macskakaparásocskák

Annyi mindent kellett volna ma tennem, amiket nem tettem meg, és noha nem saját hibámból, mégis nagyon frusztrál.

Kellett volna írnom 4 oldalt egy beadandóhoz, és be kellett volna fejeznem. (1 óra - másfél)
Részletezni kellett volna az erasmusos tantervemet, csinosítgatni és díszítgetni. (1 óra)
Matekból átvenni úgy 50 feladatot, 2 fejezetet. (3-4 óra)

Totál belefért volna, ha nem jön ez a redva betegség, most csinálhatom őket holnap, máskor, mínusz egy nap kieséseben-csúszásban vagyok. Hiába büszkélkedek magam meg az europassos önéletrajzom előtt, hogy milyen jól be tudom osztani az időmet, néha szimplán nem jön össze.

Mostanában csomószor hajnalban, álmomban éreztem, hogy egy picit hányingerem van, gondolom valami vírus kezdett el otthonosan lakni bennem, és ez ma bizonyossá vált. Reggel felébredtem és hejjde szarul voltam, így kábé vettem utamat a wc felé, hogy most dobom ki a taccsot, közben rájöttem, hogy produkálom az ájulás előtti tüneteket, szóval nem nagyon álldogálltam-mászkáltam sokat. Ráadásul csütörtökön elmentem röpit pótolni, mert egyetemen az most a tesim, és túl sokan voltak röpiórán, úgyhogy áttaszigáltak kondizni. Az egész óra azzal ment el, hogy próbáltam lógni, de így is beszereztem egy elég durva hasizomlázat, és most minden mozdulat fáj kábé, így többek között hányásra sem vagyok képes.

A legviccesebb benne, hogy M. és Eszti ugyanilyen szarul vannak, M. mert tegnap bulizni volt és nem kicsit másnapos, Esztinek meg dettó ez a baja, mint nekem, de megnyugtatott, hogy vírusvann.

Hülye álom - hülye betegség.

Rángatódzik a szemhéjam egész nap.

M. elszomorított.

Olyan klassz olyan emberrel találkozni, aki tudja, hogy amit mondasz, amögött mit gondolsz, mert annyira hihetetlenül ismer. :) Áijj nagyon hiányzik a Juli a mindennapjaimból.

Amúgy nem tudom, mi folyik most T.vel, folytonfolyvást beszélünk, már majdnem naponta, és a legdurvább, hogy ő hív engem, én igazából picit ritkább kapcsolattartást igényelnék, viszont nem láttam amm szerda óta és hiányzik. Nagyon ambivalens dolgokat érzek.

Most olyan hetem van, hogy jó sok minden összejött, és igazából csupa klassz dolog. Tegnap pizzasütéses-koktélozós mókát csináltunk két csopitársammal, barátnőkkel rég szórakoztam ilyen jót. Holnap lesz csopikorim, pénteken osztálytalim, tegnap írtam vállgazd zht, ma környgazdot, már tervezem be a vizsgáimat. Kitaláltuk, hogy megpályázzuk a 2010es tavaszi félévre az erasmust, mert most eléggé kedvezőek a dolgok így első évben, mindjárt nekiállok irogatni-keresgélni is. Aztán ez az állás dolog is nagy öröm, M.mel is klassz okés minden, szeretem az embereket nagyon, ők is engem, jól vagyok és boldogocska.

Nos nem utasítottak el a nem megfelelő öltözékem miatt, sőt azt hiszem, felvettek, mármint nem mondták így konkrétan, de az, hogy majd hívnak és előtte el kell mennem orvosi vizsgálatra, szerintem ezt jelenti.
Amúgy egész kedves volt a néni (csaj), nem kérdezett semmi szivatósat, csak hogy miért oda járok egyetemre, ahova, hogy miket dolgoztam eddig és mi volt a kedvenc elfoglaltságom, meg effélék. Persze elkövettem csomó bakit, pl mondtam a kapucsengőbe, hogy ki vagyok, de ahogy beengedtek, elfelejtettem bemutatkozni, és a csajszinak kellett nyújtania a kezét, meg nyilván nem voltak tökéletesek a válaszaim, de azért remélem, átcsusszantam.
Ha tényleg összejön, akkor szupi lesz. :)

Tíz perc múlva megyek életem első normális, idegen helyes állásinterjújára, és nem megfelelő ruha van rajtam szerintem. Most tényleg nem hisztiből, de állítólag nagyon elegánsan kéne kinézni, azaz: fehér blúz (oké, ez megvan), fekete blézer (helyett szürke kardigán), fekete nadrág (ez nálam kb fekete farmer) és zárt cipő (gondolom nem csizmának kéne lennie). Annyira szar hogyha azért nem vesznek fel, mert nem jó ruhában vagyok!! Tévedjen ide egy hres és árulja el, hogy kizáró ok e, hogy nem előírásosan öltözök.. basszus én nem hordok ilyen ruhákat.. aijj, be fogok szerezni, amint lesz zsém (ami nem lesz, mivel meló se lesz így.. ördögi kör..)

Annyi klassz dolog történt ma, hogy az csak na.

Felhívtak egy recepciós-asszisztenses helyről, hogy mehetek állásinterjúzni. Tök kedves volt a csaj, mondta, hogy pont ilyen meberre van szükségük, akinek rugalmas, spontán munkaidő kell, remélem összejön. :)

Kitaláltuk, hogy megpályázzuk így uccsó pillanatban az egy év múlva következő tavaszi féléves erasmusos mókát, olyan szuper helyekre, mint Athén, Amszterdam, Brüsszel stb. Egész jó esélyeink vannak, mivel a legtöbb ember nem ilyenkor pályázik; egy műveltségi teszt számít csak bele; lesznek közösségi pontjaink tandemből (idejövő erasmusos nyuszik pátyolgatása), és gondolkozok egy mikro versenyes részvételen, amiből szintén kaphatok pontocskákat és nem túl nagy dráma.

És ráadásul úgy néz ki, lesz síelőstársam, mert Zsé és Eszti és még 2 csajszi jönnek velem meex partisítáborba!! Annyira jóó :)

Na és a hóóóóó......

Valami hihetetlenül szar ebben a kapcsolatban lenni. Együttlevés, beszélgetés, akármi, undorító. Faszomnak kell.

Tél.

Síelés. Jeges utak. Fehér, szállingózó puha hó esti lámpafényben. Nagykabát. Csizma. Karácsony. Iskola. Ajándékozás. Forraltbor, forrócsoki, forrótea. Olvasás. Meleg ágyba bebújás. Didergés a buszra várva. Sálak. Sífelvonó. Kardigánok.

Tegyük trendivé a biciklizést és a bkvt!!

- Most amúgy haragszol valami miatt?
- Nem, csak most nincs hozzád kedvem.

Mostanában totál le vagyok égve, ezért elhatároztam, hogy komolyan nekiállok munkát keresni.

Milyen munkát szeretnék?
Heti óraszám: max heti 20 óra és muszáj nagyon rugalmasnak lennie (hétfő, csütörtök du, péntek du).
Mennyi pénzt szeretnék keresni vele: 20 órában 15-20 ezret, de kevesebb időben már 8-10 000 forinttal is jó vagyok.
Milyen munkát szeretnék: majdnem mindegy. Ne pakolászósat, ha lehet.

Opciók:
1. recepciós. Van kedvem hozzá, de ez még a leginkább kötött.
2. tanár. Gyerekecskéknek plusz középiskolásoknak tudnék tanítani matekot, magyart, angolt, németet.
3. hostess. Csopitársakkal. Csak kicsi hozzá az önbizalmam és nem bízok benne, hogy felvennének és félek a kudarctól.

Tennivalók.
Szerintem első körben feladok hirdetést tanári mókára, és hátha keres valaki.
Második körben szövetkezek a többiekkel, egyedül mégse olyan gáz talán és nekiállok keresni hostessmunkát.
Harmadik körben lecsekkolom az állásközvetítő portálokat részmunkaidőre és elküldöm pár szimpi és megfelelő helyre az önéletrajzomat.

És ha valaki tud valamit, annak megköszönöm, ha szól. Szivesen bébiszitterkedek még (ú az de klassz lenne, most hogy Déék elmentek, úgy hiányoznak a kis lurkók), vagy besegítek idősebb néninek, vagy fordítok angolról vagy akármi, ami jön.

Egy fantasztikus dolog történt ma, mégpedig M.mel felnőttek módjára rendeztünk le egy problémát. Így kell csinálni (emlékeztető későbbre):

1. Üljünk le egymással szemben, figyeljünk egymásra, és másra (tv, újság stb) nem.

2. Mondja el mindkét fél egymás után nyugodtan, hogy mit érez. Hallgassuk meg egymást és ne vádaskodjunk.

3. Értsük meg egymás álláspontját, és keressünk egy olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel.

Tök egyszerű. Röhejes, hogy mégis hányszor nem vagyunk képesek rá.

Anna: "Amikor már úgy érzed, hogy egy probléma teljesen összenyom, és csak ráült a válladra és már fizikailag érzed, és folyamatosan ezen rágódsz, és egyre jobban és jobban belekeveredsz, és már azt sem látod tisztán, amit eddig igen, és egyre inkább magába szippant, akkor tedd le egy kicsit ezt a terhet. Ne foglalkozz most vele. Ne gondolj rá egy darabig, távolodj el tőle. Ezen a kis időn már nem múlik! Egyszerűen csak élj, kapcsold ki az agyad kattogását és szeress és nézz. Aztán várj, és ha eleget vártál, akkor gondold át újra és akkor dönts. És akárhogy döntesz, tarts ki mellette, onnantól már nem adhatsz magadnak több ilyen pihenőidőt."

Azt mondta nekem az Anna, és ez egy igazán megfontolandó dolog, hogy az, hogy nem leszek fontos M.nek azt jelenti, hogy nem lesz kiről gondoskodnom. Mert mindig kell valaki, akiről gondoskodhatok, és fel kell dolgoznom magamban, hogy nem lesz ilyen konkrét személy.

Nos őszintén szólva még nem nagyon kaptam olyan reakciót, ami arra utalt volna, hogy valakire rátelepedtem a gondoskodásommal, és az Anna ezt nem is negatívan mondta. Tényleg szeretek embereknek segíteni, de igyekszem nem várni cserébe semmit, és csak akkor, ha az nekik is jó, eléggé figyelek rá, hogy nehogy átcsapjon kihasználásba, lenézésbe vagy ilyesmi.

Szerzek egy cicát (kizárt, anya sose engedné meg, lásd álomcicó :( ), vagy nemtom.

Az rendjén van, ha minden elkövethető hibát elkövetünk, miközben éljük az életet?

Nem, nem, nem szeretnék bántani mást, senkit, pláne nem azt, akit szeretek...

A legrosszabb a szakításban az lesz, hogy nem fogok minden nap beszélni M.mel.
A legrosszabb a szakításban az lesz, hogy nem fogom tudni, mi van M.mel.
A legrosszabb a szakításban az lesz, hogy már nem leszek fontos M.nek.

Próbálok még ennél mélyebbre is ásni.
 

Dolgok, amikért mindig hálás leszek M.nek

1. Megtanított, hogyan kell őszintének lenni egy kapcsolatban a másikkal, még akkor is, ha kényes, nehéz, vagy emberi (kajálás, kakiklás stb) dolgokról van szó

2. Szex. Szuper, fantasztikus szüzesség elvesztés. Nem is tudok jobbat elképzelni, akkor és úgy, ahogy lennie kellett. Aztán pont olyan szexuális élet, ami a legjobb volt, jó tempóval, úgy próbálva új dolgokat, úgy tanulva meg, olyan gyakorisággal, hogy ez mind tökéletes volt.

Tegnap estétől kezdve valami iszonyú kibírhatatlan vagyok, kábé akivel beszéltem, összevesztem, najó csak anyával meg M.mel. Szegény M. kapta a legrémesebb kibírhatatlanságot, pedig nem volt személyes, semmi bajom vele és kicsit se neheztelek, csak a bal lábbal felkeléskor ő volt az első, aki eszembe jutott.

Mivel nehezen viselem még magamat is, ezért nekiálltam ezt egy közjótettben, nevezetesen palacsintasütésben levezetni, most tornyosul egy csomó palcsi és a kedvem is jobb.

Komolyan, ha depressziós leszek, onnan lehet majd észrevenni, hogy folyton sütök meg főzök.

Csak azt nem tudom, hogy menjek e ma bulizni, barátnőzni, ilyesmik, kedvem van, csak ahhoz nincs, hogy hajnali 3kor 2 éjszakaival támolyogjak haza, aztán keljek fél8kor.

Mhh-hm.

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Utcán, gondolom.. vagy itthon? passz.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
kizárt, én halnék meg először.

3. Bealszol a tévé előtt?
ha 10 után kezdünk bele egy filmbe, igen valószínű.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
nomád körülmények között nincs választás, de a dobozos kakaó, hát az issteni.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
magyarországon nem is játszanak ilyet! vagy igen? még nem találkoztam vele soha.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
egyszer a nyaralónkban voltunk húsvétkor igen sokan, és elmondtam a julinak, hogy mi zavar az anyukájában. érthető módon kiakadt, de aztán éjjel a lépcsőn ülve megbeszéltük. hülyeség volt, szerintem tabu mások szüleit bármilyen módon is bántani.

7. Gyorsan gépelsz?
viszonylag, de 2 ujjal :D

8. Félsz a sötétben?
nem jellemző, max ha erdőben vagyok vagy ilyesmi.

9. Most van valaki, aki tetszik?
legalább 5en :)))

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
hátt az ez előtti az egy nagyon tanulókapcsolat volt, az alapproblémák ott kezdődtek, hogy nem voltunk egy hullámhosszon és nem tudtuk még, hogyan kell őszintének lenni egymással. innentől fél év együtt kész csoda volt..

11. Szerencse számod?
6, 17

12. Nyertél már lottón?
nem sajna. pedig milyen jó lenne.

13. Most iszol valamit?
most pont nem.

14. Okosnak tartod magad?
okos vagyok. csak nem hangoztatom, mert nagyképűnek néznek. pedig így van.

15. Ettél valaha bogarat?
cseresznyéből kukacot tuti.. :/

16. Most van valaki, aki hiányzik?
tesóm....

17. Mit kérsz karácsonyra?
fogalmam sincs, mindenem megvan. de tényleg. persze ruhából sosem elég, de az nehéz ügy ajándéknak.

18. Ismered a muffinembert?
nem. de elég veszélyes lehet az élete :)))

19. Beszélsz álmodban?
néhanéha, de hát ugye én nem hallom :)

20. Emlékszel az első csókodra?
gondolom az ovisak nem számítanak, hát az első igazi asszem 14 vagy 15 évesen történt, egy táborban, egy osztálytársammal, mondhatni fura most visszagondolni, hogy ilyet tettem volna..

21. Reptettél valaha sárkányt?
gyerekként, játékból, igazit nem sajnos, pedig mókás lehet nagyon.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
csongrádon a termálfürdőbe, olyan egy hónapja, ha az úszásnak számít, mert úszni nem úsztam, csak lubickoltam.

23. Sikeresnek tartod magad?
ezt elég nehéz így 19 évesen megítélni.. de mondhatjuk, ha a jó egyetem már siker..

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
megnéztem, 161.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
naná! minden lánynál kötelező egy lómániás korszak!

26. Mik a terveid holnapra?
hazaténfergés éjszaka, alvás, suli, takarítás, M. gólyabálja

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
pendulum koncin voltam, találkoztam az osztálytársacskákkal:), M.mel voltam

28. Most hiányzik a suli?
a gimiiiiiiiii!! az nagyon.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
pár napja talán, M. is mondogatta meg azt hiszem a Leus is valamikor. ja meg a Tunyácska drága:)

30. Szeretsz szingli lenni?
imádok. amikor a lelkem szabad. persze biztos csak egy ideig jó, én mikor az voltam, nem untam meg.

31. Szereted a szobádat?
igen, nagyon cuki világos, mostanra összebarátkoztunk. mert csak 1 éve lakok vele.

32. Ki a hősöd?
fogadok, hogy ez eredetileg amerikai teszt volt, nekik vannak hőseik.. így kapásból nem tudok.

33. Lógtál valaha a suliból?
évente pár nap lógás mindenkinek jár.. egyetemen meg az a plusz teljesítmény, ha bemegy az ember.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
eldöntöm, hogy megyek e ma bulizni.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
most épp Zsófit

37. Ettél valaha kutyakaját?
igen, sőt az osztálytársaimra is megpróbáltam rásózni kábé 8.ban :DD

38. Őszinte ember vagy?
azt hiszem, eléggé igyekszem. magammal, másokkal.

39. Szereted a ham&eggs-et?
sonka, tojás, nem rossz.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
telcsi, kulcs, tárca, ipod

41. Van valamilyen sebhelyed?
a homlokomon egy horvát kő okozta dudor, az ujjamon egy fűrészelés próbálkozás, meg egy találkozás a radiátorral, szintén a homlokomon.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
nagyon hangulatfüggő, de többnyire igen.

44. Mi a legnagyobb titkod?
nem tudok titkot tartani, kivéve ha kifejezetten megkérnek rá, hogy valamit ne mondjak el.

45. Milyen gyakran telefonálsz?
pár óránként.

46. Hiszel a szerelemben?
hiszel a tengerben?

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
gondolom mindent megkaphatunk, ha eléggé szeretnénk és teszünk érte.. de semmi sem hiányzik most nagyon.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban?
kisugárzás, stílus, tekintet, mozgás.

49. Mikor sírtál utoljára?
múlt héten tuti.

50. Kit öleltél meg utoljára?
M.et.

51. Jól kijössz a családoddal?
nagyjából igen, csak anyával szokott sok lenni a konfliktus. elég gyakran van velem baja.

52. Hol van a mobilod?
mellettem.

53. Mit ettél utoljára?
megkóstoltam egy palacsintát, az előbb csináltam csomót.

54. Mi a kedvenc színed?
lila, zöld

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
hmm nem is tudom. ja de. A nyomozót.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
semmilyet.

57. Most mire vágysz?
békére. belül, kívül.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
igazából mindegy, csak kedvesen nézzen.

59. Most nézel valamit a tévében?
nem.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
az egyik csopitársammal, akivel lehet h megyünk ma bulizni.

update: most jöttem rá, hogy még jó, hogy az okosságom ecsetelése után a kukac következik, mint bogár :D ennyit rólam :))

Annyira hiányzik tesóm.. egyáltalán nem kevésbé, hanem az idő múlásával sokkal jobban, egyre jobban basszus. És még beszélni se lehet vele rendesen az óceán (okozta időeltolódás), vagy a rossz net miatt, ráadásul amikor ő ráérne, akkor én kábé mindig hulla vagyok, és ha nem, akkor anyáék lefoglalják tesómat és nem lehet vele beszélni.

3 és fél hónapja van kint. Még van kábé 6. Vagy 6 és fél.

Nem szeretem azokat a helyzeteket, amikor egy fiúval egyértelműen nem baráti kapcsolatom van, mármint persze ha nem a pasimról van szó. Ma így ülök környgazdon egyedül, mert nem volt a Leus, és jön egy srác, hogy szabade a hely, persze szabad.

És ment az óra, mondta egymás után a megoldásokat a kvázifizikai példákra, csak nyögte be a fejszámolási (helyes) eredményeket, hát borzasztóan idegesítő volt, tök butának éreztem magam mellette, aztán elkezdett másról zagyválni, kiderült, hogy volt bme közlekedésmérnök is meg műszakimenedzser is, a kedvenc szakjaim:), aztán egyszer mondott egy észrevételt, hogy elcseszett valamit a tanár, és véletlen tényleg igaza volt, úgyhogy egyetértettem és elismertem a zsenialitását, előttünk ült 2 csopitársa, elmondta közben azoknak is, mondta, hogy mennyire várt már az elismerésre, mire csaj előttünk: ó hát nagyon szimpatikus neked, igaz? (mármint ezt rám értette), mire ő: najó erre most nem válaszolok és nevetett, és nagyon rossz volt, én tökre elpirultam, és utána olyan furcsa volt, más úgy nézni egy srácra, hogy ó milyen aranyos/unszimpatikus/okos/hülye, de attól még csak egy ember, mint úgy, hogy atyám ennek tetszem, pfhű pfhú, akkor most máshogy beszéljek meg viselkedjek, vagy mi a franc.

Nyilván én reagálom túl, de akkor is, az a módszerem, hogy barátkozok, aztán esetleg összejövök, de ez olyan konkrét, váá. Menekülni fogok ez elől a srác elől a következő években. (És mostanra bejelölt iwiwen, nagyon cseles, utolsó mondatként, jaszia, amúgy X vagyok, jaszia, én amúgy Évi, háhh, és megkeresett, hihetetlen).

Ha olvasnám ezt a postot és nem én lennék én, akkor most meg lennék győződve, hogy csapja ez a hisztis tyúk az álhisztit, közben meg tetszik neki a srác, nyilván igazam lenne, de amúgy nem tetszik, csak ez izgalmas, szokatlan, meglepő, túl nyers, furcsa, érthetetlen, nem közömbös.

Milyen durva abba belegondolni, hogy a tetszés-nemtetszés nem puszta fizikai-vonzalmi alapon működik, hanem ilyenkor konkrétan kiválasztjuk a pasival/csajjal együtt a nehézségeket és gondokat is magunknak, amiket át akarunk élni!

Hmm, veled szívesen megtapasztalnám, milyen megalázott helyzetben lenni...

Bocsi, de semmiképp sem szeretnék én vezetni egy kapcsolatot.. hagynál nyerni, köszi, nem..

Te tuti megcsalnál, ezt nem szeretném kipróbálni azt hiszem.. vagy mégis? Tudodmit, azért hagyok neked egy kiskaput...

Ó te jó ég, mekkorákat veszekedhetnék veled! Egy szenvedélyes, rémséges tangó lenne veled az élet! Mindenképp bevállalom...

Szóval mondjuk, ha azt mondja egy csaj egy pasinak (vagy fordítva), hogy á nem, belőle köszöni, nem kér, az annyit jelent valahol tök mélyen, hogy nem szeretné a vele megélhető drámákat megtapasztalni. Tök más megvilágítása az elutasításnak.

Néha, mikor hallgatom, hogy mennyi mindent cseszhet el egy szülő, vagy bárki, csak azért mert ember, és milyen elképesztő lelki zűrzavarokat tudunk beszedni gyerekekként, azt gondolom, hogy á, ez a dolog túl van spilázva, nézzünk már körül, hát csomó normális ember vesz körül minket!

Aztán meggondolom jobban, és rájövök, hogy hátbiza, mindenkinek van keresztje és senkinek sem sétagalopp ez a földi üdülés. Ha valaki rámnéz, biztos engem is normálisnak talál. Sőt, jó sok idő kell, hogy kitörjön belőlem az a részem, ami komolyan szégyellnivaló, eddig konkrétan M. tapasztalhatta meg, najó talán a szüleim is, mikor kicsi voltam. A zaklatás, tapadás, békén nem hagyás, önkontroll abszolút elvesztése, rettentő düh, mint mikor előjön a sárkány. Évente egyszer, de akkor borzasztó.

És a legdurvább, hogy nem csak nekem van ilyen félelmetes oldalam, hanem másoknak is. Van, akinek nyilvánvaló, hogy min sérült meg, van, akin rögtön látszik, hogy van egy kis bibi vele, egy csomóan pedig tök okénak tűnnek, amíg túl közel nem kerülsz hozzájuk.

Iszonyú, hogy mennyire nehéz az embereknek.

Anyának az a mániája, hogy nem fűtünk. Szeptemberben meg októberben, mikor 8 fok volt, elvből nem fűtöttünk, most azért nem, mert egyelőre nem ment a hőmérséklet tartósan 5 fok alá. Úgyhogy újabban 2 pulcsiban ülök és a laptop melegít az ölemben (hahh micsoda leépülése ez a személyes kapcsolatoknak, ahelyett hogy pingvinek módjára egymást fűtenénk).

Hogyha mondjuk tegyükfel egyedül laknék és 30 éves lennék és épp szakítanék a pasimmal, de azért képzeljük el, hogy szép lennék és boldog, nos ebben az esetben, ha macskák jönnének a szakítás után a házam elé és ott ülnének, akkor én örülnék neki, hogy meg akarnak vigasztalni, nem pedig kiborulnék, hogy ez vénasszonyságom kezdete. Vagy lehet, hogy kiborulnék, kitudja. De szerintem azért nem.

A múltkor mondott a mikrotanár valamit, ami azóta motoszkál a fejemben, nevezetesen, hogy az emberek, most vegyük a fiatalokat 20-25 éves korig, úgy öltözködnek, hogy az kifejezi azt, hogy milyen jellegű, státuszú munkát szeretnének dolgozni. 

Ez nagyon megfogott, mert elkezdtem gondolkozni, és tényleg. Aki nagyon kis elegáns és csini, az valószínű, hogy majdan valami tiptop, irodai, csillivilli melót szeretne sok fizuval. Egy bölcsész (elnézést, nem megbántásképp, elméletként, ami hibás is lehet), inkább vesz fel laza, alternatív ruhákat, egy föcis vagy bioszos természetközelieket. Persze most ez nem alapvetően attól függ, hogy hova járunk, ez csak jól szemlélteti többnyire, hanem a személyiségünktől, ami ugyebár azt is befolyásolja, hogy hova járunk.

Például egy bioszszakos lány, ha az a célja, hogy sokra vigye, mondjuk elismert, menő író legyen, aki a fókák lélektanát kutatja, az annak megfelelően a hétköznapjaiban is az egyéniségét kiejezően fog öltözködni: csinosan, kreatívan, természetesen. Egy olyan állatorvos, aki később haszonállatokkal szeretne foglalkozni, teljesen más ruhákat vesz fel, mint aki kis háziállatokkal. (Amúgy én is teljesen máshogy öltözködök, mint egy tipikus közgazdász.)

Szóval lehet, hogy van kapcsolat a munkánk, illetve érdeklődési körünk és az öltözködésünk között.

Ezt soha nem mondanám ki senkinek, de rádöbbentem, így magamnak talán mégis illenék.

Imádom azt, hogy gazdagok vagyunk. Ilyen szerintem még soha nem hangzott el a családunkban, mert nagyon személyesen és szerényen (álszenten?) kezelik ezt a kérdést a szüleim, de nagyon azt hiszem, hogy így van. Mármint nem ilyen rózsadombi übergazdagok vagyunk, hanem mittudomén megtehetjük, hogy elmenjünk évente horvátországba, meg télen többször síelni, és ha valamit szeretnénk, azt megkapjuk többnyire.

Ennek ellenére én abszolút nem vagyok eleresztve pénzzel, mert nem kérek, utálok kérni, de jó érzés, hogy nem kell azon aggódni, hogy mit fogunk enni meg ilyesmi. Hogy nem forognak a gondolataim egyelőre ilyen kérdések körül. És nagyon szeretem, amikor anya meg apa vesznek, mittudomén sidzsekit, mert úgy érzem, hogy van pénzünk és ez tök jó érzés.

Amúgy ez teljesen egy olyan téma, ami miatt valaki lenézhet, aki olvas, hogy ú micsoda sznob picsa, de szerintem hülyeség, ha az emberek nem mondják ki ezt a tök egyszerű igazságot, hogy szeretjük a pénzt, szeretünk (szeretnénk) gazdagnak lenni, ez nem szégyellnivaló és nem életcél, ugyanolyan, mint bármi más kedvelem-érzés, a kérdés aztán már csak az, hogy ha valaki gazdag, akkor azt hogy és mire költi.

Nem furcsa, hogy az ősz egyik napról a másikra ment át nyáriőszből téliőszbe? Mondjuk nem panaszkodhatok, mert ilyen hosszú jóidőt... köpönyegforgató idő szószerint :)

Megírtam a matekvizsgát, őszintén szólva most nagyon jónak érzem, de nem merek sokat remélni, mert a végén még pofára esek.

Holnap írom matekból a negyedéves vizsgámat, ami a jegyem 40%át adja, jól beparáztam, hogy nem lesz időm tanulni, így hát lelógtam a németet, nekiálltam a mateknak és most iszonyú ambivalensem érzem magam, mert egyrészt: már tudom kábé az egész anyagot, nagyjából értem, elmentem egy csomó korrepórára, ahol átvettünk rengeteg próbafeladaot, típuspéldát, anyámkínját.
Határérték pipa, deriválás pipa, érintősszarság pipa, teljes függvényvizsgálat figyelem és szerencse kérdése lesz, folytonosság pipa, l'hospital pipa.

És mégsem érzem úgy, hogy felkészültem. Ötletem sincs, mit kéne még tennem, mert már az összes létező feladatot megcsináltam a könyvben. Basszus remélem szerzek 25 pontot a 40ből ezek után. :/

A múltkor volt egy csopitali, ahol nem voltam és elég családias hangulatú volt, mert olyan 10en vettek részt rajta, és kibeszéltek mindenkit, de az Eszti elmesélte nekem, hogy kiről mit mondtak.

Na és rólam például azt beszélték, hogy először nem tudtak semmiről sem beazonosítani, mert nem vagyok se magas, se alacsony, se vékony, se dundi, se szőke, se barna, se kreol, se fehérbőrű, se szép, se csúnya, se barnaszemű, se kékszemű, se semmi.

Hát elkezdtem gondolkozni, és ez tényleg így van. Nemcsak kívülről, hanem sokszor belülről is. Nem vagyok se kifejezetten intelligens meg zseni, de nem vagyok buta se. Néha kedves vagyok, néha meg undok. Sem irigy, sem nagylelkű. Néha vidám, néha egykedvű. Najó, gyerekes, az mérhetetlenül, de másrészt nagyon komoly is. Ezek most nagyon alap példák, de a legtöbb tulajdonsággal így van, akár jó ez, akár rossz.

Erre mondhatnám azt, hogy semmilyen vagyok, de valójában mindenből van bennem egy kicsi. És ezt nagyon szeretem, mert majdnem mindig meg tudom érteni az embereket, könnyen kiismerem őket és meglátom az indokaikat, és így nem ítélek el senkit és ritka, hogy rosszat gondoljak valakiről, csak azért, mert tett valamit.

De amúgy ez nagyon meglepő, hogy nem csak én nem tudok kiragadni magamból valamit, ami alapján könnyen felismerhető vagyok, hanem mások sem.

Vasárnap voltam meghallgatni Bach e-dúr hegedűversenyét (és Mozart Requiemjét) és nagyon klassz volt.

Ahogy az ember leül egy emberekkel telt terembe és elkezdi hallgatni a zenét, egy idő után kikapcsol, és lassan elkezd önmagára figyelni, amit amúgy a hétköznapok során igen ritkán tesz meg. Nekem csomó gondolat jutott eszembe magamról, a világról, mindenről, pedig csak szabadon hagytam mászkálni a fejemben a gondolatokat és nem fúkuszáltam semmire.

Azt hiszem, az emberek alapvetően ezért járnak hangversenyekre (és templomba is). Egy-két óra csupasz találkozás önmagunkkal, vagy nevezhetjük meditációnak, nyugalomnak, elmélyedésnek, bárminek, szerintem baromi egészséges. Remélem egyszer megérünk egy olyan világot, ahol a zenét nagyra értékelik (emberileg, etikailag és anyagilag), és minden ember hetente egyszer, kétszer, ötször elmegy kiszellőztetni a fejét Bach muzsikájára.

Csöppet szégyenkezve de naagyon boldogan be kell vallanom, hogy vettem egy csizmát. Valami gyönyörű, lehajtós a teteje, csizmáskandúr styleban, teljesen lapostalpú, sötétbarna, szép kis helyes kerekorrú, picit redős oldalt, olyan gyönyörű és még kényelmes is, teljesen odavagyok, majd rakok fel képet.

(Egyszer majd elárulom anyáéknak meg M.nek is, de most még nem, le fognak cseszni.)

Éppen nekiálltam a reggli teendőimnek, úgymint komoly tanulás és karácsonyi ajándékokon agyalás (megjegyzem, megvan, mi lesz az idei apró ajándék: sajátkészítésű bonbonok! Éljenek a gasztroblogok!), amikor egyszer csak felbukkant M. a lépcsőn.

Elég hülye csomagban vagyok jelenleg a t-mobilenál és van a vodafonenak ez a baromi klassz új akciója, úgyhogy rendeltem énis ingyen sim kártyát. A régi telcsim pedig már amúgy is gyengélkedik, megvan másfél éve és szeretem, mert édes piros és kinyithatós, de tmobilefüggő, betört a külső kijelzője és nagyon ratyi a kamerája, úgyhogy már egy ideje gondolkodtam telefoncserén.

És találtunk (vagyis M. talált) egy olyan telcsit, ami egyszerre 2 simkártyát tud használni, és hát ez eléggé szuper, mert így a tmobileos kártyámról beszélek majd a családommal, meg aki tmobileos, és például egy ezresért ingyen beszélek M.mel egész hónapban. Plusz jó olcsón hívhatom a vodafonosokat.

Szóval tudtam, hogy lesz ez az új telcsi, de M. egyszer csak beállított és meghozta. :) Amúgy egy 20assal olcsóbban kaptam meg használtan, de nagyon szép állapotban, és ez azért elég klassz. :) És okos, elegáns, nagyon tetszik, habár igazából batár bumszli, egyszerűen óriási, de kezdem ezt is imádni benne, ő lesz a kis elefántom (Fáni) avagy vízilovam (Hippo). Hm azt hiszem, inkább Hippo lesz, mert kétségtelenül fiú, és ezt naccerűen lehet becézni hippinek, popónak meg ami a kreativitásunkból telik.

Most olyan érzésem van, hogy mindenki haragszik rám, vagy csak csöndesen elítéltek, a környezetem ugyan nem, csak egy valaki, de épp elég, hogy neki csalódást okoztam.

Mármint, hogy nem szakítottam.

Szóval az történt, hogy úgy mentem oda, hogy kész vége, megbeszéljük, hogy mi hogyan legyen a továbbiakban, és mégis legyen egy lezárása, egy formája, nem csak annyi, hogy pá. Beszélgettünk, és jó volt, és furcsa volt, mert annyira lezártnak tekintettem a dolgot magamban, hogy mikor M. le akart kapni, akkor reflexből elfordítottam a fejem. De aztán (sajnos, nem sajnos) elcsábultam és hagytam magam. (Szavazhatnánk, hogy ez ki szerint megalázó nekem. Ha valaki esetleg.. de csak őszintén.) Mert ugye nekem nem azzal van a bajom, mikor jó együtt, hanem amikor rossz.

És megéltem: hogy képes vagyok szakítani, hogy nem esek szét tőle, hogy van lelkierőm odaállni és azt mondani, hogy vége. (Jó nem sikerült teljesen, de azért én még sose szakítottam ilyen komoly, őszinte, hosszú kapcsolat után, és járni se rögtön tanulunk meg ugyebár.)

És amin a Judittal (ő protezsálja a legjobban, hogy szakítsak már, mert ez borzasztó) a legnagyobb konfliktusunk van, és nem értjük meg egymást az az, hogy ez a szakítás jelenleg nekem nem egy lépés, hanem egy folyamat.

Felmereng a gondolat. (június)
Erősödik a gondolat. (július)
Megemlítem veszekedések alkalmával, hogy inkább fejezzük be, de senki sem veszi komolyan. (nyártól)
Átélek egy próbaszakítást, egy milyen lenne ha-t.
Elhatározom magam. (szeptember)
Megpróbálom, nem megy. (szeptember)
Megpróbálom, megint nem megy. (október)
Elcsábulok. (október)
Átélem, hogy meg tudom tenni. (október)

A többi lépés a jövő zenéje, de a lényeg, hogy nem állok egy helyben, nem vagyok beszorulva, mozgok és változnak a dolgok, még ha nem is látszik ez kívülről. Szerintem ez a lényeg. Hogy közben mi minden rosszat, hibásat, jót élek meg, az más kérdés.