Hát ma kibékültünk a barátnőmmel, vagy legalábbis fogjuk rá. Sok minden van bennem ezzel kapcsolatban, jók meg rosszak is.
Persze örülök neki.
Másrészt tényleg azt hiszi, rossz irányba megyek el. Hogy nem hallgatok meg másokat, sokszor vagyok figyelmetlen vagy bunkó emberekkel. Ja, gondolom ez a legnagyobb baj. Hogy nem figyelek másokra úgy igazán. És ami nagyon rossz, hogy én ezt nem annyira érzem vagy érzékelem. Meg fura, hogy valaki (nem ő) azt gondolja, értelmetlen vitatkozni velem, mert úgysem látom be soha a másik álláspontját. Szerintem pont hogy belátom, csak attól még én a másikat választom. Vagyis eddig így hittem, lehet, hogy nem így van.
Aztán, van egy elég szomorú dolog is. Amikor így néztem, és azon gondolkodtam, hogy akkor most nem békülünk ki, az önmagában nem is akasztott ki annyira. Persze volt bennem egy kis üresség vagy bánat, de alapvetően az volt a gondom, hogy így milyen rossz meg kellemetlen lesz a következő másfél hónap.
Amúgy édes, mennyire zavarja a többieket, ha össze vagyunk veszve.
De összességében az egész elég rosszul érint.
