macskakaparásocskák

Olvastam már pár helyen és mindig késztetést érzek minden teszt, kérdőív stb kitöltésére, bármi aminél magamon gondolkodhatok, jöhet. Plusz az időt, ezt a csúnya hosszú időt el kell ütni valahogy anélkül, hogy bedepiznék.

Kedvenc:

* Étel: smarni, borsóleves, és minden ami a mama főztje, de az inkább a hangulat és a szeretet miatt
* Ital: tea
* Alkohol: mostanában fröccs. plusz koktélok, meg mindenféle enyhe kevert. vbk, vodkanarancs, bacardikóla és társaik.
* Szín: zöld.
* Együttes: aktuálisan a Quimby.
* Színész: nincs nekem ilyen.
* Színésznő: Diane Keaton
* Film: Forrest Gump, Micimackó.
* Szám: zenében mondjuk a New Soul Yael Naimtól. Numerikusan a 6.

Hiszel-e:

* Horoszkópban: naná, exit horoszkóp alap. :P najó, nem igazán, de asztrológiában igen.
* Istenben: nem vallás szerint, de mindenképpen.
* Túlvilágban: mármint hogy a halál után nem semmisülünk meg? szerintem ezt mindenki tudja valahol.
* Földön kívüliekben: biztos vannak valahol, de nem szívesen kerülnék kapcsolatba velük.
* Magadban: persze. teljes mértékben. még ha néha el is felejtem.

Mit gondolsz róla?

* Álmok: nagyon szeretem és fontosnak tarttom őket csak általában nem emlékszem rájuk.
* Szerelem: háát. azt hiszem én most nem vagyok szerelmes. csak menthetetlen. nem tudom.
* Élet: nagyon nehéz.
* Halál: az sem könnyű, de hát a születés se.
* Dohányzás: néha. de mióta láttam a bodieson azt a fekete tüdőt, inkább nem.
* Káromkodás: néha rámragad, ha a közelemben sokat káromkodnak, de amúgy nagyon nem az én stílusom.

Egyik-másik:

* Vanília-csoki: csoki.
* Sör-bor: bor. a sört utálom.
* Szárazföld-tenger: szárazföld. a tenger éjjel félelmetes.
* Fekete-fehér: fehér.
* Hideg-meleg: meleg.
* Nap-Hold: Nap.
* Állat-ember: nem összehasonlíthatóak szerintem.
* Rend-rendetlenség: rendetlen vagyok de rendszerető. csak lusta.

Közösség:

* Szeretsz vásárolni?: úú nagyon. szeretem a ruhákat és efféléket (mert hiú vagyok és önbizalomhiányos) és szeretem új, klassz dolgok birtokosának érezni magam.
* Szeretsz emberekkel találkozni?: igen, spontánul és direkt is. leginkább persze azokkal, akiket szeretek.
* Szeretsz otthon lenni?: igen, nagyon szükségem van a nyugira, az egyedülléetre és a pihenésre.
* Hogy jössz ki a környezeteddel?: családdal többnyire jól, a konfliktusos felnövés mondhatni elmúlt. közösséggel jól, most már nem szoktam furán érezni magam szinte soha, idegenek között sem. egyes emberekkel szeretek beszélgetni. M.mel, hát, tudjátok.
* Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat?: nem tudom megmondani, ki a legjobb barátom.
* Szeretsz középpontban lenni?: néha. nem jellemző igazából.
* Szereted, ha boldog emberek vesznek körül?: igen. felvidítóak vagy együttörülősek.
* És ha szomorúak?: azt is, együttsírósak vagy vigasztalósak.
* Milyennek tartanak a többiek?: nem tudom. tényleg nem. általában szeretnek vagy úgy csinálnak, de sokszor fogalmam sincs.

Előfordult már hogy:

* Ültél repülőn?: igen. utálok repülni, túl szűk a hallójáratom vagy mim, fáj és utána napokig be van dugulva a fülem.
* Voltál külföldön?: igen.
* Sírtál mások előtt?: szerintem kábé mindenki előtt, aki minimum egy éve ismer. továbbá villamoson, héven, utcán. nem illik, tudom, de akkor sem szégyen szerintem.
* Másztál fára?: a szomszéd fájára cseresznyét szedni még most is minden évben.
* Találkoztál már híres emberrel?: múltkor láttuk novák pétert az oktogonnál.
* Eltört egy csontod?: nem, soha.
* Be kellett feküdnöd kórházba?: egyszer, pár napra, valami borzasztó volt, életem egyik legrosszabb élményeként maradt meg.
* Telefonbetyárkodtál?: fiúkkal sokszor, de nem vagyok jó benne.
* Lógtál az iskolából?: gondolom itt a gimi számít csak, de megesett párszor, persze a közös lógás a legjobb, együtt barátnőkkel, szervezetten. ki kell élvezni. nekem nagy élmény maradt az a pár lógásos nap évente.
* Úsztál a tengerben?: igenigenn, sőt már le is tudok menni úgy 2-3 méter mélyre :)
* Voltál templomban?: 3 és 17 éves korom között minden vasárnap, családi kötelezettség, egy életre elég volt.
* Fent maradtál egész éjszaka?: egyszer talán. de többnyire minimum 1-2 óra alvás becsúszott.
* Táborban voltál?: sokszor, olyan 2.os koromtól mostanáig. a legjobb a fürkész manó tábor volt.
* Gondolatban megöltél-e már valakit?: nem. csak gumikalapáccsal akarom fejbevágni, ha nagyon dühös vagyok valakire.
* Volt-e már autóbaleseted?: egyszer, de semmi komoly.

Egyéb:

* Jobb vagy balkezes vagy: jobbkezes.
* Mi van az egérpadodon?: nincs egérpadom.
* Mi van az ágyad alatt?: ágyneműtartó, kosz, beesett tollak. és gyanítom, hogy a szempillaspirálom is.
* Mitől félsz a legjobban?: hogy elvesztem a bizonyosságokat.
* Mi jár most a fejedben?: az M.mel való kapcsolatunk.
* Leggyakrabban használt szavak?: nem tudom.

Múlt:

* Akit a legjobban hiányolsz: most épp tesóm. de a jövőben vissza fog térni, úgyhogy ez szerencsére csak időleges. :)
* Amit a legjobban hiányolsz: azt, amikor minden egyes nap örültem annak, hogy bemehetek az osztályomhoz.
* Életed legszebb időszaka: a tavalyi.
* Életed legrosszabb időszaka: az ovis időszak, illetve mikor 7.ben össze voltunk veszve a kedves T.vel
* Ha visszamehetnél az időben, hova mennél: az első kapcsolatomhoz, megfigyelni milyen cikis és fura módon viselkedtem.
* Egy dolog, amit megbántál: egyszer nem álltam ki egy barátom mellett.
* Egy dolog, amit elfelejtenél: nincs ilyen.
* Mi akartál lenni, ha nagy leszel: stewardess.

Jövő:

* Állás: mindegy, csak szeressem.
* Házasság: nem hiszek benne. de lehet, hogy ha jön az igazi, akkor majd elkezdek hinni.
* Gyerekek: gyerekeket viszont mindenképp szeretnék, méghozzá olyan 25 éves koromig az elsőt. jó terv.:)
* Fiad neve: Dávid, Áron, Barna
* Lányod neve: Lilla, Mirjam, Jázmin, Zsófi. amúgy ez a vezetéknevüktől függ, szerintem a legfontosabb, hogy a kettő együtt szépen csengjen.
* Hol fogsz lakni: városilag majd kiderül, lakásilag-házilag.. mindegy, csak boldog otthon legyen.
* Mit fogsz csinálni húsz év múlva: dolgozom a munkát, amit szeretek, nagyon figyelek a kapcsolatomra a férjemmel/párommal, akármi, megértően állok a gyerekeim kamaszkorához.

Néha úgy érzem, minden szétesik. Tesóm nincs itthon és nagyon problémás vele beszélni, emiatt Zsófit is alig látom, ráadásul most 3 hétig teljesen elérhetetlen lesz egy némettanulós délutáni móka miatt. Elköltöztek Déék, és ez 4 ember mínusz, akik egyenként is tök fontosak voltak. Az osztálytársaim.. hát ők megvannak és majdnem minden nap találkozok valakivel, de akkor sem vagyunk minden nap együtt. Elég jó esélye van, hogy M.mel szakítsunk és akkor elvesztem őt és vele gyütt másokat is.

Hát ebben az esetben építhetek fel mindent a nulláról.
Nem olyan szar az, néha az ipodról is teljesen letörlöm a zenéket. Segít meg minden, csak nehéz kicsit.

Jobbra kormány, balra kormány, hoppá itt egy korallzátony, nos ha egyenesen megyünk tovább, az egy feltérképezetlen terület, sőt szinte minden irányban vannak fehér foltok. Nem mondhatok sok mindent, keletre mocsár, nyugatra viharfelhők, délen bálnák, északra nem megyünk, minden kétséges, de jól kéne dönteni, merre tekerjem a kormányt, kapitány?

Reflektálás egy ősrégi postra egy kettővel ezelőtti blogomból.

Belefáradtam abba, hogy M. folyton lehülyéz és más csajokat stíröl a jelenlétemben. (Mivel ő pasi.) Nekem ez nem kell, nem akarom magam sem butának, sem csúnyának érezni, mert azt hiszem nem vagyok egyik se, de ha ez így megy, mindkettő szent meggyőződésemmé válik majd.

Raktam ki zenécskéket, lehet, hogy csak engem tesz boldoggá, de engem nagyon.

Rádöbbentem, hogy hangyányit zsúfolt hetem lesz, de legalábbis programokkal telített.

Kedd: M.hez, Kaukázus konci az egyetemen
Szerda: Barátnős tali, aztán egyetemes csopibuli
Csütörtök: Egyetleneim vetítés, rendezős beszélgetés
Péntek: Kutatók napján napenergiás előadás, aztán Gödörben koncertekben tobzódás
Szombat: Osztálybuli

Most pedig hívogatom az emberkéket a februári síeléssel kapcsolatban, amire sürgősen kell mondani egy létszámot a szállás miatt.. hmm na most zajlik a zélet.

Mivel a tesóm Amerikában van, apa pedig reggel 6kor elmegy dolgozni és úgy este 10re ér haza, akkor pedig hullafáradtan bedől az ágyba, ezért olyan, mintha csak anyával ketten laknánk itthon. Ami nem túl előnyös, ezt eddig is nagyon jól lehetett tudni, de egyelőre egész jól viseltük. Megbeszéltük egymással a dolgokat, segítettünk egymásnak, de azért vannak olyan dolgaink, amik iszonyúan idegesítik a másikat. Anya nem bírja a hangulatingadozásaimat, és hogy csomószor vagyok vele undok, én nem bírom a pedantériáját és hogy folyamatosan lovagol az olyan apróságokon, mint például hogy vegyek papucsot. Tegnap gyújtottam pár gyertyát, ő erre lecseszett, hogy miért gyújtom fel a házat. Ilyesmik. Nem lesz ez így jó hosszú távon.

(Mostanában csomót kell szenvednem, hogy a blog.hu hagyjon postot írni, hát segítség, így el fog szállni az összes ihletem.)

Picikét álmos posttá is fogok válni, legalábbis amíg tart ez az óriási kegy és emlékszem az álmaimra. Ma nagyon jót álmodtam, ez egy visszatérő álmom azt hiszem.

Olyan 10 másik emberrel voltam együtt, jól ismertem közülük mindenkit álmomban, de senki sem volt azt hiszem olyan, akit a valóságban is ismerek. Egy dologra készültünk, amit gyakran szoktunk csinálni, és én jól ismertem, valahogy mégis most csináltam először. A természetben voltunk, volt rajtam egy hátizsák, amiből mindenfélét ki kellett pakolnom, de a telefonom meg egyebek benne kellett, hogy maradjanak, amit később nem is értettem, mert úsznom is kellett, és ezen gondolkoztam álmomban, hogy miért nem fog tönkremenni a kütyü. Szóval rögtön bedobtak a mélyvízbe és először nekem kellett elérnem valahova (ez egy ilyen egyéni feladat volt, ami mindig más csinált, pedig tök jó volt, mászkálni kellett és úszkálni), majd valahogy feljutottunk mindannyian egy magaslatra, és alattunk volt egy hatalmas, fehér, természetes pálya, ami akár jég is lehetett volna, de nem volt olyan csúszósan veszélyes, és hó is lehetett volna, de ahhoz túl sima volt. Leginkább műanyag lehetett volna, de természetes volt. Úgyhogy hát nem tudom, mi volt, de ráálltunk és egyszerűen lecsúsztunk rajta, hihetetlenül gyorsan suhantunk, hatalmas kanyarokkal, igazából félelmetesnek kellett volna lennie, és majdnem az is volt, de csak egy pillanatig, míg eszembe jutott, hogy talán nem kéne félnem? Csomó ideig siklottunk ezen a helyen, tök szép volt. Aztán leértünk az aljára, és úgy kellett visszaérnünk az eredeti kiindulási helyünkre, hogy leültünk és odagondoltuk magunkat, és hopp, ott teremtünk. Nagyon hitetlenkedtem álmomban, hogy hogyan működhet ez a gondolatban utazás, eltűnés és felbukkanás, hoppanálás, vagy micsoda, de ment.

Iszonyú hideg van, de elvből nem fűtünk, ezért úgy döntöttem, hogy harcolok a megfagyás ellen és rengeteg gyertyát gyújtottam. Csinálják a hangulatot (magányos így is), és remélhetőleg növelik a hőmérsékletet (melegebbé). Továbbá Magna Cum Laudét hallgatok és depizek nagyban, úgy veszem, hogy lényeges folyamatot élek meg, mint mikor vedlik egy gekkó.

Mennyi hülyeséget hordok össze, öccsém.

Szerintem az emberek nem veszik eléggé figyelembe a "hol" tényezőt, máskor pedig túlértékelik.

Ezt értem fizikai helyszínekre is, de leginkább mégis minden elvont dologra: hogy hangulatilag hol vagyok, társadalmilag hol vagyok, kapcsolatilag hol vagyok. Ha az életünket egy nagy társasjátékként képzeljük el, amin különféle mezők jelenthetik, hogy mivel épp hogyan állunk, akkor ezeket, a pontokat, amiken elhelyezkedünk, mind.

Elkezdtem gondolkodni és elég csúnya dolog, de fontos bevallanom. Nagy hatással volt rám a mai álmom, mondhatnám, hogy túlértékeltem, de nem tehetek róla, érzem, hogy fontos, és nem akarom figyelmen kívül hagyni. Szóval jelenleg néhány dologért neheztelek M.re. Nem dühös vagyok, ez nem egy intenzív érzés, csak egy mélyen megbújó tudás, hogy nem így kellene csinálnia bizonyos dolgokat, nem így kéne bánnia velem néha, nem szabadna ilyen hangon beszélnie. Egyszerűen távolinak és egyre távolodónak érzem őt ma, nem érzem a saját részemnek, most nincs meg ez a csodás "ismerős-érzés", amire épülnek a kapcsolatok, vele is erre az érzésre alakult ki, hogy otthon vagyunk egymásban. De ma nem így érzem.

És ezen csak nehezít, hogy picit tegnap is így éreztem, de buliztunk, piáltunk kicsit és én pedig letepertem, és most rosszul érzem magam emiatt, mert nem hiszem, hogy pusztán az, hogy 2 éve együtt vagyunk, feljogosítana engem arra, hogy csak a szex kedvéért szeretkezzek vele, miközben lélekben esetleg nem is vagyok teljesen ott - mi a különbség eközött és egy egyéjszakás kaland között? (Ha mondjuk egy társas táblájaként képzelem el, akkor egyszerre állt egy zöld bábúm a "hosszú távú kapcsolat" és egy lila a "szerelem nélküli szex" táblán, és a lila bábú rossz helyén csöppet sem enyhítenek a zöld bábú "normális" koordinátái.)

A társadalom és a megítélés szerint persze biztos, hogy nagyon is sok a különbség, szerintem viszont semennyi. Ráadásul azt sem mondhatom nyugodt szívvel, hogy nem szeretem M.et, mert nagyon is szeretem, ez tuti, csak éppen ma nem vagyok biztos benne, hogy milyen módon. Kicsit össze vagyok zavarodva, kicsit szomorkás is vagyok ma, hogyan menjek mi után, mit tegyek és miképp. És félek, és nem merek belegondolni.

Általában nem szoktam emlékezni az álmaimra, és ezért is szokatlan, hogy a mai álmom is megmaradt és nagyon mély benyomást gyakorolt rám.

Az történt, hogy szerelmes lettem álmomban. Maga a sztori úgy zajlott, hogy ismét gólyatáborban voltam, és az egyik instruktorom belémszeretett, és valahogy én is belé, de nem történt köztünk semmi, mivel álmomban is M.mel jártam. Volt olyan rész, amikor beszélgettünk vele, olyan is, amikor elmeséltem neki, hogy járok valakivel és ezért most ezt hagyjuk, de ennek ellenére így kábé tudtuk, hogy később majd visszatérünk rá, pedig ő nem örült ennek a hírnek, és egyszer megöleltük egymást, ami egyáltalán nem tűnt rossz dolognak, mivel tudtam, hogy szeretjük egymást, ezért ez így természetes. És volt egy kisvasút is.

Pedig az instruktorom alapvetően egyáltalán nem jön be nekem, nem is beszélgettünk sokat... lehetséges, hogy egy új szerelmet akarok megtapasztalni és ezek mind olyan jelzések, hogy tegyek érte? Mert még ha gáz is bevallani, alapvetően álmomban nagyon jó volt ez az újdonságos-bizsergősszerelmes érzés.
 

Már napok óta csak olyanokat látok az időjárás-előrejelzésekben, hogy "holnapután jobb idő lesz", "majd holnapután, már csak két nap". De ez folyamatosan tolódik, úgyhogy kezedek gyanakodni, hogy ez olyasmi, mint mikor tanultam úszni, és apa azt mondta, "gyere, csak két lépésre állok, csak idáig kell elúsznod" - de persze mindig hátrébb is lépett kettőt és soha nem értem el. Majd jövőre jön a meleg. :)

Sikerült úgy összeraknom az óráimat a lazaságáról méltán híres* fővám téri szabadidőközpontban, hogy hétfő-kedd-szerdán nagyjából bent vagyok 8tól 4ig (kivéve a páros heteket, mikor pár óra mínuszom van és az első negyedévet, mikor nincs infom abszolút), de csütörtökön összesen egy órám van, pénteken pedig majd második negyedévtől lesz egy komoly darab infom. Úgyhogy most itthon punnyadok, valójában mindjárt nekiállok kitakarítani a lakást, cakkumpakk, de jó lesz, alig várom, de muszáj túlesni rajta sajnos.

*decemberben már nem fogom ezt mondani és majd sírok itt nektek

Egy néhány nappal ezelőtti post (csak valamiért nem tudtam írni eddig az oldalon):

Elindultam bulizni, jó nehéz volt rávenni magam, de sikerült. Nem szítottam magamban a bizonytalanságot, de az magától is nőtt, annyira nem akartam menni. A hideg, a szemerkélő eső, a szürkeség, és ezek mellett még ki is voltam borulva teljesen, és az örsön nem bírtam tovább és visszafordultam és ott zokogtam hazafelé a patakparton, még szerencse, hogy nem volt ott senki, és csak nyávogtam, hogy miért miért miért nem vagyok elég jó, mit kéne mégis tennem, bárcsak vissza lehetne vonni a szeretetet, hogy kész vége... mert nekem nem megy, pedig akarom.
 

Annyira furcsát álmodtam. M. anyukája szerint az elmúlt egy hétben nem viselkedtem rendesen és elkezdett székekkel dobálni. Volt persze még több része is, az álom későbbi részében elmentünk egy házba egy csoporttal, ahol ki voltak osztva nekünk ilyen ottani vezetők, és a miénk egy olyan negyvenév körüli, tök ráncos, de azért még szép és kedves kurva volt, aki mindenfélét hadovászott nekünk az idő múlásáról, korda gyuriról és hogy milyen kár, hogy nem lett a szeretője, aztán pedig ilyen kendőt kellett magunkra kötni, és beülni egy terembe a többiekkel együtt, akik mind normális ruhában voltak, és várni, hogy kezdődjön egy egyetemi előadás.

Persze ez a második fele szimpla hülyeség, de az első annyira megragadott, ahogy M. mamája dühös volt rám. Persze tudom, hogy ezt nagyjából az az érzés teszi ki, hogy tényleg haragszik rám valamiért (olyan furcsán nézett rám a múltkor), plusz agresszió-feldolgozás, de akkor is tökre nyomasztó.

Csúnya idő van, csúnya nap van. Nem szeretem az esőt, nem akarom szeretni M.et, most nagyon szeretnék nem kötődni semmihez, semmitől és senkitől nem félni, semmit nem bánni, épp csak úgy lenni, nyugalmat szeretnék, hogy bebújhassak egy meleg teával olvasni az ágyikóba és legyek annyira boldog, hogy lazítani tudjak... és úgy szeretnék hazamenni.

Nohhát. Még nem vagyok egészen képben, leginkább ami azt illeti, hogy mik a saját előadásaim és mikre nem kéne bemennem, így aztán kezdtem a napot/félévet/egyetemi pályafutásom egy info előadással, amire mint később kiderült, csak második negyedévtől kellene bejárni, sebaj, okosodtam és barátkoztam a másfél órás időtartammal.

Aztán volt egy mikróm, amin rejtély, hogy bent kellett-e lennem, hát ártani nem árt, de még erősen rá kell állítanom az agyamat, hogy megértse ezt a bonyolult közgazdasági szakszöveget.

A vállalatgazdaságtan viszont klassz volt, örülök, hogy emeltre mentem belőle, ráadásul az a 3 plusz kredit sem megvetendő. :) A nap végén még volt egy matekom, ami végülis kevésbé volt elrettentő, mint amire számítottam, úgyhogy ezt a randa esős napot tanulmányilag sikeresen zártam.

Jó, magánéletileg no comment, akkora egy ratyi rémség a nap érzelmileg, mint a pocsolyák az utcákon, dehát ez megesik és őszintén én már csak leszarom, én tudok nem szeretni, nem erről van szó, csak nem gondoltam, hogy szükséges, pedig de, upszi tévedtem.

Holnap kezdődne ugye a mesés egyetemi életem szorgalmi időszaknak nevezett része. A Neptun nevezetű fantasztikus program, ahol mindent lehet intézni és órarendet megtekinteni, a hétvégére persze befuccsolt, úgyhogy egyelőre áldom az eszem, hogy kimásoltam az órarendemet (hogy hol lesz az óra, így is rejtély marad).

Infoval kezdenék, amiről azt mondják, lehet, hogy nem lesz, utána pedig mikroökonómia lenne, ami viszont csak a páros heteken van, és akkor jó kérdés, hogy ez most a tanév első, vagy az év 38. hete..

Mindenesetre szerintem bemegyek 8ra, és legfeljebb elütöm az időt valahogy fél 12ig, amikor már tuti, hogy lesz órám. Első év első napján azért még tegyünk meg minden megtehetőt. :P

Van olyan 2 éve egy M. barátaiból és a saját barátaimból (illetve később az ő barátaikból) alakult társaságunk, ami az elmúlt időben szerintem rémesen szar volt. Nem tudnám megmondani, pontosan mi miatt. Talán mert mindig valakinél voltunk, mindenki tett-vett, nem figyeltünk egymásra. Vagy nehezteltünk egymásra dolgokért, és a problémákat nem beszéltük ki. Vagy egyszerűen csak nem volt közös hullámhosszunk.

De tegnap elmentünk a szimplába (ahol a héten immár negyedszer voltam, lassan törzsvendég leszek:)), és valami fantasztikusat beszélgettünk. Jó volt, mert Z.hez, akit valamiért eddig nem szerettem (magamnak sem tudtam megindokolni, hogy miért), most örömmel álltam hozzá, és szerintem mindketten éreztük, hogy javul a kapcsolatunk. Jó volt, mert hatalmasakat hülyéskedtünk, és emellett mindenféléről beszélgettünk. Nagyon örültem neki.

Mostanában nincs ihletem, várom, hogy jöjjön, normális mondatok jöjjenek a fejemből, kivetüljenek a billentyűzetre, várok csak várok.

Írtam tegnap egy szép kis postot arról, hogy milyen klassz véletlen és spontán találkozásaim voltak osztálytársakkal és barátokkal, és hogy mennyire szuper helyek a deáktér és a szimplakert, de valamiért nem mentette el és elveszett, pedig legalább vidám és optimista bejegyzés lett volna.

Viszont annyira felhúztam magam egy szemétkedő ellenőrön, hú komolyan ha legközelebb látom, akkor tovább folytatom a lecseszését, mert egyszerűen nem kapott eleget azért, amennyire feldühített. Tudomtudom, hogy túl kellene lépni rajta, nem foglalkozni vele, de még közölte is, hogy élvezi, hogy basztathat.

A tegnapi csopiprogi kocsmatúra volt, ez nem meglepően azt takarta, hogy végigjártuk a belváros csomó stílusú és kategóriájú kocsmáját, ahol mindenféle mókás piajátékokkal szórakoztunk (úgymint fröccsváltó, sörváltó, pingponglabdával piábacélzós stb), és találkoztam az egyik régi sulistársammal, aki minden bizonnyal kocsmatörzsvendég volt, és konkrétan 7 évig járt egy osztállyal felettem a kemény 300fős giminkben, de nem emlékezett rám abszolút. :D Nagyon megragadó jelenség lehetek, de sebaj.

Voltam fodrásznál, semmi extra, csak a töredezett hajvégek levágatása, de imádom ezt a fodrászt, mert nem csinál szinte semmit, és mégis dús és szép lesz tőle a hajam és nő mint az égigérőpaszuly. :)

Jelenleg egy előadáson kéne lennem, ahol valami ajándékot kapok, de az a baj, hogy elszállt a bizalmam, és inkább itthon kúrálom magam. Még gólyatáborban összeszedtem valami náthás köhögést, és azóta a helyzet csak romlott, hiába szedem a rengeteg torokgyógyszit, cévitamint és eszem tonnaszám a mézet.

Délután meg megyek az uccsó HPV oltásomra, nagy boldogság, még gyógyszit is iratok fel magamnak, tisztára kettő az egyben.

Tegnap beszéltem telefonon Julival, a gimis legjobb barátnőmmel és még mindig annyira megdöbbent, hogy mennyire megváltozott az elmúlt néhány hónap alatt.

Amíg egy órán keresztül beszéltünk, nem igazán mondott jó dolgokat vagy örömöt, viszont elmesélte, mennyire kiakadt, mert a családja szerint pánikbeteg, pedig nem is az (szerintem már a családja is aggódik, annyira antiszociális), hogy milyen szar az egyetem, az órái, az évfolyamtársai, egy helyes srác sincs, X és Y milyen idegesítőek, mert folyton tapadnak rá, Z tök hülye, mert nem akart közösen menni pisilni, neki nincs kedve ehhez, sem ahhoz, az egyetlen lényeg, hogy békén hagyják és kész, és különben is.

Iszonyú fárasztó volt. Olyan érzésem van, hogy teljesen magába zárkózott és mindent elutasít, és ez szörnyen szar, mert tudom, hogy belül mennyire egy klassz, őszinte, kreatív, bohó, vidám ember, akinek ezt az igazi oldalát teljesen elnyomja az, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni a világ elvárásainak szépségben, okosságban, nyitottságban, bevállalósságban stb. Egyszerűen kattog rajta az agyam és nem tudom kiverni a fejemből.

Fölvettem a tárgyaimat, egész klassz órarendem lett, például csütörtökön nem is kell bemennem egyáltalán, és a péntek meg a szerda is nagyon laza. Szimpi nekem ez az egyetem móka, jelenleg úgy tűnik, közösségileg bojkottáltunk egy csopibulit, ez is egyfajta csapatépítés.

Amúgy M. akkora pöcsfejként, szemét köcsög módon viselkedett ma, hogy az valami hihetetlen, elég pipa vagyok rá. Na mindegy. Utálom ezt, de egyszerűen most nem akarok vele semennyire se foglalkozni.

Reggel fél 9: csopiprogi, pékség, dumálás, egyetem felfedezése.
Egy óra: beiratkozás, hasznos infok háromig.
Fél 5: indulás csopibuliba rövid szünet után.

Na és ennyi közös program olyan emberekkel, akiket még egy hete sem ismerek, nekem már icipicit sok, úgyhogy ma kihagyom az esti bulit azt hiszem. Helyette beszélgetek anyukámmal, Julival, kicsit itthon egyedül leszek és picit feltöltődöm. Lehet, hogy antiszoc csöppet, de úgy érzem, hogy kell ez most nekem, itt vannak a határaim és sokkal kiegyensúlyozottabb leszek én is, ha tisztelem a saját igényeimet és nem nyakra-főre szocializálódok, amikor nem is akarom igazán.

Amúgy az egyetem magával hozza a kapcsolatok megváltozását, ezt tudja mindenki, mégis fura megélni.

Például a gimis "legjobb barátnőmmel" most abszolút nem igénylem a kapcsolatot. Ez nem az új emberek miatt van mondjuk, hanem mert szögesen ellentétes döntéseket hoztunk arról, hogy merre menjünk tovább, mit kezdjünk az életünkkel, mire fordítsunk figyelmet... egyszerűen túl nagynak érzem a szakadékot.
Az osztályt, mint közösséget sem igénylem úgy, mint nyáron. Persze elmegyek bármilyen talira, ha ráérek, de nem érzem égető szükségét.
Közben tök fontossá vált a Zsófi, tesóm barátnője, hozzá most nagyon erősen kötődök.
Az eddigi baráti társaságomban pedig zűr van az emberekkel, megcsalások és hazugságok árnyalnak összevissza, elég zavaros a kép.
Persze akiket emberekként szeretek, azokat még most is, és van néhány régi osztálytárs, akikkel gyakori kapcsolatban maradunk.
Nomeg M., aki kábé a keretet adja az egészhez.

De akármilyen szomorú is, fölösleges tagadni, hogy eltávolodások-változások vannak, amik már el is kezdődtek.

Most épp az történik, hogy ülünk M.ék nappalijában, najó konkrétan a konyhaasztalnál és mindketten nyomkodjuk a kis notebookunkat, elvagyunk nagyban. Őszintén szólva én szeretek együtt semmittenni. Van benne egy ilyen kis pikáns extraság vagy nemtom.

De az is lehet, hogy hálózaton játszunk játékokat, tisztára vidámparkban érzem magam lassan. :)

Tegnap megnéztük M.mel a Bodiest, illetve az ARCot, no hát mindkettő jó volt, viszont a Bodies zseniális, én tisztára oda voltam meg vissza, a fekete tüdők hatására radikálisan csökkentem a dohányzási szokásaimat, és azok a véredények... szóval azt hiszem, hogy tényleg érdemes megnézni, mert olyan kevéssé ismerjük a saját testünket, ez pedig nagyon sokat segít abban, hogy átlássuk a miket, hogyanokat vagy miérteket, és ezáltal tudatosabbá váljunk, jobban figyeljünk a testünkre és mások egészségére. És ez annyira nagyon fontos.

Megjöttem gólyatáborból, most már hosszabb elutazást nem látok magam előtt. Amúgy nagyon, nagyon jó volt, mert a szokásos kellékeket (piálás, bevállalós feladatok) nem vitték túlzásba és helyettük rengeteg nagyon érdekes és jó programot találtak ki.

A legemlékezetesebb talán egy szellemkastély nevezetű cucc volt, ami abból állt, hogy egyesével, saját "vezetővel" bevitték az embereket egy sötét házba, folyamatosan világítottak a szemünkbe, ezért csak azt láttuk, amire rávilágítottak, ezek pedig a nagyon durván és hitelesen beöltözött instruktorok voltak. Vámpírnak, vérfarkasnak, Kör kútjából kinyúló lánynak, szülő nőnek, hullának, hentesnek, aki a kezem mellé vágott egy bárddal, leláncozott (és persze feléd szabaduló) őrültnek, matektanszéknek, akit le kellett szopni (egy botot igazából, nem a farkát azért), kurváknak, akik maguk közé vettek, asszonynak a betakart babájával, ami alatt csontok voltak csak meg hús... és még annyi volt, szóval kábé minden, én szörnyen rettegtem. Bár mint később kiderült ez valószínűleg csak a szar idegeimnek köszönhető, mert a csopitársaim többnyire jól szórakoztak és csak néha rémültek meg.

Amúgy az évfolyamomban több, mint 1000 gólya kezd, ezért 4 helyen voltak a táborok, az enyémen is voltunk vagy 300an, és kábé 30 fős csopikra voltunk bontva, ami nagyon klassz volt, mert ezek az emberek legalább jól megismerték egymást.

Majd a többi később.. most túl tömény még bennem minden. Persze beszedtem egy klassz kis náthát-köhögést, most kúrálom magam kicsit.