macskakaparásocskák

Mindenféle szarságok vannak, többnyire M.mel, ma egészen kiakasztott, ugyanis én dolgoztam, ő meg semmittett, napközben beszéltünk, mondtam, hogy esetleg átjöhet, ha gondolja, mondta, hogy nem, mert fontos lustálkodnivalója van. Annyira kiakadtam rajta, atyám, egy szalmaszálat sem hajlandó keresztbe tenni, hogy működjön a kurva kapcsolatunk, az egyetlen, amivel beleszól, hogy néha napokig dühöng, ha hibázok, elhatároztam, hogy mostantól egy darabig nem adok bele semmit, majd ő csinál, amit akar. (Szerintem direkt örül majd neki, hogy kivételesen nem ő játssza a parancsolgatóst, hanem kicsit normálisabb viszony lehet közöttünk, ahol a pasi teper. Ha nem teper, akkor meg ennyi.)

Aztán felhívott, hogy menjünk moziba. Megörültem, nahát, jajdejó, mégis alkotott, vagy csak unatkozott, figyelt is, hogy túlságosan ne örüljek, hogy valami történik. De azért örültem.

Most meg közölte, hogy nem alszik a fél8kor kezdődő mozi után itt, mert nem akar felkelni 7kor. Mintha fel kéne kelnie miattam, vagy bárki is zavarná.

Persze végül itt fog aludni.

És még mindig dühös vagyok rá. Najó, attól függ.

Annyira nincs kedvem most dolgozni menni, hogy ihaj. Sőt ihajcsuhaj tumorró.

Most itt van ez a következő négy hét és kattog az agyam, hogy ú, de ha megyek balaton soundra, akkor az kapásból 3 nap mínusz, ugye nem akkor megy az ildi szabadságra, meg közben lesz a szülinapom, a 2éves évfordulónk M.mel, tesóm meglepetés búcsúbulija, ki tudja, még mi, ma meg nekem kell bevásárolnom, főznöm, mosnom 1-2 adagot, takarítanom, ilcsi naptejekért elmennem, de előtte leszerveznem, már majdnem úgy érzem magam, mint egy echte szingli. Majd estére benyomok egy bulit és teljes lesz a szex és newyork fíling. :)

Nagyon jól tudom, hogy én szívom meg, ha benne maradok egy olyan kapcsolatban, ahol teljesen le vagyok győzve és ki vagyok szolgáltatva, amiben hagyom magam bántani és megalázkodom, amiben mindig én vagyok a hülye/hibás/rossz, ígyhát mondhatnánk, hogy homokba dugom a fejem és struccpolitikát folytatok, vagy nevezhetnénk úgy is, hogy kivárok, esetleg, hogy nem merek-tudok kilépni, tök mindegy, tudom, hogy ez így nem maradhat, ha nem most jön a toccsanás, akkor később, nevezzük nevén a dolgot: gyáván halogatok.

Nagyon szeretnék elmenni az El Caminora. Nagyon nagyon. Kell hozzá idő, pénz meg lelkierő, idővel jól állok, pénzzel rosszul, lelkierő változó. Csak vigyáznom kell, mert ha átfordul, és pénzem lesz sok, időm meg semmi, akkor már rosszul állok. Jövő nyarat céloztam be.

Mostanában több barátnőm is vesztette el a szüzességét, és volt egy eléggé általános probléma, amiről én anno sehol sem hallottam, és már megint azt hittem, hogy velem van a baj. Szóval ezt valamiért mindenhol titkolják, de a szüzesség elvesztése nem könnyű. Sokszor túl erős a szűzhártya, nehezen szakad át, és fáj. Nekem ez volt, mint kiderült, jópár más mindenkinek is, és a lányok szépen hibásnak és rossznak érezték magukat, hogy úristen, én még erre sem vagyok képes. Nekem ilyen rémképek futottak át az agyamon, amint megyünk a dokihoz, nyomjuk a kezébe az ollót, hogy bocsi, de vágja már át azt a nyüves szűzhártyát.

Ebben a helyzetben nekem az segített, hogy teljesen véletlenül hanyagoltuk a jólbevált, hagyományos misszionárius pózt. Elmentünk zuhanyozni, kedves volt és megértő, és csak úgy játékból beleültem az ölébe. Ő az ágynak dőlve ült, a lába nagyjából kinyújtva vagy enyhén behajlítva, és én szemből beleültem az ölébe, na és ebben a helyzetben simán belém tudott hatolni. Szóval ha bárkinek gondja lenne, szerintem próbálja ki, már rajtam kívül másoknak is bejött.

 

(A kakilásról lesz szó.)

Eddig mindig azt hittem, velem van a baj, mert idegen helyen nem nagyon, vagy csak nehezen tudok kakilni. Volt olyan, hogy 4-5 napig nem kakiltam, ha táborban / nyaraláson stb voltam. Rémes, nyomja a hasamat, de nem jön ki, a végére ilyen általánosan rossz közérzetem volt, mintha beteg lennék. Most viszont a balcsin egyrészt kétszer is jót kakiltam, másrészt megtudtam, hogy ezzel szinte az összes lány ugyanígy van. Azért meglepő, hogy a fiúk hipphopp megállnak egy bokornál vagy pottyantósvécénél oszt kidobják a kaksit, a lányok viszont nehezen birkóznak meg a kérdéssel, és ez kivételekkel persze, de általánostható a nemekre. És erre ennyit kellett várnom, hogy kiderüljön!!!

M. fogta magát és lelépett bulizni-sörözni (rekordot fog dönteni sörivásban:)), el se köszönt rendesen, én meg vártam, hogy valami rossz érzésem legyen, aggódjak, hogy megcsal, hogy baja lesz, minden szarság, amit ki szoktam magamnak találni, de nem, egyszerűen csak örülök neki, hogy éli az életét, és hát menjen csak, menjen, szabadjára van engedve, aztán majd visszajön és elmeséli.

Ilyesmik történtek.

Majdnem lekéstük a vonatot Ferivel meg Márióval, épp időben értünk volna oda, ha a busz nem állt volna a megszokottnál kicsit többet a megállóban.
Feri: - Biztos lerobbant, hehe.
Hang: - Hölgyeim és uraim, szíveskedjenek leszállni, a jármű műszaki okok miatt nem közlekedik tovább.
Úgyhogy volt jó kis fél kilométeres futás nehézfegyverzetben (túratáska, vízipipa stb) és épphogy felugrottunk, ment is a vonatocska.

Első két nap sikerült halálra stresszelnem magam, hogy atyaég, mindent nekünk kell csinálni a kedves T.vel, senki se segít, erről nem volt szó, nagyon szórakoztató lehettem, a kedves T. mondta, hogy lazítsak már, így lazítottam is, szerda naccerű volt, egészen estig, amikor is kicsit sok vodkás kotél után páran lányok elhatároztuk, hogy meztelenül megyünk fürdeni a balcsiban.

Mindenféle szomorú dráma következett ezután, melyek végkifejleteként azt találtam mondani M.nek dühömben, hogy kopasz és kövér (egyáltalán nem az, sem nem kopasz, sem nem kövér), jaigen és megharaptam, ki szeretné, hogy a barátnője legyek? Kicsit érthető módon kiakadt, nem meglepő, hogy ismét majdnem szakítottunk, az sem meglepő, hogy végül nem, azonban a csütörtök-pénteket depresszióban töltöttem, amíg ki nem békültünk.

Szóval rendkívül szórakoztató lehettem, szegény kedves T. biztos nem is akar többet együtt dolgozni velem, pedig a síeléskor még pozitív képe alakult ki szervező enmagamról, no majd megkérdezem tőle, szerintem megmondja, ha többet várt, őszinteségre épül a kapcsolatunk szerencsére.

A vonatúton hazafele M. benyomott nem kevesebb, mint 6 sört, najó, én talán egy féllel besegítettem, de eléggé bekészült tőle, most hívott, hogy hazaért, de leteszi, mert sürgősen gyrostálat kell rendelnie. Nekem meg szörnyen furcsa ez a semmittevés, már fél órája csak íméleket olvasok és efféle, eddig összesen nem ültem egy helyben, egyedül fél órát, mindjárt elmegyek főzni, csak hogy mégis történjen valami.

Úri dolgom volt, elhoztak kocsival egészen az örsig, nem kellett éjszakaiznom, nézhettem a rakparti úton a pesti oldal szépséges nyári éjszakai fényeit. Holnap kora reggel induláslódulás, már alig várom, hogy izzadtan, összeragadt lábakkal leszálljak a vonatról, behajítsam a hátizsákot egy bokor tövébe és a hűvös tiszta balatonba csobbanjak. :)

Aztán majd szombaton jövök.

Voltunk tescoban megvenni mindenféle kajcsit a jövő hétre a balcsira, és kifogyott a tollam, miközben húzkodtam ki a már beszerzett tételeket, úgyhogy muszáj volt szerezni egyet, persze csak becsomagolva, kétdarabos változatban árulták, kénytelen voltam kivenni, hogy írni tudjak vele és képzeljétek, aztán meg nálam maradt, mondhatni elloptam. Mondjuk nem tudom ellensúlyozza-e ezt a kábé száz forintot az az ötven rongy, amivel gazdagítottuk a tescot, mindenesetre nem nagyon van lelkiismeretfurdalásom.

Úgy saccolom, most van 2 órám a bankettre indulásig, addig összepakolászok, szőrtelenítek minden elképzelhető helyen, összerakom magam, más dolog talán nincs is.

Van a palatinuson az egyik medencében félóránként vagy óránként hullámfürdőzés, és a nagy ugrálásban és hullámzásban összeakadtam egy pasival. Valahogy a fürdőbugyim oldalán levő fém halacska vagy tengericsikó vagy micsoda figura összeakadt az ő kezén lévő bilétával vagy mivel. Annyira röhögtem, hogy még arra sem volt erőm, hogy kiszabadítsam magam, csak fogtam a bugyit, hogy nehogy leszakadjon rólam egy nagyobb vízlökésnél. (Aztán persze nem maradtunk sziámi ikrekként összekötözve szerencsére, hanem valahogy kibogozta.)

Egy replayes srác meg boldog szülinapot kívánt, hát jó, elnézte a hónapot, de a kedvesség a lényeg.

Ja és láttam egy helyes pasit. Elég ritkán fordul elő, hogy tetszik valaki, mert hát elfogult vagyok M. miatt és nem nagyon figyelek lehetséges srácokra, úgyhogy ez nagy szó. De ő bejött és neki is én, hehe. (Najó, lehet, hogy nem, csak pár másodpercre láttam, de úgy tűnt, mintha épp elkaptuk volna egymás pillantását.)

"Ha valami szörnyűség történik, az ébredés utáni második pillanat a legelviselhetetlenebb. Kezdenénk a napot álomtól tisztára mosott aggyal, aztán eszünkbe jut."

 

Csodás nap volt, kaptam érettségi bizonyítványt meg gimiset, nem húztam vészes tételt semmiből (hanem moliéret, reformációt, meg határon túli magyarság nyelvhasználatát), visszakaptam megmaradt osztálypént, Csöpivel elmentünk vásárolni, a Bershkában leértékelés volt és vettünk az ajándékzséből nyáriruhát meg gyönyörű papucsot meg zöld topot, meglettek a szalagavatós képeim is, nem kell tanulnom jóó sokáig, nincs több kötelezettség, hétfőn megyünk balcsira, boldogság van a köbön.

Itt lehet nézni igazi kisoroszlánokat meg a mamájukat élőben!! Úú tisztára odavagyok, annyira helyesek!! :) És ez hihetetlen, hogy figyelemmel lehet követni, hogy épp ebben a pillanatban mit csinálnak.

Úú hát ez a strandolás nagyonnagyon remek volt. :) Menjetek pénteken a Palatinusra, mert féláron vannak a jegyek, összesen valami 600 forintot fizettem, pedig elvileg nem is volt diákjegy. És a nap, és a víz, és a hullám, és a lángos, amit ugyan én nem ettem, de nem hagyható ki eme felsorolásból... hát igen, mennyei.

Nohát, azt hiszem elmúlt a válságom. Sőt, kifejezetten tartalmas napom van. Átnéztem az összes nyelvtan tételeket, beszélgettem Dével, sütöttem málnás-meggyes amerikai palacsintát (amely érdekes módon nem tartozik az amcsi kaják közé, mivel kavarni-felverni-dobálni kell), és felhívott V., hogy mehetnék vele meg egy barátnőjével strandolni. Gyorsan átnézegettem, hogy megleszek-e a törivel és van remény, úgyhogy megyek és pancsizunk egyet ebben a jó kis kánikulában. :)

Tegnap úgy volt, hogy hát mégis, főzzünk valamit, mire én mit csináltam, na mit, halrudacskákat sültkrumplival. Mi vagyok én, amerikai? Legközelebb majd előveszem a mélyhűtött pizzát és ez lesz a fenséges vacsi, innen ez már csak egy lépés.

M.mel tegnap este ilyen lelki szadomazot csináltunk kábé, borzalmas volt, tisztára össze vagyok törve érzelmileg, fizikailag pedig olyan fáradt vagyok, mint egy 50kmes túra után, csak épp az elégedettség hiányzik, úgy nézek ki, mint egy szar, úgy érzem magam, mint egy nagy szar, fantasztikus a helyzet, még jó, hogy süt a nap, ma napenergiával fogok élni.

Hivatalosan megnyitották a szóbeli érettségiket, szörnyen gonosz elnökünk van, levont 2 pontot a töri írásbelimből.
Ami nem csak kellemetlen, de azt is jelenti, hogy a töri maximum 1 %kal lehet jobb, mint a matek. Szóval mindenképp vesztettem 2 pontot.
Én szombaton vizsgázok, de a nőt legszívesebben gumikalapáccsal veregetném fejbe, ez a hozzáállás meg nem a legnagyszerűbb, de akkor is, sose hallottam még olyan érettségi elnökről, aki szinte mindenki érettségijéből levont volna pontokat. Hülye, csipogó, undorító, mézesmázós díszpinty. Fujj.

A hajam mostanában kétféle formációt szokott ölteni, egyrészt ilyen nagy, bodros kontyba van hátrafogva, másrészt miután kiengedem az összevisszaságtól begöndörödött hajzat alakul ki. Amúgy nincs túl előnyös hajam szerintem. Egyrészt lehetne több és dúsabb, másrészt lehetne simább és szebb. Ezt elősegítendő ilyen hajgöndörítő ill. egyenesítő kéne. Meg szuggerálom is folyton, hátha.

Eddig mindig vártam a szülinapokat, már két hónappal előtte idősebbnek mondtam magam, ha kérdezték, kerekítettem felfele picit. De rádöbbentem, hogy mindjárt szülinapom lesz basszus, én meg sosem mondtam magam 19nek, ha kérdezték. Hátigen, öregszem. Éljen az a Bryan Adams szám, az 18 til I die. Tudjátok.

Imádott tornacipőm újabban azt a nem mindennapi tulajdonságot vette fel, hogy kiválóan meg lehet állapítani a zoknim színét, miközben rajtam van. Kvázi végig van szakadva a külső része szép vékony csíkban. Nincs mese, muszáj újat vennem, ilyet szeretnék, majdnem meg is vettem a múltkor, csak nem volt a méretemben, sírtam is kicsit gondolatban.

Komoly dilemmám van, tanulok töritételeket avagy szexésnewyorkot nézek. Nehéz döntés, nagyon nehéz, tanulni kéne, mert mi van, ha véletlenül holnap érettségizek, habár nem hivatalos információk szerint csupán szombaton. Másrészt annyira nem érdekel ez a tanulás téma. Valami kompromisszumos megoldás lesz ebből, már érzem.

Hogy a saját kis kapcsolatomban előfordul-e, hogy hülyén viselkedek? Nagyon gyakran. És hogy ő? Rengetegszer.

Hogy más kapcsolatokban ez hogy működik, arról fogalmam sincs.
Hogy kinek milyen a szexuális élete, a kedvenc pózai, nehézségei és erősségei.
De hogy a párja mivel bántotta meg, miken vesztek össze, mik a köztük lévő nehézségek, erről nagyon ritkán lehet hallani.
Mintha ezt szégyenleni kellene, hogy a boldogan életek, míg meg nem haltak mégsem olyan boldog.

Lehet, hogy a szexualitás tabuit ugyan ledöntöttük, de ott vannak helyettük a lelki problémák tabui?

Talán félünk bevallani a tökéletlenségünket, ami egy kapcsolatban mindenképp megmutatkozik. Ha őszinték vagyunk, akkor láthatóvá válik minden dühünk, sértettségünk, hogy nehezen kommunikálunk, szívtelenek vagy éppen túl behódolóak és alázatosak vagyunk. (Ha nem vagyunk őszinték, az még rosszabb.)
Naná, ezeket senki sem veri nagydobra. Pedig szerintem annyira jó lenne, elmondani, hogy hát igen, mások vagyunk, de igenis mindenkinek vannak nehézségei, különbségei, senki sem lesz gnóm egy kis hisztitől.

Sőt, a durvább dolgok. Mert hát a hiszti elfogadott és általános. De azok, amiket igenis szégyenlünk.
Én például nem tudok úgy abbahagyni egy telefonbeszélgetést, hogy össze vagyunk veszve, és akár nyolcszor is visszahívogatom M.et, amíg valamennyire ki nem békülünk. Ráadásul nem vagyok képes keményen megszerezni a hatalmat, soha nem megyek el egy veszekedés után, még ha azt is mondom, hogy najó, elmegyek, de hiába, ötször visszajövök. Ezek szánalmas dolgok. De szerintem mindenkinek vannak ilyenek. Bárcsak ne kezelnénk tabuként őket.

M. le akarta vágatni a haját, illetve hogy pontos és becsületes legyek, kopaszra akarta borotválni az egész kobakját, az érettségi után-bankett előtt, nos ez ma 7 körül lehetett, de elfelejtettem megkérdezni, hogy végül megtette-e, és most tiszta rémület vagyok, hogy tarkopasz a pasim és még csak nem is tudok róla.

Teljesen képtelen vagyok a magányos és/vagy otthonülő életformára. Az elmúlt 2 napban csak egyszer mozdultam ki néhány órára otthonról és tiszta depresszió vagyok, ez így nem mehet tovább, tanulás ide vagy oda, mostantól csinálni fogok valamit, szépen be lesz osztva, hogy mikor kivel fogok találkozni, egész vasárnapig. Punktum.

Baromira unatkozom.

Az elmúlt két napban nagyon hatásosan tanultunk együtt M.mel, de mivel ma mindenki "otthon tanult", így valójában egyikünk se csinált semmit. A fő társaságom Dé volt (a 6éves szomszédom) kábé másfél óráig, akivel ellenben számos a társadalom számára hasznos dolgot tettünk, úgymint
1. jengáztunk
2. kicseréltünk egy gitárhúrt
3. meghallgattuk a kaukázustól a szalaiévát
4. bújócskáztunk
5. egy bot, egy pöttyöslabda, illetve az élükre állított jengarudak segítségével baseballoztunk.

Ihletett napom van, kitaláltam egy nagyszerű ötletet, simán meg fogunk gazdagodni belőle és még kivitelezhető is. (Nem írhatom le sajnabajna.) Most egyszerre 2 helyre kéne összpontosítanom: egyrészt erre a tervre, másrészt a maradék tételeimre, úgyhogy egyelőre félrerakom a fejemben a kis álmomat és koncentrálok a szóbelikre, amik hamarosan megtalálnak és fejbekólintanak, ha nem vigyázok.

A legtöbb embernek annyira rondák a lábujjai és lábkörmei. Nekem is borzalmasak, úgyhogy ez a tény, hogy nem vagyok egyedül, kicsit megnyugtató. Mostanában pirosra vannak festve a körmeim, így határozottan szalonképesebb a flipflopos megjelenésem.

Egészen tetszik ez a mostani életstílus. Ugyanannyit lenni M.nél, mint itthon, anyáékkal semmi para, tesóm is önállósodik, fogja magát és lelép, tetszik, hogy mindenki nyugalomban éli a saját kis életét, közbeiktatva néhány közös programot.

Hazajöttem 7 fele, mert hiányzott már a kis kényelmem, ágyikóm, konyha, rántott tök, M. meg drága volt és hazakísért, itthon döbbentem rá, hogy a kulcsom a fal túloldalán lapul. Kicsit hisztiztem meg dühöngtem magamra, aztán bementem érte a deákra, csöpögött az eső, tesómtól megkaptam az ő kulcsát, hazafele jövet pedig a héten már másodszor áztam bőrig a megálló-lakás közötti röpke párszáz méteren.

Magammal szemben érdekes, hogy simán megbocsátok mindenféle érzelmi problémát, aggódást, félelmet, de ha a felelősségteljes kérdésekben hibázok, elfelejtek egy rámbízott dolgot, csinálok valami butaságot, teljesen ki bírok kattanni magamra, pedig gondolom mindenkivel megesik néha.

Egész nap tanultunk, nagyon pozitív, többnapi adagot teljesítettem, abszolút nem számítottam arra, hogy a nyelvtant ilyen hipphopp kivégzem és már az irodalom is előrehaladott állapotban van, hát még az agyam, mindjárt megpukkad.
Ha még együtt leszünk a vizsgaidőszakban, tiszta móka lesz, éljen az együtt szenvedés, megyek is vissza.

Voltunk nődokinál, eljött M. is megtekinteni.
Épp ideje volt, tekintve, hogy 1. már másfél éve rendszeresen járok hozzá gyógyszit iratni fel 2. véletlenségből mindketten ennél a bácsinál születtünk:). Így hát megkaptam a HPV oltás kettes számú adagját. (Összesen amúgy 3 van és mindegyik 30 rugó, ami egyszerűen szemétség, az állambácsi is jobban járna szerintem, ha támogatná, mint így az évi 1000 új beteggel.)

Utána elnéztünk a Gödörhöz, mert ilyen tilosrádiós cuccmucc volt, ittunk egy sört (kettőt), és közben beszélgetvén szóba került A Jövő.
Noéshát mondtam M.nek, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem mernék nagyobb kaliberű dologba (pl gyerek) vágni bele vele együtt. Mert annyira máshogy oldjuk meg a problémákat, és reagáljuk le a feszültséget, hogy nem lennénk képesek közösen, egymást támogatva vergődni át a nehézségeken, emiatt eltávolodnánk egymástól, és az rémes lenne, de nem mehetnénk szét, hiszen szegény gyerkőc(ök). Komolyan, szerintem nincs rosszabb egy szar házasságnál.
De azért érdekes volt vele ezt így megbeszélni. Az mindenesetre nagyon pozitív, hogy egyáltalán nem söpörjük szőnyeg alá a problémákat. Olyan jó lenne, ha kicsit jobban idomulnánk egymáshoz.

Úú most döbbentem rá, hogy ma péntek 13 van, eddig még semmi rémség nem történt, najó leszámítva néhány konfliktust.
Persze lehet nem örülnék, ha egy horrormese csúszna be, miközben mondjunk megyünk M.ékhez haza, de akkor is, a szülinap, karácsony, tanévzáró, kalndos utazás, péntek13, mindmind olyan napok, ahol az ember azért azt várná, hogy valami lesz.

Miután óriási drámák után tegnap reggel mégsem szakítottunk, M.mel már épp nekiálltunk a jó kis igazi tanulásnak, tájnyelv és szövegkohézió, hát ez most megszakadt egy jóanyámmal folytatott veszekedés által, amiben ráadásul neki volt igaza, de erre sajnos csak így visszatekintve döbbentem rá.

Ennek hatására M. és Csigusz (aki reggel egyszercsak megjelent meglátogatni minket) viharos gyorsasággal menekültek el. Én egyelőre maradtam felmosni, takarítani, ruhát hajtogatni, veszekedni, efféle mókás örömökre, most kihasználom ezt a pár percet, hogy szegény elhanyagolt kis blogommal törődjek.

Az exit egyik remek étteremkriktikáját olvasva elhatároztam, hogy fölös időmben gasztrosznob leszek.

M.mel a kapcsolattartási formáink.

1. személyesen többnyire minden szép és nagyszerű, szivecskék és boldogság. Kivéve, ha balhé van, olyankor gyülekeznek fölöttünk a viharfelhők és belénkcsapnak a villámok.

2. telefonon valami katasztrófa, rossz a vonal, süket vagyok, nem értem, mit mond, visszakérdezek, ideges lesz, nem kérdezek vissza, legközelebb lebukok, mikor visszautal arra, amit mondott, ilyenkor én vagyok a hülye persze.

3. msnen kis langyoska vegetálás, nem igazi beszélgetés inkább információközlés, de azt legalább békében és kedvesen. Ráadásul ha felhúzom magam valamin, az nem feltétlenül tűnik fel, van idő lenyugodni meg minden (lásd a múltkor), pozitívabb ez így.

Végül is a mobilbeszerzés elhalasztódott néhány napot, de nembaj, mert addig legalább még jobban beleszeretek.


Amúgy az a meglepő dolog történt, hogy a tegnapi naptól ma reggelig tartó időintervallumban többnyire M. volt a kedves-normális és én voltam a hülye hisztis, na ilyen is ritkán van, bár a bestof a tegnap délután volt, amikor kivételesen minden szép, boldog, vidám és harmonikus volt, mármár mesében éreztem magam, de persze ez a valóság itten, és jól elmúlt az idill.

Úgy néz ki, hogy lesz ilyen telcsim, jó olcsón, kéz alatt, alig használtan, vajon szeretni fogom e ez a kérdés. Őszintén szólva baromi ragaszkodó típus vagyok plüssállatokhoz, műszaki cikkekhez, idióta emléktárgyakhoz, meg csengőhangokhoz. Múltkor rá is döbbentem, hogy baromi konzervatív vagyok, mert kábé egy telefon az egy csengőhang nálam, hiába hittem magam kis modern liberálisnak, belül vén vagyok és rugalmatlan, mint egy szikla és szikár kőlelkemnek már most hiányzik a kis cuki piros telcsim, meg is puszilgatom.

Tesóm nyáron kimegy egy évre Amerikába, és rádöbbentem, hogy talán ezek az utolsó hónapok, amikor együtt élünk. Mert amikor hazajön, kitudja, itthon lakok-e még, vagy szakkoleszben, albérletben, akárhol. Kicsit hihetetlen.

Azt hiszem elkaptam valami álomkórt vagy effélét, mostanában iszonyú fáradékony vagyok, kidőlök max éjfélkor és ma 10kor ébredve simán el tudtam képzelni, hogy reggel 7 van. Délután még becsúszott egy laza szex utáni alvás, holnap reggel meg 7kor kell kelnem, hogy munkaügyi eligazítást (jó kis fellengzős vagyok) adjak az unokatesómnak, már a gondolattól úgy érzem, így 9kor bőven itt az ideje ágyba bújni.
Persze lehet, hogy ez mind azért van, mert időtlen idők óta nem ittam kávét. Kiürült a koffein a szervezetemből és meghaltam.

Apa kitalálta, hogy szeretné, ha megváltoztatnám a sorrendemet. Most az első a kereskedelem&marketing, második a turizmus, haramadik a nemzetközi gazdálkodás. Mondta, hogy rakjam előre a nemzetközi gazdálkodást. Gondolkoztam rajta, egyre jobban tetszett az ötlet, mondtam, okés. Most megnéztem, és basszus angolul írtam be a nemz.gazd.t, ami egyrészt azért szar, mert az államilag támogatottan is kell fizetni félévente, apa mondta, sebaj, megéri. Másrészt én még soha nem tanultam semmilyen tantárgyat angolul, és nem tudom, hogy érteném-e ezeket a szakdolgokat angolul és meg tudnám-e tanulni őket... Basszus miért nem jelöltem be magyarul? Tiszta hülye vagyok... :/

update: utánanéztem, és tavaly ez a szak lájtos 144 pontos volt, hát ide fel nem vesznek engem, hehhee :) Megmenekültem a megmérettetéstől.

Az elmúlt napok változatos programjaként M.mel tettük a semmit: nem mentünk éjszakaitúrázni, nem bicikliztünk, nem néztük meg a bodiest és egészen minimálisat tanultunk, ami már kevésbé jó. Helyette eljátszottuk, milyen lesz az emberiség következő szintje, amikor nagy fejünk lesz, hatalmas szemeink és a kevés mozgástól elkorcsosult végtagjaink. Tjahh, ez az értelmes időtöltés lenyűgöző.

Vettünk M.nek szép nagy ágyat vagy 3 napja, összeszereltük és azóta fáj a csuklóm.
Gyenge vagyok, ezvan, szomorú.

Most egy darabig (egész pontosan 3 hétig) szüneteltetem a dolgozást, helyette mindenféle egészségre káros dolgokat csinálok, kezdvén a tegnapi hiphopbulival.

Olyan szinten kevesen voltak mondjuk, hogy odaértünk 2 órával a kiírt kezdés után, és még benne voltunk az első száz emberben, akik kaptak ajándékcédét, ennek ellenére jó kis buli volt egész éjfélig, amikor kidőltem a fáradtságtól.
Konkrétan párszor bealudtam, állítólag kívülről nagyon szarul festettem. Belülről nem volt olyan nagyon vész, csak amikor az áhított alvást folyton félbeszakítja a kemény padló, kényelmetlen helyzet vagy hogy valami épp zajlik, az rémes. Állítólag kínzásként is csináltak ilyet, mi nem jutottunk el idáig, hazamentünk és pihepuha ágyikóban aludhattam.

Anya vett kétszázhetven per kilójáért olyan epret, hogy ihaj, megértettem, hogy egyes pasik (nők) miért kívánnak meg minden gyönyörő nőt (pasit), mert én sem tudtam ellenállni a csábításuknak és rengeteget ettem belőle, hát ezeket csumázgattuk, ő meg most befőzi, én kimentettem magam eljátszván a fáradt dolgozót. Helyette festettem egy bögrét az Annának, mert költözködik folyton ideoda és mindig étkészlet problémái vannak, ez meg legalább személyes, továbbá terveket kovácsolok, hogy ha megkapom a kis fizumat, akkor kimindenkinek mimindent fogok venni belőle, hehe.

Amikor blogot írok, megszoktam, hogy a kutya se olvassa, legfeljebb néha valaki odatéved, mert keresi, hogyan kell pótolni az adókártyát. Ehhez képest teljesen meg vagyok döbbenve a mostani látogatottságomon, mert újabban átlag 30an olvasnak naponta, de tegnap például ötvenvalahányan tévedtek fel ide.

Először persze megijedtem, hogy úristen, lehet, hogy az összes ismerősöm megtalálta a blogomat, elkezdtek tobzódni a fejemben a rémképek, már láttam magam előtt a körlevelet, hogy mi a címe a kis naplócskámnak, meg a megjegyzést hozzá, hogy nehogy valaki véletlenül nekem is elküldje az ímélt és így tudomást szerezzek lebukásomról, aztán igyekeztem ezt elhessegetni, és beleélni magam, hogy nahát, sztárblogot fogok írni. :D Nem nagyon megy. :D

Bírom a nyárban, hogy az emberek sokkal jobban a saját egyéniségüknek megfelelően öltözködnek. Valahogy azzal, hogy leveszik a kabátot, nemcsak a bőrük, hanem a személyiségük is jobban látszik.

Én is most kitalálok valami rendkívül hozzám passzoló cuccot és elmegyek jegyet venni az a38ra. Megyünk jó kis hiphopbuliba csütörtökön, érdemes, mert ott lesz sp is, hátha összepajtizunk vele. Utána meg megnézhetem az érettségijeimet, igazából a töri az izgalmas, mert még nem tudom, hogy az milyen lett.

Rendkívül mókásan úgy alakult, hogy elmeséltem M.nek, mi miatt akarok szakítani.

Sétálunk az erdőben, ő viccesen szóba hozza, hogy szakítsunk.
Én: Jó.
Ő: Mi? Szakítsunk?
Én: Akár.
Jahh, nem volt kedvem hazudni, inkább elmeséltem az egészet, hogy miért nem lennénk szerintem boldogok. Ő meg, nem is tudom, megértette-e, vagy megijedt, de egész délután olyan jófej volt. Mondjuk ez előtt is, lehet, hogy nincs köze hozzá.

Amúgy boldog nyarat. Strand, nyaralás, napsütés, trallala. Nagyon boldog vagyok tőle, a június különleges, szentivánéj meg minden.

Rájöttem, összefoglaltam, kifejeztem, kimondtam.

M. meg én hosszú távon sose lennénk boldogok. Nem azért, mert nem illünk össze, mert nem vagyunk jó párosítás, mert nem vagyunk zsák meg foltja. Hanem mert valamiért M. nem szeret engem eléggé, akkor szeret, amikor 1. épp jókedve van és 2. semmi "rosszat" nem csináltam (pl ellenkező vélemény, rosszkedv, ingerültség stb). Szerintem ez nem az ő hibája, és nem az én hibám.

Az ő részéről: egy normális nő sem viseli el így a viselkedését, de szerintem ha igazán szeret majd valakit, akkor vele nem fog így viselkedni. Nem hagyja magára, elnézi az egy-két rossz tulajdonságát, nem alázza földig.

Az én részemről: hát én megtanultam elviselni mindenféle rossz dolgot és tulajdonságot, megtanultam alázatos lenni, a másikat venni figyelembe, ilyen full önzetlenséget. Tudom, hogy milyen simulékonynak lenni.

Bárcsak képes lennék szakítani.