Elkezdtem gondolkodni egy kérdésen, amire szeretném tudni a megoldást, és azt hiszem, feltéptem egy sebet magamban.
És ez egy olyan seb, aminél jobban még sose bántottak, és akkor nem rendeztem le magamban. És néha előjön a gondolataimban, kis negatív felhang vegyül a szóhoz az érzéseimben, de nem rendeztem le. Akkor azért nem, mert nem volt rá meg a lehetőségem. Sem leírni, sem elmondani, sem megélni a fájdalmat. Úgy kellett tennem, mintha mi sem történt volna, mert ezt várták el. A másik, talán jobb megoldás az lett volna, ha szépen felpakolok és hazajövök, de ezt nem tettem meg.
Az a baj, hogy ezzel nem tudok egyedül mit kezdeni. El kellene mondanom valakinek, de olyannak, aki megérti és nem használja fel ellenem.
2008.03.13. 17:23 cickafark
bugyor (voltfesztivál2007)
Szólj hozzá!
Címkék: érzés analizálós
2008.03.13. 17:16 cickafark
The Nanny Diaries
Minden kritika lehúzza ezt a filmet, de nekem nagyon tetszett. Nemtom mit várnak tőle, de egyszerűen csak a nehezen meghozható emberi döntésekről szól, több ember álláspontjából is, és mégis kinek az életében nincsenek nehezen meghozható döntések.
A bébiszitter, akivel rosszul bánnak, és tudja, hogy fel kell mondania, de megszerette a kisgyereket, akire vigyázz. Sőt, ami fontosabb, a kisgyerek is megszerette őt, és nem akar neki még több fájdalmat okozni.
A feleség, akinek a házassága darabokban van, de nem akarja észrevenni, hogy a férje megcsalja, és ezért inkább a partikba, rendezvényekbe, nőegyletekbe meg vásárlásba menekül.
Amikor változtatni kell, de félünk vagy féltünk, vagy mindkettő. Annyira tipikus. Rám is.
Amúgy is szarul vagyok. Egyszerűen kimerített ez a két napos hercehurca, kurvára elegem van abból, hogy mindig én legyek az okos. Rendben, én voltam az okos, nem lett nagy összeveszés, és? Leszarja valaki? Mondja nekem, hogy jól van nyuszi, aranyos vagy, szeretlek? Nem, kurvára nem, egyáltalán nem érzem úgy, mintha nagyon megbecsült lennék.
Hát igen, ez a helyzet. Lehet, hogy nem így van, objektíven, de én így érzem. Hogy csomó mindent elviselek, csomó mindent beleadok, és ezért én nem kapok elég odafigyelést és elviselést és szeretetet. Mert gondolom úgy kéne, hogy néha neki van rossz napja és néha nekem, de valójában nem így működik és nekem nem lehet rosszkedvem, vagy szeretethiányom, mindent precízen és pontosan fogalmazva kell mondanom, és csak okos és témába vágó kérdéseket tehetek fel, mert különben megkapom, hogy "most tényleg nem tudom, hogy ennyire nem figyelsz vagy nemtudom" = vagy tényleg ennyire hülye vagy.
A bébiszitter, akivel rosszul bánnak, és tudja, hogy fel kell mondania, de megszerette a kisgyereket, akire vigyázz. Sőt, ami fontosabb, a kisgyerek is megszerette őt, és nem akar neki még több fájdalmat okozni.
A feleség, akinek a házassága darabokban van, de nem akarja észrevenni, hogy a férje megcsalja, és ezért inkább a partikba, rendezvényekbe, nőegyletekbe meg vásárlásba menekül.
Amikor változtatni kell, de félünk vagy féltünk, vagy mindkettő. Annyira tipikus. Rám is.
Amúgy is szarul vagyok. Egyszerűen kimerített ez a két napos hercehurca, kurvára elegem van abból, hogy mindig én legyek az okos. Rendben, én voltam az okos, nem lett nagy összeveszés, és? Leszarja valaki? Mondja nekem, hogy jól van nyuszi, aranyos vagy, szeretlek? Nem, kurvára nem, egyáltalán nem érzem úgy, mintha nagyon megbecsült lennék.
Hát igen, ez a helyzet. Lehet, hogy nem így van, objektíven, de én így érzem. Hogy csomó mindent elviselek, csomó mindent beleadok, és ezért én nem kapok elég odafigyelést és elviselést és szeretetet. Mert gondolom úgy kéne, hogy néha neki van rossz napja és néha nekem, de valójában nem így működik és nekem nem lehet rosszkedvem, vagy szeretethiányom, mindent precízen és pontosan fogalmazva kell mondanom, és csak okos és témába vágó kérdéseket tehetek fel, mert különben megkapom, hogy "most tényleg nem tudom, hogy ennyire nem figyelsz vagy nemtudom" = vagy tényleg ennyire hülye vagy.
