macskakaparásocskák

Nagyon jól tudom, hogy én szívom meg, ha benne maradok egy olyan kapcsolatban, ahol teljesen le vagyok győzve és ki vagyok szolgáltatva, amiben hagyom magam bántani és megalázkodom, amiben mindig én vagyok a hülye/hibás/rossz, ígyhát mondhatnánk, hogy homokba dugom a fejem és struccpolitikát folytatok, vagy nevezhetnénk úgy is, hogy kivárok, esetleg, hogy nem merek-tudok kilépni, tök mindegy, tudom, hogy ez így nem maradhat, ha nem most jön a toccsanás, akkor később, nevezzük nevén a dolgot: gyáván halogatok.

Nagyon szeretnék elmenni az El Caminora. Nagyon nagyon. Kell hozzá idő, pénz meg lelkierő, idővel jól állok, pénzzel rosszul, lelkierő változó. Csak vigyáznom kell, mert ha átfordul, és pénzem lesz sok, időm meg semmi, akkor már rosszul állok. Jövő nyarat céloztam be.

Mostanában több barátnőm is vesztette el a szüzességét, és volt egy eléggé általános probléma, amiről én anno sehol sem hallottam, és már megint azt hittem, hogy velem van a baj. Szóval ezt valamiért mindenhol titkolják, de a szüzesség elvesztése nem könnyű. Sokszor túl erős a szűzhártya, nehezen szakad át, és fáj. Nekem ez volt, mint kiderült, jópár más mindenkinek is, és a lányok szépen hibásnak és rossznak érezték magukat, hogy úristen, én még erre sem vagyok képes. Nekem ilyen rémképek futottak át az agyamon, amint megyünk a dokihoz, nyomjuk a kezébe az ollót, hogy bocsi, de vágja már át azt a nyüves szűzhártyát.

Ebben a helyzetben nekem az segített, hogy teljesen véletlenül hanyagoltuk a jólbevált, hagyományos misszionárius pózt. Elmentünk zuhanyozni, kedves volt és megértő, és csak úgy játékból beleültem az ölébe. Ő az ágynak dőlve ült, a lába nagyjából kinyújtva vagy enyhén behajlítva, és én szemből beleültem az ölébe, na és ebben a helyzetben simán belém tudott hatolni. Szóval ha bárkinek gondja lenne, szerintem próbálja ki, már rajtam kívül másoknak is bejött.

(A kakilásról lesz szó.)

Eddig mindig azt hittem, velem van a baj, mert idegen helyen nem nagyon, vagy csak nehezen tudok kakilni. Volt olyan, hogy 4-5 napig nem kakiltam, ha táborban / nyaraláson stb voltam. Rémes, nyomja a hasamat, de nem jön ki, a végére ilyen általánosan rossz közérzetem volt, mintha beteg lennék. Most viszont a balcsin egyrészt kétszer is jót kakiltam, másrészt megtudtam, hogy ezzel szinte az összes lány ugyanígy van. Azért meglepő, hogy a fiúk hipphopp megállnak egy bokornál vagy pottyantósvécénél oszt kidobják a kaksit, a lányok viszont nehezen birkóznak meg a kérdéssel, és ez kivételekkel persze, de általánostható a nemekre. És erre ennyit kellett várnom, hogy kiderüljön!!!