macskakaparásocskák

Néha annyira nehéz jól kezelni a helyzetet, mikor ezt csinálja.

Szerintem azért hív, mert azt akarja mondani, hogy hiányzok neki, és szeret, de ami valójában kijön a száján, az még véletlenül sem pozitív, hanem csupa cseszegetés és a baj velem, és bármit mondok, az hülyeség és "felbassza az agyát".

Mint egy kisgyerek, és ha én is hagyom magam felhúzni, akkor teljesen kiakadok. Szóval csak próbálok nyugodt lenni, ha már nevetni nem mindig sikerül rajta, különösen, amikor érzékeny pontot talál el, de annyira rohadt nehéz, mindenki mást már elküldtem volna a fenébe.
Nem tudom, ez teszt, vagy micsoda. De annyira rossz.

Éljen az önfegyelem fejlesztése. Vagy mi. :P

Ma voltam először matektanárnál.

Hát egyrészt egész jó volt, másrészt hasznos volt, és harmadrészt rájöttem, hogy nagyon szeretek az emberekkel olyan kapcsolatban lenni, ami többnyire "munkáról" szól, kicsit meg az emberekről magukról is.

Ilyen volt még anno, mikor a régi kedves angol (és később német) tanárnőmhöz jártam, arra a jópár évre most is csak ilyen nagy nagy szeretettel tudok visszagondolni. Aztán volt más nyelvtanárral is hasonló kapcsolat (szeretetig azért nem fajult :P), és ilyesmi T.vel is, akivel hát ilyen sítábort szerveztünk, meg nyaralást fogunk.

Szóval gondolom nekem nagyon jó lenne olyan munka (khm khm ingatlanügynök...), ahol emberekkel tudok lenni, mutogatni nekik ezt-azt. Jó persze pártól biztos kiakadnék, hogy milyen hülyék. De attól még ez nem változtat azon, hogy szeretem ezt csinálni.