macskakaparásocskák

A legtöbb embernek annyira rondák a lábujjai és lábkörmei. Nekem is borzalmasak, úgyhogy ez a tény, hogy nem vagyok egyedül, kicsit megnyugtató. Mostanában pirosra vannak festve a körmeim, így határozottan szalonképesebb a flipflopos megjelenésem.

Egészen tetszik ez a mostani életstílus. Ugyanannyit lenni M.nél, mint itthon, anyáékkal semmi para, tesóm is önállósodik, fogja magát és lelép, tetszik, hogy mindenki nyugalomban éli a saját kis életét, közbeiktatva néhány közös programot.

Hazajöttem 7 fele, mert hiányzott már a kis kényelmem, ágyikóm, konyha, rántott tök, M. meg drága volt és hazakísért, itthon döbbentem rá, hogy a kulcsom a fal túloldalán lapul. Kicsit hisztiztem meg dühöngtem magamra, aztán bementem érte a deákra, csöpögött az eső, tesómtól megkaptam az ő kulcsát, hazafele jövet pedig a héten már másodszor áztam bőrig a megálló-lakás közötti röpke párszáz méteren.

Magammal szemben érdekes, hogy simán megbocsátok mindenféle érzelmi problémát, aggódást, félelmet, de ha a felelősségteljes kérdésekben hibázok, elfelejtek egy rámbízott dolgot, csinálok valami butaságot, teljesen ki bírok kattanni magamra, pedig gondolom mindenkivel megesik néha.

Egész nap tanultunk, nagyon pozitív, többnapi adagot teljesítettem, abszolút nem számítottam arra, hogy a nyelvtant ilyen hipphopp kivégzem és már az irodalom is előrehaladott állapotban van, hát még az agyam, mindjárt megpukkad.
Ha még együtt leszünk a vizsgaidőszakban, tiszta móka lesz, éljen az együtt szenvedés, megyek is vissza.

Voltunk nődokinál, eljött M. is megtekinteni.
Épp ideje volt, tekintve, hogy 1. már másfél éve rendszeresen járok hozzá gyógyszit iratni fel 2. véletlenségből mindketten ennél a bácsinál születtünk:). Így hát megkaptam a HPV oltás kettes számú adagját. (Összesen amúgy 3 van és mindegyik 30 rugó, ami egyszerűen szemétség, az állambácsi is jobban járna szerintem, ha támogatná, mint így az évi 1000 új beteggel.)

Utána elnéztünk a Gödörhöz, mert ilyen tilosrádiós cuccmucc volt, ittunk egy sört (kettőt), és közben beszélgetvén szóba került A Jövő.
Noéshát mondtam M.nek, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem mernék nagyobb kaliberű dologba (pl gyerek) vágni bele vele együtt. Mert annyira máshogy oldjuk meg a problémákat, és reagáljuk le a feszültséget, hogy nem lennénk képesek közösen, egymást támogatva vergődni át a nehézségeken, emiatt eltávolodnánk egymástól, és az rémes lenne, de nem mehetnénk szét, hiszen szegény gyerkőc(ök). Komolyan, szerintem nincs rosszabb egy szar házasságnál.
De azért érdekes volt vele ezt így megbeszélni. Az mindenesetre nagyon pozitív, hogy egyáltalán nem söpörjük szőnyeg alá a problémákat. Olyan jó lenne, ha kicsit jobban idomulnánk egymáshoz.

Úú most döbbentem rá, hogy ma péntek 13 van, eddig még semmi rémség nem történt, najó leszámítva néhány konfliktust.
Persze lehet nem örülnék, ha egy horrormese csúszna be, miközben mondjunk megyünk M.ékhez haza, de akkor is, a szülinap, karácsony, tanévzáró, kalndos utazás, péntek13, mindmind olyan napok, ahol az ember azért azt várná, hogy valami lesz.

Miután óriási drámák után tegnap reggel mégsem szakítottunk, M.mel már épp nekiálltunk a jó kis igazi tanulásnak, tájnyelv és szövegkohézió, hát ez most megszakadt egy jóanyámmal folytatott veszekedés által, amiben ráadásul neki volt igaza, de erre sajnos csak így visszatekintve döbbentem rá.

Ennek hatására M. és Csigusz (aki reggel egyszercsak megjelent meglátogatni minket) viharos gyorsasággal menekültek el. Én egyelőre maradtam felmosni, takarítani, ruhát hajtogatni, veszekedni, efféle mókás örömökre, most kihasználom ezt a pár percet, hogy szegény elhanyagolt kis blogommal törődjek.

Az exit egyik remek étteremkriktikáját olvasva elhatároztam, hogy fölös időmben gasztrosznob leszek.

M.mel a kapcsolattartási formáink.

1. személyesen többnyire minden szép és nagyszerű, szivecskék és boldogság. Kivéve, ha balhé van, olyankor gyülekeznek fölöttünk a viharfelhők és belénkcsapnak a villámok.

2. telefonon valami katasztrófa, rossz a vonal, süket vagyok, nem értem, mit mond, visszakérdezek, ideges lesz, nem kérdezek vissza, legközelebb lebukok, mikor visszautal arra, amit mondott, ilyenkor én vagyok a hülye persze.

3. msnen kis langyoska vegetálás, nem igazi beszélgetés inkább információközlés, de azt legalább békében és kedvesen. Ráadásul ha felhúzom magam valamin, az nem feltétlenül tűnik fel, van idő lenyugodni meg minden (lásd a múltkor), pozitívabb ez így.

Végül is a mobilbeszerzés elhalasztódott néhány napot, de nembaj, mert addig legalább még jobban beleszeretek.


Amúgy az a meglepő dolog történt, hogy a tegnapi naptól ma reggelig tartó időintervallumban többnyire M. volt a kedves-normális és én voltam a hülye hisztis, na ilyen is ritkán van, bár a bestof a tegnap délután volt, amikor kivételesen minden szép, boldog, vidám és harmonikus volt, mármár mesében éreztem magam, de persze ez a valóság itten, és jól elmúlt az idill.

Úgy néz ki, hogy lesz ilyen telcsim, jó olcsón, kéz alatt, alig használtan, vajon szeretni fogom e ez a kérdés. Őszintén szólva baromi ragaszkodó típus vagyok plüssállatokhoz, műszaki cikkekhez, idióta emléktárgyakhoz, meg csengőhangokhoz. Múltkor rá is döbbentem, hogy baromi konzervatív vagyok, mert kábé egy telefon az egy csengőhang nálam, hiába hittem magam kis modern liberálisnak, belül vén vagyok és rugalmatlan, mint egy szikla és szikár kőlelkemnek már most hiányzik a kis cuki piros telcsim, meg is puszilgatom.