macskakaparásocskák

M.mel a kapcsolattartási formáink.

1. személyesen többnyire minden szép és nagyszerű, szivecskék és boldogság. Kivéve, ha balhé van, olyankor gyülekeznek fölöttünk a viharfelhők és belénkcsapnak a villámok.

2. telefonon valami katasztrófa, rossz a vonal, süket vagyok, nem értem, mit mond, visszakérdezek, ideges lesz, nem kérdezek vissza, legközelebb lebukok, mikor visszautal arra, amit mondott, ilyenkor én vagyok a hülye persze.

3. msnen kis langyoska vegetálás, nem igazi beszélgetés inkább információközlés, de azt legalább békében és kedvesen. Ráadásul ha felhúzom magam valamin, az nem feltétlenül tűnik fel, van idő lenyugodni meg minden (lásd a múltkor), pozitívabb ez így.

Végül is a mobilbeszerzés elhalasztódott néhány napot, de nembaj, mert addig legalább még jobban beleszeretek.


Amúgy az a meglepő dolog történt, hogy a tegnapi naptól ma reggelig tartó időintervallumban többnyire M. volt a kedves-normális és én voltam a hülye hisztis, na ilyen is ritkán van, bár a bestof a tegnap délután volt, amikor kivételesen minden szép, boldog, vidám és harmonikus volt, mármár mesében éreztem magam, de persze ez a valóság itten, és jól elmúlt az idill.