macskakaparásocskák

Voltunk nődokinál, eljött M. is megtekinteni.
Épp ideje volt, tekintve, hogy 1. már másfél éve rendszeresen járok hozzá gyógyszit iratni fel 2. véletlenségből mindketten ennél a bácsinál születtünk:). Így hát megkaptam a HPV oltás kettes számú adagját. (Összesen amúgy 3 van és mindegyik 30 rugó, ami egyszerűen szemétség, az állambácsi is jobban járna szerintem, ha támogatná, mint így az évi 1000 új beteggel.)

Utána elnéztünk a Gödörhöz, mert ilyen tilosrádiós cuccmucc volt, ittunk egy sört (kettőt), és közben beszélgetvén szóba került A Jövő.
Noéshát mondtam M.nek, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem mernék nagyobb kaliberű dologba (pl gyerek) vágni bele vele együtt. Mert annyira máshogy oldjuk meg a problémákat, és reagáljuk le a feszültséget, hogy nem lennénk képesek közösen, egymást támogatva vergődni át a nehézségeken, emiatt eltávolodnánk egymástól, és az rémes lenne, de nem mehetnénk szét, hiszen szegény gyerkőc(ök). Komolyan, szerintem nincs rosszabb egy szar házasságnál.
De azért érdekes volt vele ezt így megbeszélni. Az mindenesetre nagyon pozitív, hogy egyáltalán nem söpörjük szőnyeg alá a problémákat. Olyan jó lenne, ha kicsit jobban idomulnánk egymáshoz.

Úú most döbbentem rá, hogy ma péntek 13 van, eddig még semmi rémség nem történt, najó leszámítva néhány konfliktust.
Persze lehet nem örülnék, ha egy horrormese csúszna be, miközben mondjunk megyünk M.ékhez haza, de akkor is, a szülinap, karácsony, tanévzáró, kalndos utazás, péntek13, mindmind olyan napok, ahol az ember azért azt várná, hogy valami lesz.

Miután óriási drámák után tegnap reggel mégsem szakítottunk, M.mel már épp nekiálltunk a jó kis igazi tanulásnak, tájnyelv és szövegkohézió, hát ez most megszakadt egy jóanyámmal folytatott veszekedés által, amiben ráadásul neki volt igaza, de erre sajnos csak így visszatekintve döbbentem rá.

Ennek hatására M. és Csigusz (aki reggel egyszercsak megjelent meglátogatni minket) viharos gyorsasággal menekültek el. Én egyelőre maradtam felmosni, takarítani, ruhát hajtogatni, veszekedni, efféle mókás örömökre, most kihasználom ezt a pár percet, hogy szegény elhanyagolt kis blogommal törődjek.

Az exit egyik remek étteremkriktikáját olvasva elhatároztam, hogy fölös időmben gasztrosznob leszek.