macskakaparásocskák

Kidolgoztam egy egész magyartételt. Lehet, hogy ez nem tűnik nagy teljesítménynek, de lelkierő szempontjából mégis nagyon, nagyon az volt.

Megnéztem a Bakancslistát, és én sem tudok ellenállni a csábításnak, hogy leírjam, mi mindent szeretnék tenni, mielőtt elpatkolok.

Szóval.

1. Végigmenni az El Caminon.
2. Szeretnék egy rózsakertet. Ahol én ültetem, ápolom, gondozom a rózsákat.
3. Megtanulni agyagozni.
4. Megtanulni csehül.
5. Elmenni Aguilasba. (Ennek története is van, bugyuta és rövid. Egyszer rossz napomban el akartam menni valahova, akárhova, és ráböktem a földgömbön (térképen? nem emlékszem.) egy pontra. Ez volt Aguilas. Elhatároztam, ha megszökök, oda szökök, meg is mondtam a csacska kiskamasz fejemmel mindenkinek, hogy ha eltűnök, ott keressenek. De utána nem felejtettem el ezt a helyet, és azóta is néha eszembe jut.)
6. Nem venni komolyan, ha valaki azt mondja, nem vagyok elég jó, vagy úgyse sikerül, vagy én ezt nem tudom (lásd vezetés, főzés, fényképezés).
7. Felmenni egy hegyre, sátorozni, ottaludni és nézni, ahogy felkel a nap.
8. Belevágni egy nagy dologba.

Na mit szóltok, megjött a tavasz. :)

Ma 20 és 21 óra között lesz az Earth Hour / Föld Órája rendezvény!

Villany leó, ahogy anya mondta, mikor kicsik voltunk. És gépek leó, ne fogyasszunk áramot, legalább erre a kis időre.

M. egyedül van otthon a  hétvégén és ráadásul dolgozik egész nap, úgyhogy kitaláltam, hogy viszek neki kajcsit, mikor megyek ki hozzá délután.:)

Ez a kajcsi pedig nem más lesz, mint camambert-rel sült pulykamell. Nyamm.

Kicsit meglepő, de akik google-n keresztül jönnek ide, többnyire az adókártya kifejezés után kattintanak rám.

Úgyhogy nekik 1-2 info:

1. Az adókártya igénylő lapot célszerű gépen kitölteni. Ehhez le kell tölteni az Abev 2006 programot (vagy ennek a frissített verzióját), és az adatlapot, amit ki tudunk tölteni a progi segítségével. Hogy épp melyik az aktuális adatlap, azt minimum évente változtatják, de jelenleg a 08T34 nevezetű a nyertes.

2. Elvileg ügyfélkapun keresztül is be lehet küldeni a 08T34es adókártya igénylő lapocskánkat, gyakorlatilag nekem nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy másnak sem fog. A néni az apehban ugyan azt mondta, szerinte ennek a beküldése még nem működik ügyfélkapun, de sose lehet tudni.

3. Ha adókártyát pótlunk, ahhoz illetékbélyeg kell (2200 forint). Illetékbélyeget csakis postán lehet kapni, szóval amikor besétálunk az apehba már legyen nálunk, mert ott nem fogunk tudni hozzájutni (ez nekem hasznos tapasztalat volt, bocsi ha valakinek alap).

4. A várakozási idő az apehban nekem 1x 3/4 óra volt (szerda 2-3 óra), egyszer pedig alig néhány perc (kedd délelőtt).

Meglepve vettem észre, hogy ahhoz képest, hogy ősszel költöztünk be ebbe a lakásba (igazából előtte is ebben laktunk, csak nyáron felújítottuk meg pár fal arrébb került, úgyhogy nem itt laktunk pár hónapig) még mindig felbukkannak a legváratlanabb helyeken kicsomagolatlan dobozok, akik eddig megbújtak, jól elvoltak egy-egy szoba sarkában vagy szekrény mélyén.

Van például egy a szobámban az ajtó mögött. Tegnap megnéztem, mi van benne, mert reménykedtem, hogy olyan könyv, amit keresek. És megtaláltam benne csomó régi tárgyat, amik mind-mind valamire vagy valakire emlékeztettek. Szülinapi levél, sípályabérlet, belépőjegy, órai levelezések még kábé hetedikből, ajándék idézetek egy dobozban, ősrégi cetlikre másolt smsek, volt ott minden.
Sőt, találtam 2 könyvet, amit imádok.

Az egyik a Varázskalap a múminvölgyben.

"Múmin és Bájocska felhőiket felkormányozták egészen a fák csúcsai fölé,  és békésen ringatóztak a napsütésben.
Azon törték a fejüket, mit is gyűjthetne Böngész bácsi.

- Csigát? - ajánlgatta Bájocska.
- Vagy talán nadrággombot - mondta Múmin.
De a melegtől elálmosodtak, és képtelenek voltak gondolkodni. Hanyatt feküdtek a felhőiken, és csak bámultak fel az égbe, ahol a pacsirták daloltak.

És hirtelen megpillantották az első lepkét. Azt mindenki tudja, hogy ha a tavasszal meglátott első pillangó sárga, az azt jelenti, hogy boldog lesz a nyár. Ha fehér, akkor csak egy nyugodt nyárra lehet számítani (a fekete és barna lepkékről jobb nem is beszélni, olyan szomorúságot jelentenek.)

De ez a lepke aranyszínű volt.
- Hát ez vajon mit jelenthet? - csodálkozott Múmin. - Sohasem láttam még aranyszínű lepkét.
- Az arany biztosan jobbat jelent, mint a sárga - felelte Bájocska. - Majd meglátod!"

Nagyon tanulságos, nekem már 2 nyár óta bejön a lepkeszín alapján történő sejtés a nyárról.

 

Tegnap este 11kor, felhívott anya és azt mondta:
Anya: Hol vagy?
Én: Anya mondtam, hogy nem megyek haza.
(csönd)
Anya: Jóéjszakát.
Én: Jóéjszakát.

És most olyan szomorú vagyok meg rosszul érzem magam meg lelkiismeretfurdalás és félek is, hogy mi lesz. Mert 11ig várt és reménykedett, hogy hazamegyek, mert nem hitte, hogy nem megyek haza. De nem mentem haza.

Akkor én vagyok a gonosz?
A másik döntés jobb lett volna?

Folyik a dráma.

Tegnap mondom a szüleimnek, hogy ma M.nél alszom. Mivel nincsenek otthon a szülei, és másnap nekem amúgy is csak 11kor kezdődnek az óráim.
Mire ők: ne aludjak ott, nem így szól a megállapodás (nem kötöttünk semmilyen megállapodást). Semmilyen normál okot nem tudtak felhozni, csak éppen ez nekik egy elv. Közben mindketten későn érnek haza, mindegy nekik, hogy itthon vagyok-e, csak egyszerűen ők ezt kitalálták, és ők "következetes szülők".

Az a gond, hogy szerintem ez egy nem logikus döntés tőlük. Ez egy olyan döntés, amit csak azért hoztak, hogy úgy érezzék, hatalmuk van. És az a legrosszabb, hogy ha itthon maradnék, akkor se lenne egy csöppet sem jobb a kapcsolatunk, akkor sem szeretnének egy csöppet sem jobban. Nem akarok már megfelelni nekik, és nem is tudok.

A mondat, amit a mai napon nem hallottam anyámtól: "Ó kicsim, köszi, hogy csináltál kaját, és így mindenki ehetett, mert amúgy nem lett volna itthon semmi."

A mondat, amit a mai napon hallottam anyámtól (telefonba, rólam, egy barátnőjének): "Igen, megkérdeztem és végül tényleg arra a franckarikára adta be a jelentkezését... állítása szerint mondta... hát.. ez is csak megerősített minket abban hogy mennyire öntörvényű és a saját feje után megy.."

Hiába gyerekes meg minden, akkor is szarul esik.

Olyan érdekes, hogy van egy adott ember (najó, legyek én, egoista vagyok plusz a saját példámat ismerem a legjobban hihi) és valaki azt mondja róla, hogy bunkó, valaki más azt, hogy kedves.

Valaki szerint okos, mások szerint butus.
Valaki szerint önző.
Valaki szerint aranyos.
Valaki szerint kiszámíthatatlan.

És ezt mind komolyan gondolják, hogy ez a legjellemzőbb tulajdonsága valakinek, a példa szerint nekem. De akárkire igaz.

Az a kis terv van a fejünkben M.mel, hogy nyáron el kéne utazni 4-5 napra külföldre.

A kiszemeltünk nem más, mint Amszterdam.
De elég drágán jönne ki. Az utazás maga olyan 30 rongy, és a szállások iszonyú drágák, habár találtam egyet 25000 forintért / 4 éjszaka+reggeli, ami a többi árnak a töredéke. De akkor is drága.

Mondjuk, legalább le van írva, és így valamennyire realizálódott.:)

Viszont ha eljutunk, ígérem, részletesen írok a coffeeshop-beli élményekről, szóval tessék szurkolni nagyonnn! :)

A múlt héten épp egy kiválasztott csodás pólót készülődtem fizetni a Zarában, mikor M. felhívott, és mikor mondtam, hol vagyok, elkezdett pampogni hogy úú megint shoppingolok. (Amúgy egyáltalán nem vásárolok sokat, csak nekem nem hoz anyukám minden héten ruhákat, mint neki.)
Úgy felhúztam magam, hogy a felsőt felakasztottam az első utamba kerülő akasztóra, és kiviharzottam az üzletből.

De a póló egész húsvétkor kísértett és ilyeneket üzengetett nekem a széllel, hogy vár rám és olyan jól áll nekem, és a fűzöld annyira illik az arcom meg bőröm színéhez. Egyszóval hívogatott, mint Micimackót a mézescsuprok.

Úgyhogy ma teljesen ártatlanul bementem a Zarába megnézni, hogy véletlenül netalántán esetleg nincs-e még meg ez a póló, ebben a színben, az én méretemben.

Lehet találgatni, mi lett a történet vége:
a, nem volt meg, úgyhogy rájöttem, valójában nem is akartuk igazán egymást és mégsem volt sorsszerű ez a találkozás.
b, megvolt! Gyönyőrű volt! Engem akart! Hát megvettem.
c, annyira csábított ő és ráadásul még egy fekete, sportos nyári gatya, hogy 2 csodás darabbal távoztam.
d, a mesés zöld felső csak XL-es méretben volt, találtam viszont helyette egy szexi leárazott farmert.

Mindenféle magassarkú, balettcipő, edzőcipő, szandál, tiszacipő, bakancs, flipflop vagy csizma közül rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak a tornacipőt szeretem a legjobban.

Sokáig hordtam noname tornacipőket, írtam meg rajzoltam rájuk mindenfélét, aztán 2-3 hónap múlva szétmentek. Azt gondoltam, a Converse tornacsukáknak semmi értelme, csak sznobság, csak márka.

Aztán egy éve karácsonyra kaptam M.től egy tornacipőt, olyat, mint a képen levő, csak mostanra az enyém teljesen lestrapálódott. Ennek ellenére imádom. Megjárt koncertet, kirándulást, hideget, meleget, Erdélyt, Horvátországot. Előbb-utóbb persze muszáj lesz vennem egy másikat, mert lekopik a lábamról, de addig is hordom szerelmesen.

Olyan érdekes, hogy a nők azokkal a dolgokkal, amikkel nem értenek egyet, sokkal nyitottabban és érdeklődőbben viselkednek, mint a férfiak.

Nem mindig, persze. De azt vettem észre, hogy egy férfi sokkal gyakrabban viselkedik ilyen mereven elutasítóan, akár egy véleményről, egy hitről, egy adott helyzetről van szó.

Talán azért alakult ki, mert a pasikban megvan ez a kényszer, hogy csak nekik lehet igazuk és nekik kell, hogy igazuk legyen, de abból a szempontból rossz, hogy emiatt kevésbé érzik át a másik oldalt. Mert nem is akarják. Nekik van igazuk és ezzel lezárták a kérdést.

Ismét kísérletet teszek az adókártyám pótlására. Az első akció azért nem volt sikeres, mert én süsü nem tudtam, hogy illetékbélyeget biza csak postán lehet kapni, a másodiknál pedig összevesztem M.mel és inkább vele találkoztam.

De most, most semmi nem tántoríthat el. Fel vagyok fegyverkezve a 08T34es kitöltött dokumentummal (2 példányban ám), 2200 forint illetékbélyeggel, személyemet igazoló okmányokkal meg gondolom viszek magammal fél napi elemózsiát is meg könyvet. Hihi.

- Csak tudni szeretném, lehetséges-e, hogy két ember együtt maradjon egész életében boldogan.

- Nem könnyű, az biztos.
Nem nekem van a legjobb érzékem a kapcsolatokhoz, de tudod, most már 10 éve élek együtt a nevelőanyáddal, és büszkén mondhatom, hogy boldogok vagyunk.
Nézd, szerintem a legjobb dolog, amit tehetsz, ha megpróbálsz olyan embert találni, aki pontosan úgy szeret, ahogy vagy. Jókedvűen, rosszkedvűen, szépen, csúnyán... Drágám, bármi legyen is, az igazi párod mindig azt fogja hinni, hogy a te seggedből süt a nap. Az lesz az az ember, aki mellett megéri kitartani.

Ilyen szép ipod hangfalat vettünk.
Vagyis igazából M. vette.

Egyszerűen mesés. Ahhoz képest, hogy milyen pici, hihetetlen erő van benne, akár a hangerő, akár a basszus, akár a hangzás egy középkategóriás hifiével vetélkedhet. Mondjuk nem 2 fillér, de szerintem abszolút megérte. Levittük most húsvétkor, és annyira jó volt, hogy nem kellett hiányolnunk a zenét, sem cédékkel szórakozni, mert csak rányomattuk az ipodot és az összes zenénk szólt, sőt tesóm nem ipod mp3 lejátszójáról is tudtuk nyomatni a zenéket.

Az elmúlt néhány napban a nyaralónkban voltunk a családommal és M.mel.

Hogy idén ilyen korán van a húsvét, az nekünk most tényleg betett. A nyaralónk az ország déli részén, egy holtág mellett van, ezért jó időben és nyáron nem lehet ott unatkozni. Csónakázunk, a fiúk horgásznak, focizunk, röpizünk, olvasunk, napozunk, úszunk a tóban, tiszta kis 18. századi idill.

Plusz mindig beüt valami kis extra, fát kell aprítani és pakolni 8 embernek, elönt az árvíz és effélék. Az idei program az volt, hogy apa kitalálta, hogy egy gáton keresztül a szomszédos holtágba szivattyúzzák ki a tóból a vizet, úgyhogy szépen fogtuk magunkat és a zsilipet, amin keresztül a feltételezések szerint keresztüljuthatott a víz, szépen egyenletesen homokzsákokkal borítottuk.

M. amúgy elég jól viselte a családomat, legalábbis jobban, mint én. És nem vesztünk össze, meg semmi, hiába voltunk 5 napig folyamatosan együtt, úgyhogy időnként már olyan érzésem volt, mint ahogy A másik én elején mondja a csaj, hogy gusztustalan az ilyen nagy mértékű boldogság. :)