Hazajöttem 7 fele, mert hiányzott már a kis kényelmem, ágyikóm, konyha, rántott tök, M. meg drága volt és hazakísért, itthon döbbentem rá, hogy a kulcsom a fal túloldalán lapul. Kicsit hisztiztem meg dühöngtem magamra, aztán bementem érte a deákra, csöpögött az eső, tesómtól megkaptam az ő kulcsát, hazafele jövet pedig a héten már másodszor áztam bőrig a megálló-lakás közötti röpke párszáz méteren.
Magammal szemben érdekes, hogy simán megbocsátok mindenféle érzelmi problémát, aggódást, félelmet, de ha a felelősségteljes kérdésekben hibázok, elfelejtek egy rámbízott dolgot, csinálok valami butaságot, teljesen ki bírok kattanni magamra, pedig gondolom mindenkivel megesik néha.
