macskakaparásocskák

Anya vett kétszázhetven per kilójáért olyan epret, hogy ihaj, megértettem, hogy egyes pasik (nők) miért kívánnak meg minden gyönyörő nőt (pasit), mert én sem tudtam ellenállni a csábításuknak és rengeteget ettem belőle, hát ezeket csumázgattuk, ő meg most befőzi, én kimentettem magam eljátszván a fáradt dolgozót. Helyette festettem egy bögrét az Annának, mert költözködik folyton ideoda és mindig étkészlet problémái vannak, ez meg legalább személyes, továbbá terveket kovácsolok, hogy ha megkapom a kis fizumat, akkor kimindenkinek mimindent fogok venni belőle, hehe.

Amikor blogot írok, megszoktam, hogy a kutya se olvassa, legfeljebb néha valaki odatéved, mert keresi, hogyan kell pótolni az adókártyát. Ehhez képest teljesen meg vagyok döbbenve a mostani látogatottságomon, mert újabban átlag 30an olvasnak naponta, de tegnap például ötvenvalahányan tévedtek fel ide.

Először persze megijedtem, hogy úristen, lehet, hogy az összes ismerősöm megtalálta a blogomat, elkezdtek tobzódni a fejemben a rémképek, már láttam magam előtt a körlevelet, hogy mi a címe a kis naplócskámnak, meg a megjegyzést hozzá, hogy nehogy valaki véletlenül nekem is elküldje az ímélt és így tudomást szerezzek lebukásomról, aztán igyekeztem ezt elhessegetni, és beleélni magam, hogy nahát, sztárblogot fogok írni. :D Nem nagyon megy. :D