macskakaparásocskák

Egy olyan nap van, amikor mindenki cseszeget, pedig nem is vagyok ingerlékeny. De tényleg, hihetetlen.

M., hogy túl sokat vásárolok. Jól elvette a kedvem az egésztől, pedig már egy olyan szép zöld póló volt a kezemben, aztán hazament és anyukája hozott neki valami adidas melegítőt. No comment...

Aztán ez az egész főzés móka, pedig tök fincsi lett a máglyarakásom, meg hogy nem jó, ha fél nappal később megyünk le a nyaralónkba, mert ki kell jönni értünk a buszhoz, ami oda-vissza fél óra, de ez fölborítja a napjukat. Tudom, tudom, nem látok előrébb az orromnál. De  akkor is...  Nyiff.

Végül is a máglyarakás mellett döntöttem, aztán később kiderült, hogy rosszul.

Mert hogy az nem rendes kaja, hanem édesség, és nem szeretik. Tök jó volt, hogy miután megcsináltam és jó lett meg minden, szépen hazajöttek 5kor és leoltották a fejemet, hogy de nem ezt kellett volna, hanem salátát meg nem édes kaját.

Na, például ezért nem szoktam máskor főzni.

Ma jött el az a nap, hogy hivatalosan is nekem kell főznöm a családnak. :)

Nálunk ez ritka, mert ha anya itthon van, ő találja ki és csinálja meg a kaját, én meg közben imádok főzni, és szorgosan gyűjtögetem a különböző gasztroblogokról az ínycsiklandozó recepteket, hogy ha ha ha majd én főzök a kis saját birodalmamban, legyen mit.

Ráadásul ezen a héten anya úgy döntött, hogy nagyböjtöt tartunk, és ez azt jelenti, hogy:
(1) nem főz.
(2) nem vásárol. Vagy legalábbis nagyon minimálisat. Ergó nincs kaja. :))
(3) ne legyen a kajában sem hús.

A mai menü lehetőségei:
máglyarakás vagy krumplis-zöldborsós tortilla nemisbékától. Vagy mindkettő, attól függ, mennyire lesz főzőcskézős kedvem.

Úgy volt, hogy kifogyott a parfümöm, amit nagyon szeretek (Naomi Campbell Cat deluxe-e), pár hete.

Egy ismerősöm meg mondta, hogy tud szerezni olcsóbban, és jól átvágott, mert nem olyat hozott. Úú, azon eléggé kibuktam.

És tegnap M. meglepett egy ilyen parfümmel. :))
Annyira cuki... Mármint maga a figyelem, meg kedvesség, meg minden, hogy eszébe jutott... Olyan édes, imádom.

Hát ma kibékültünk a barátnőmmel, vagy legalábbis fogjuk rá. Sok minden van bennem ezzel kapcsolatban, jók meg rosszak is.

Persze örülök neki.

Másrészt tényleg azt hiszi, rossz irányba megyek el. Hogy nem hallgatok meg másokat, sokszor vagyok figyelmetlen vagy bunkó emberekkel. Ja, gondolom ez a legnagyobb baj. Hogy nem figyelek másokra úgy igazán. És ami nagyon rossz, hogy én ezt nem annyira érzem vagy érzékelem. Meg fura, hogy valaki (nem ő) azt gondolja, értelmetlen vitatkozni velem, mert úgysem látom be soha a másik álláspontját. Szerintem pont hogy belátom, csak attól még én a másikat választom. Vagyis eddig így hittem, lehet, hogy nem így van.

Aztán, van egy elég szomorú dolog is. Amikor így néztem, és azon gondolkodtam, hogy akkor most nem békülünk ki, az önmagában nem is akasztott ki annyira. Persze volt bennem egy kis üresség vagy bánat, de alapvetően az volt a gondom, hogy így milyen rossz meg kellemetlen lesz a következő másfél hónap.

Amúgy édes, mennyire zavarja a többieket, ha össze vagyunk veszve.

De összességében az egész elég rosszul érint.