macskakaparásocskák

Mindenféle magassarkú, balettcipő, edzőcipő, szandál, tiszacipő, bakancs, flipflop vagy csizma közül rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak a tornacipőt szeretem a legjobban.

Sokáig hordtam noname tornacipőket, írtam meg rajzoltam rájuk mindenfélét, aztán 2-3 hónap múlva szétmentek. Azt gondoltam, a Converse tornacsukáknak semmi értelme, csak sznobság, csak márka.

Aztán egy éve karácsonyra kaptam M.től egy tornacipőt, olyat, mint a képen levő, csak mostanra az enyém teljesen lestrapálódott. Ennek ellenére imádom. Megjárt koncertet, kirándulást, hideget, meleget, Erdélyt, Horvátországot. Előbb-utóbb persze muszáj lesz vennem egy másikat, mert lekopik a lábamról, de addig is hordom szerelmesen.

Olyan érdekes, hogy a nők azokkal a dolgokkal, amikkel nem értenek egyet, sokkal nyitottabban és érdeklődőbben viselkednek, mint a férfiak.

Nem mindig, persze. De azt vettem észre, hogy egy férfi sokkal gyakrabban viselkedik ilyen mereven elutasítóan, akár egy véleményről, egy hitről, egy adott helyzetről van szó.

Talán azért alakult ki, mert a pasikban megvan ez a kényszer, hogy csak nekik lehet igazuk és nekik kell, hogy igazuk legyen, de abból a szempontból rossz, hogy emiatt kevésbé érzik át a másik oldalt. Mert nem is akarják. Nekik van igazuk és ezzel lezárták a kérdést.

Ismét kísérletet teszek az adókártyám pótlására. Az első akció azért nem volt sikeres, mert én süsü nem tudtam, hogy illetékbélyeget biza csak postán lehet kapni, a másodiknál pedig összevesztem M.mel és inkább vele találkoztam.

De most, most semmi nem tántoríthat el. Fel vagyok fegyverkezve a 08T34es kitöltött dokumentummal (2 példányban ám), 2200 forint illetékbélyeggel, személyemet igazoló okmányokkal meg gondolom viszek magammal fél napi elemózsiát is meg könyvet. Hihi.