Az elmúlt néhány napban a nyaralónkban voltunk a családommal és M.mel.
Hogy idén ilyen korán van a húsvét, az nekünk most tényleg betett. A nyaralónk az ország déli részén, egy holtág mellett van, ezért jó időben és nyáron nem lehet ott unatkozni. Csónakázunk, a fiúk horgásznak, focizunk, röpizünk, olvasunk, napozunk, úszunk a tóban, tiszta kis 18. századi idill.
Plusz mindig beüt valami kis extra, fát kell aprítani és pakolni 8 embernek, elönt az árvíz és effélék. Az idei program az volt, hogy apa kitalálta, hogy egy gáton keresztül a szomszédos holtágba szivattyúzzák ki a tóból a vizet, úgyhogy szépen fogtuk magunkat és a zsilipet, amin keresztül a feltételezések szerint keresztüljuthatott a víz, szépen egyenletesen homokzsákokkal borítottuk.
M. amúgy elég jól viselte a családomat, legalábbis jobban, mint én. És nem vesztünk össze, meg semmi, hiába voltunk 5 napig folyamatosan együtt, úgyhogy időnként már olyan érzésem volt, mint ahogy
A másik én elején mondja a csaj, hogy gusztustalan az ilyen nagy mértékű boldogság. :)