macskakaparásocskák

Eddig azt hittem, a matek érettségim fog jobban sikerülni. Mert az könnyebb, nagyjából tudom, a töri meg annyi anyag és az életben meg nem tanulom, vagy ha mégis, sittysutty néhány nap múlva kiesik minden az agyamból.

De ahogy a hetek múlnak, és már 4 eltelt belőlük a síszünet óta, kezdem máshogy látni a dolgot. Töriből ugyanis már kész a 9.es tankönyv fullra és a 10.es tk fele szintén. Ehhez képest matekból annyi történt, hogy a múlt héten a drága kis tancsibá előadta, hogy meg fogunk bukni. Ismétlés, ja, azt ő nem. Bezzeg a töri, arra ám tanulunk. Így van, a törire bezzeg tanulunk, mert van egy munkamenet, látjuk az egész felépítését és innentől már nem vész az a heti 50-100 oldal.

Szóval komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ráhajtok a törire és inkább abból próbálom meg 90% fölé tornászni az eredményt.

Ez pluszban azért is megfontolandó amúgy, mert egész profi módon tudok a követelmények szerint esszét írni, ha az anyag nagyjából benne van a fejemben.
Najó. Meglátjuk.

Levágatta a haját.
Igazából én is ott voltam, meg előtte megbeszéltük, hogy milyen legyen.

Én persze nem akartam, én szerettem hosszú hajjal, nekem tetszett meg minden, de nem ez volt az igazi indok. Hanem amikor rövid haja volt, hosszú évekig az életében, akkor nem velem járt. Sőt, nem csak hogy nem velem járt, hanem akkor E.vel járt.

Igen, tudom, a haj az csak haj, semmi több. De akkor is! Alapvetően megváltoztatja az ember arcát, mások lesznek a vonásai, mások az arckifejezései, sőt a gesztusai is. Például ő be kell vallanom, hogy sokkal helyesebb így, jól áll neki, viszont valahogy keményebb az arca tőle. Jó mondjuk férfiasabb, de hát a férfiasság nem a külsőben rejlik szerintem, a viselkedése meg így is olyan férfias...

Kicsit úgy érzem, mintha nem ő lenne. Vagy nem is, inkább úgy, mintha az a sok-sok jó tulajdonsága, amik az elmúlt években kialakultak benne, most eltűntek volna, és ugyanaz a srác lenne, akivel másfél éve összejöttem és még nem idomultunk volna egymáshoz.