macskakaparásocskák

Már megint nagyon szarul vagyok.

Olyan 3 hetet saccolok tömény szenvedésnek, utána sokáig tompa fájást. Vagy ki tudja, lehet ez túl optimista.

Viszont ha ez így megy, nyárra bőven alulról szagolom az 50 kilót.

Olyan vicces, mert nem érem el többnyire az embereket, de akit mégis, az valami hihetetlen. Jó, akkor megyek érted, ott vagyok fél óra múlva - tegnap Té.
Jó, akkor holnap beugrok hozzád - tegnap CséGé.
Jó, akkor gyere ide, itt vagyunk Linával, vagy menjünk mi hozzád, oké, ha ma nem, akkor holnap találkozunk és megváltjuk a világot - ma Zsó.
Olyan cukik. :)
 

Idézek magamtól, 2006. aug. 21. (kb egy hónapja jártunk akkor M.mel)

" És persze kell tudni kezelni is. Hogy a barátom az életem alkotórésze. Része, nem egésze. Kétségtelenül fontos és szép része, de azért nem ő tölti ki az egész életet. Barátok, munka, hobbi, önmagam, család, szerelem... és sok más szelet is van még, de ezek akkor is csak a torta egy-egy szeletei maradnak... ki hallott már olyat, hogy valaki bekebelezte a fél tortát, a többiek meg alig kaptak egy-egy hajszálvékony szeletet...??"

Nem csináltam még dobozt. Mármint olyat, amibe így szépen belepakolom a tárgyiasult emlékeket. Nem tudom, nem vagyok erre még nagyon képes. A szobán sem változtattam semmit. 2 dolgot tettem meg: levettem a karkötőt, amit a kapcsolatunk legeleje óta hordok; és kitöröltem iwiwről, hogy kapcsolatban és csak egy közös képet hagytam meg, mert az tök aranyos énszerintem.

M.mel mindig olyan jó volt enni meg aludni.

A reggelizést tökélyre fejlesztettük, lassan és lustán kezdve a reggeleket, lehetőleg egy kis szexszel, zuhannyal, utána pedig rántottával, ami köré a tányérra mindenféle egyéb nyalánkságot raktunk: camambertsajtot, paradicsomot, zöldségeket, kaukázusikefírt vagy amit épp találtunk. Amikor csak ketten voltunk náluk vagy nálunk pár napig, hatalmas ebédeket főztünk, a kedvencünk a brassói volt, az első brassóicsinálásunkat sose felejtem el, vagy 3 óráig főztük és szörnyen izgultam, hogy sikerülni fog-e. És ittunk hozzá bort.
De a hétköznapi kajálásoknál mindig a discoveryt néztük, méghozzá az autós újjáépítős műsorokat, esetleg a hogyan készült jellegű adásokat, ebből is látszik, hogy M. mennyire magához ragadta az irányítást itt is :D, de nem bántam, és a teljesség kedvéért megjegyezném, hogy néha mesét is néztünk, egyszer pedig szívek szállodáját.

És sokszor délig aludtunk, sose ébredtem fel mellette hajnalban, 11kor alig bírtunk kitápászkodni, ha megtehettük, hétköznapokon ezt sok első óra is bánta. Néha együtt aludtunk összebújva, de legtöbbször külön, M. nem volt az az alvás közben átölelős típus, bár nem tudom, létezik-e egyáltalán ilyen, vagy csak a filmekben szédítenek vele. Hát mindenesetre jó volt, majd talán megkérem, hogy légyszi ebédeljen velem néha lyukasórában, hogy meghozza az étvágyamat és mégse halálozzak éhen vagy hogy bocsi de aludjunk már egyet. :D

Volt például egy olyan tanulsága a tegnapi napnak, hogy hordjuk és használjuk az exeinktől kapott pólókat, pulcsikat, tárgyakat, zoknikat. (Mondjuk az egeremet például nem adnám semmi pénzért, az tuti, egy kis szakítás oda se neki, az egér marad!)