Rájöttem, hogy a szülinapokat tulajdonképpen nem azért ünnepeljük, mert ajándékot kapunk, vagy mert eltelt egy év és háhá, múlik az idő, hanem mert örülünk annak, hogy megszülettünk. Vagyis annak, hogy élünk. Asszem ilyenkor minden ember egy napra átérzi a boldogságot, hogy világra jött és itt van a földön, akik pedig felköszöntik, azok kifejezik az örömüket, hogy része az életüknek és hogy ők is boldogok, hogy él.

Ez olyan klassz, nem?

"Ha szent akarsz lenni, élj mások kedve szerint, ha isten akarsz lenni, egyedül a magad kedve szerint élj. Ez az én mottóm."

Ma járunk két éve M.mel. :) Hihetetlen elképzelni, belegondolni, mennyi idő ez... Két év, atyavilág, örökkévalóságnak tűnik. Persze nem egy rossz örökkévalóság, mennyi mindenben változtam, mennyi mindent megéltünk, elképesztő.

Erre a hétre nagyon besűrűsödtek az ünnepek, tesóm búcsúbulija, évfordulónk, én szülinapom, E. szülinapja, van kérem minden.

Tegnap kicsit csaltunk és előrehoztuk az ajándékozást és kaptam M.től egy fülbevalót, zöld kis dobókockákból áll, nagyon cuki, és egy fényképezőt, ilyet, és annyira klassz, okos, gyönyörű és picike és szépséges képeket csinál. Hihi :)

Amúgy ittam rumos kokakólát és tényleg nagyon finom. :) És ami a lényeg, tesóm örült és meglepődött és jól érezte magát, úgyhogy mindenképp megérte.

Amúgy még sosem csináltam meglepetésbulit, nekem se csináltak és nem is vettem részt benne. De tetszik.

Klassz lett ez a buli, csak sajnos hányásokkal volt tartkítva, és most a takarítás része jön. Sebaj, ha jól sejtem, az egész torta megmaradt, lehet majd eszegetnünk. Várom, hogy menjenek el az emberek, körbejártam a házat, hogy mit kell csinálni, de sokkal kevésbé vészes, mint amire számítottam. Kábé csak porszívózni kell, meg a köves helyeken felmosni, amúgy masszív dzsuvát csak a zuhanyzóban levő hányás képez, állat.

Holnap lesz tesóm meglepi-búcsúbulija (kimegy egy évre tanulni külföldre), és valószínűleg nagy mázlival sikerült így uccsó pillanatban tortát rendelnem egy nagyon kedves nénitől, még be kéne szerezni egy kis kajcsit meg piát (az új Anna and the barbies album megjelenése óta szeretnék rumos kokakólát inni, úgyhogy konkrétan ez lészen), jameg soksok lufit, és akkor ezzel készen is lennénk.

Fenn vagyunk 3 képen is itt, meg lehet keresni meg minden. :)

Ott álltam a Colorstar közepén és fogalmazgattam a fejemben ezt a postot, iszonyú nehéz volt megállni, hogy ne menjek át a netsátorba megírni, de tudtam, hogy az nem lenne bölcs döntés, ígyhát ottmaradtam, és átadtam magam a zene hangulatának, most viszont megpróbálom rekonstruálni, amiket éreztem.

Röviden annyi a lényeg, hogy szerintem M. legszívesebben azt csinálná, hogy velem jár és együtt van, de közben azért ilyen felületesen kavar más csajszikkal is. (Gyanúim szerint ezzel elég sok pasi van hasonlóképp.)

Ezt abszolút nem tartom gáznak, elítélendőnek, mittudomén, de az a helyzet, hogy én nem tudom neki megadni. Mármint nem lennék képes elviselni, hogy másokkal legyen együtt.

És ebben két rémesen ratyi dolog is van.
Egyrészt, hogy őt korlátozom.
Másrészt, ebből kifolyólag, én egy olyan valakiként élem meg magam, aki korlátoz. Pedig abszolút nem jellemző ez rám, mindig hagyom, hogy az emberek tegyék, amit szeretnének (és én is elvárom tőlük ugyanezt). Iszonyú nyomasztó, és nem tudok vele mit csinálni.

Szóval mindezt nem tudtam leírni, de M. megkérdezte, én meg elmondtam neki, hogy így érzek, és olyan kedves volt, nem tagadta le, nem is erősítette meg, viszont onnantól annyira éreztette, hogy mindentől függetlenül neki én vagyok a legjobb és legfontosabb. Közben kicsit én is szokok a gondolathoz, és tényleg olyan jó lenne, ha nem zavarna, ha mással is lenne, és nem lennék féltékeny, úgyhogy most erre gyúrok. :P

Hát ilyen jó fesztiválon én még nem voltam soha.

Egyrészt maguk a körülmények nagyszerűek voltak, a balcsi tíztől négyig, ha szerencsénk volt, akkor árnyékos helyeket kifogva, és maga a helyszín szuper volt, sok pihenőshely,M  másrészt jók voltak a koncertek, harmadrészt mi is nagyon jól éreztük magunkat és hihetetlen, de egyáltalán nem vesztünk össze M.mel egész végig, akkora a boldogság, hogy ihaj.

Voltak persze árnyoldalak, például a bejutás, 50 perc álldogálás összepréselődött és tolakvó tömegbe zárva hatalmas hátizsákkal a vállunkon égető napon, napos sátorhelyek, amik miatt reggel 9nél tovább lehetetlen volt megmaradni a sátorban, nomeg a zuhanyzás, de alapvetően nagyon tetszett az egész móka. :)

Végül elmaradt a mai almaszedés, amit megígértem a szomszéd bácsinak, nem szőrtelenítettem még teljes mértékben, ráadásul az ideális epilálás, majd végső simítások borotválás helyett beértem egy szimpla lábborotválással, ennek még megiszom később a levét, és a körmeim sem állnak egyelőre sehogy, egyszerűen nem elég hosszú egy nap ehhez, túdomtúdom, nem blogolni kellett volna 86 postot, dehát mit tegyek, ha
1. addikt vagyok (egyre jobban tartok ettől)
2. muszáj a kis lelkemnek kiadnia magából mi őt nyomja.

Tegnap azt mondta az Ákos, hogy rám a Melinda név illene (a többiek meg helyeseltek).

Amúgy ez igaz, szerintem is illene hozzám, kívülről nagyon, meg belülről is eléggé, nem mintha sok Melindát ismernék, ez inkább olyan érzés, csak kár, hogy nincs valami rég elfeledett, de klassz jelentése, ami a legtöbb névnek azért szokott lenni.

Ha kisebb hálózsákom lenne, nem két polifoamot vinnék (merthogy másnak is én cipelném ugyebár) és nem raktam volna be plédet (amit vinni rémes, de nagyon megéri), most egész klasszul állnék helyileg a táskában. Ehelyett ki van párnázva rendesen, nincs is persze kész csak 80%osan, ennek örömére állhatok neki újrafesteni a lábkörmeimet, nagyon rájuk fér, váá, mért van az, hogy vagy túl sok minden történik egyszerre, vagy túl kevés? Ki unatkozik nagyon, és akar elintézni pár dolgot helyettem? Legközelebb meg cserélünk, na?

Tavaly a volt nem csak azért volt nekem borzalmas élmény, mert meg kellett játszanom magam, el kellett fojtanom az érzéseimet és odahazudni egy szerepet, hanem leginkább azért, mert nem volt választásom.

Ott voltam sopronban, nemtom hányszáz kilométerre otthonról, és nem tudtam hova menni. Ott voltam a sötétben a sátorban egyedül, és teljes rabság volt, és a kinti embertömegből senki nem volt, aki mellettem állt volna, mert négyen mentünk és más barát nem volt, legfeljebb ismerős, ők meg otthagytak. Szabadság tömény hiánya volt és rémes magány.

És most a soundon ilyen nem lesz, mert ott lesznek sokan sokan, két oldalról is tudok osztálytársakat és hát tudjuk, hogy rájuk bármikor, ráadásul ugye balcsi, most szó szerinti a napközbeni kiheverés meg a felfrissülés is, úgyhogy ezt várom de nagyon.:)

Balaton sound jegyvétel, pipa.
Ötnapi tartóskaja vásárlás, pipa. (Profi vagyok, pont jó mennyiség, változatos, nem olvad, könnyű, kis helyet foglal, fesztiválra alapkaják csak, azaz kínai leves, 7days, konzervek, creme bonjourok ott beszerzendő tartóskenyérrel stb.)
Névjegyszerzés telephelyes kollégának, pipa.
Bérletvásárlás, pipa.
Mosás első kör, pipa.
Pénzszerzés a kedves T. barátnőjétől, pipa.

Még hátravan a bepakolás, mosás kettes kör, önmagam szalonképessé varázslása teljeskörű szőrtelenítéssel és társaival, de alapvetően jól állok asszem.

Találkoztam osztálytársakkal, voltunk olyan tizen, és annyira boldog meg felszabadult vagyok meg hálás, nekem szimplán hogy így együtt vagyunk olyan sokat jelent, feltölt, örömmel telít, energiát ad, úúhh elolvadok magamtól. Lássák, bejött a cinizmusom a túl sok érzelem hatására, de akkor is, olyan röhejes csak úgy áradozni, miközben ki se tudom fejezni, mennyire szeretem őket egytől egyig.

Anya tíz perce nyögte ki, hogy mamának szerdán lesz a 80. szülinapja, és menjünk le hozzájuk kecskemétre szerda este, ami nem kicsit bonyolítja a dolgokat, tekintve, hogy hétfő kedd szerda egész nap dolgozom, csütörtök hajnalban megyünk balaton soundra, ma osztálybuli, közben össze kell raknom a cuccokat, jegyeket kell vennem, meg kell szereznem az imádott T.nél maradt pénzemet a nőjétől, meg attól félek, még van csomó minden más is, ami most nem jut az eszembe, de hozzájárulásával tovább fogja zsúfolni ezt a pár édes kis napot.

Nehéz innen nézve tudni, mi a helyes és mi a helytelen.

Döntés1: Ha tegnap az osztályommal találkoztam volna vízipipázni a margitszigeten, és utána esetleg 7-8 fele kiértem volna M.hez.

Döntés2: Ha tegnap kimentem volna M.hez és a mai osztálybulin találkoztam volna az osztálykámmal.

Tegnap abszolút az egyes számú változat tűnt jónak, úgyhogy persze végül a kettest csináltam, tudom, hogy nem tűnik nagynak a különbség, végül is csak egy programcsere, de abból a szempontból fontos, hogy mit helyezek előtérbe, kit részesítek előnyben, mennyire engedek a játszmákban vagy mennyire látom, hogy kinek mi mennyire fontos, itt főként magamra meg M.re gondolok, mert magamat nagy nehezen még megértem, bár nagyon őszintének kell lennem, hogy túllépjek az önsajnálaton és meglássam mögötte a valódi mozgatórugókat, viszont M.en kiigazodni teljesen lehetetlen, és ami a legrosszabb, még neki magának is.

Végül is annyira nem volt mókás a családi banzáj, mint amennyire számítottam rá, de rossznak se lehetett mondani.

Volt sok kedves másod és harmadunokatestvér, sokadfokú nagynénik és nagyszülők unokatestvérei, akik mind elmondták, hogy nahát, érett lettem, az őszintébb fajta fiatalok hozzátették, hogy nahát, nem nézek ki 19nek (nembizony, életem végéig 16nak fogok tűnni, úgydöntöttem, ez maradhat így), lehetett dumálni és bort inni, persze nem eleget, de attól még a hagyományt igazán értékelem.

Anyukám famíliája négyévente rendez egy össznépi találkozót a mindennemű és rangú, közeli és leginkább távoli rokonságnak. Mondhatni kötelező a megjelenés, és mindig van a többszáz tagból pár újonnan született, illetve beházasodott. Történetesen holnap kerül sor erre a nagy eseményre, és őszintén szólva én nagyon örülök neki. Amikor utoljára volt, 14 éves lehettem, előtte 10, legközelebb meg lehet, hogy én is férjjel és/vagy kisgyerekkel megyek oda, amibe belegondolni azért kicsit meredek. Vagy vicces.

Asszem rekordot döntöttünk M.mel, ennyi ideig még sosem volt szar a kapcsolatunk. Konkrétan múlt szerda éjjeltől tegnap reggelig tartott a zűr köztünk, és ma éreztem úgy, hogy najó, minden rendben van. Úgyhogy mivel a borzasztó nehezen megtalált béke nagy kincs, ezért van esély, hogy harmonikus szerelemben éljük túl a balaton soundot. Ijjh de jó lenne istenem dejó.

Nagyszerű tervem volt, tartalmazott ma esti dologelintézést, M.nél levést, osztállyal vízipipázást, Annával talizást, aztán egyszer csak kiderült, hogy holnap is kell dolgoznom, úgy elszontyolodtam, minden fuccsra ment.

De azt hiszem, nem látszott rajtam, és most már ki is lábaltam a szottyantságból, ma hazajön tesóm és a barátnője, továbbá ittalszik egy angol, konkrétan a nappaliban, sütöttem palacsintát, hogy mindenki boldog legyen.

Annyira aggódtam, hogy valamit elfelejtek, és mindjárt indulnom kell, de szerencsére egy pillanattal korábban beugrott, hirtelen, mint borús égből a napsütés: lekvároszsömle.

Abszolút sikeres vagyok, főztem ilyen rakott tészta féleséget, ami még apának is tetszik, pedig szerintem az életben nem ízlett még neki, amit készítettem, ígyhát ez csodás, játszottam Dével, és Dé kisöccsével, aki olyan 8-10 hónapos lehet, de valami tündéri, folyton mosolyog és jó erősen megmarkolja a kezedet és beléd kapaszkodva feláll és ideoda dülöngél a lábacskáin.

Najó, most szívbajt kaptam, sebaj, nyugi, szúszá.

Lehet, hogy a külső adottságaink, amikről nem tehetünk, a testalkatunk, hajszínünk és felépítésünk, arcberendezésünk alapból meghatározzák, milyen stílusúak leszünk. Például az alternatív lányok általában nagyon vékonyak és göndör hajúak.

Aijj én is szeretnék nagyon vékony göndörhajú lenni az olyan jó lehet (alternatívságtól függetlenül).

Kávét ide nekem, gyorsangyorsan, hogy legyen erőm energiám ruhákat hajtogatniiii.

Ma azt álmodtam, hogy terhes vagyok és álmomban nagyon jó volt, tetszett az óriási, gömbölyű pocakom, felébredve meg elég borzasztó volt elképzelni. Ez amúgy azért történhetett, mert M.mel viszonyunk egyre furcsábbra fordul, tegnap éjjel egyszerre volt édes, meg sós, szomorú, és boldog, hazatalált és elveszett.

"Terhesség: Szerencsés és kedvező álomszimbólum. Sok tervünk és vágyunk van, amelyeket képesek vagyunk elérni, újat teremteni. Változást jelenthet két életszakasz között. Nők esetében elégedettséget jelent, férfiak esetén kedvező alakotóerőt jelent."