macskakaparásocskák

Akkora idill van itthon, anya olvas a nappaliban, apa mellette alkot valamit a laptopján, tesóm meg Zsófi bealudtak a szomszéd szobában, mindenki nyugis, nyáridélutános, csendespihen.

Olyan sok haszontalanságot csináltam, tiszta öröm. Hotdog profil, hát a hotdog elég vész szerintem, viszont annyira jók a körkérdései, meez csacskaság, pszichogalaxy firkatesztek, e-szociális lennék de nagyon.

Tesóm 29én utazik el. És mi 26án elmegyünk Erdélybe kirándulni M.mel, mert sokáig úgy volt, hogy 19én repül tesóm, és mire kiderült, hogy később, már lefoglaltuk a cuccot. Olyan rossz, nem tudunk kimenni a reptérre és már csak 5 nap, amíg együtt lakunk tesómmal.

Ráadásul egyszerre két ember tűnik el, mert Zsófit, a barátnőjét is úgy szeretem, de tesóm nélkül vele se fogok úgy, vagy annyit találkozni... Hát szóval valahol szomorú ez, valahol máshol meg öröm, de nem könnyű senkinek, és a sok érintett közül még legkevésbé én vagyok rossz helyzetben.
Zsófi: Mert ha visszajön, neked akkor is a testvéred lesz, de nekem.. ki tudja..

Tesóm és a barátnője a szomszéd szobában Forrest Gumpot néznek. Imádom, szimplán hallgatni is, nem is kell átmennem nézni, úgyis látom magam előtt a képeket már a hangra is.:)

Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Az ember nem tudhatja, mit vesz belőle.

Rájöttem, hogy a szülinapokat tulajdonképpen nem azért ünnepeljük, mert ajándékot kapunk, vagy mert eltelt egy év és háhá, múlik az idő, hanem mert örülünk annak, hogy megszülettünk. Vagyis annak, hogy élünk. Asszem ilyenkor minden ember egy napra átérzi a boldogságot, hogy világra jött és itt van a földön, akik pedig felköszöntik, azok kifejezik az örömüket, hogy része az életüknek és hogy ők is boldogok, hogy él.

Ez olyan klassz, nem?

"Ha szent akarsz lenni, élj mások kedve szerint, ha isten akarsz lenni, egyedül a magad kedve szerint élj. Ez az én mottóm."

Ma járunk két éve M.mel. :) Hihetetlen elképzelni, belegondolni, mennyi idő ez... Két év, atyavilág, örökkévalóságnak tűnik. Persze nem egy rossz örökkévalóság, mennyi mindenben változtam, mennyi mindent megéltünk, elképesztő.

Erre a hétre nagyon besűrűsödtek az ünnepek, tesóm búcsúbulija, évfordulónk, én szülinapom, E. szülinapja, van kérem minden.

Tegnap kicsit csaltunk és előrehoztuk az ajándékozást és kaptam M.től egy fülbevalót, zöld kis dobókockákból áll, nagyon cuki, és egy fényképezőt, ilyet, és annyira klassz, okos, gyönyörű és picike és szépséges képeket csinál. Hihi :)

Amúgy ittam rumos kokakólát és tényleg nagyon finom. :) És ami a lényeg, tesóm örült és meglepődött és jól érezte magát, úgyhogy mindenképp megérte.

Amúgy még sosem csináltam meglepetésbulit, nekem se csináltak és nem is vettem részt benne. De tetszik.

Klassz lett ez a buli, csak sajnos hányásokkal volt tartkítva, és most a takarítás része jön. Sebaj, ha jól sejtem, az egész torta megmaradt, lehet majd eszegetnünk. Várom, hogy menjenek el az emberek, körbejártam a házat, hogy mit kell csinálni, de sokkal kevésbé vészes, mint amire számítottam. Kábé csak porszívózni kell, meg a köves helyeken felmosni, amúgy masszív dzsuvát csak a zuhanyzóban levő hányás képez, állat.

Holnap lesz tesóm meglepi-búcsúbulija (kimegy egy évre tanulni külföldre), és valószínűleg nagy mázlival sikerült így uccsó pillanatban tortát rendelnem egy nagyon kedves nénitől, még be kéne szerezni egy kis kajcsit meg piát (az új Anna and the barbies album megjelenése óta szeretnék rumos kokakólát inni, úgyhogy konkrétan ez lészen), jameg soksok lufit, és akkor ezzel készen is lennénk.

Fenn vagyunk 3 képen is itt, meg lehet keresni meg minden. :)

Ott álltam a Colorstar közepén és fogalmazgattam a fejemben ezt a postot, iszonyú nehéz volt megállni, hogy ne menjek át a netsátorba megírni, de tudtam, hogy az nem lenne bölcs döntés, ígyhát ottmaradtam, és átadtam magam a zene hangulatának, most viszont megpróbálom rekonstruálni, amiket éreztem.

Röviden annyi a lényeg, hogy szerintem M. legszívesebben azt csinálná, hogy velem jár és együtt van, de közben azért ilyen felületesen kavar más csajszikkal is. (Gyanúim szerint ezzel elég sok pasi van hasonlóképp.)

Ezt abszolút nem tartom gáznak, elítélendőnek, mittudomén, de az a helyzet, hogy én nem tudom neki megadni. Mármint nem lennék képes elviselni, hogy másokkal legyen együtt.

És ebben két rémesen ratyi dolog is van.
Egyrészt, hogy őt korlátozom.
Másrészt, ebből kifolyólag, én egy olyan valakiként élem meg magam, aki korlátoz. Pedig abszolút nem jellemző ez rám, mindig hagyom, hogy az emberek tegyék, amit szeretnének (és én is elvárom tőlük ugyanezt). Iszonyú nyomasztó, és nem tudok vele mit csinálni.

Szóval mindezt nem tudtam leírni, de M. megkérdezte, én meg elmondtam neki, hogy így érzek, és olyan kedves volt, nem tagadta le, nem is erősítette meg, viszont onnantól annyira éreztette, hogy mindentől függetlenül neki én vagyok a legjobb és legfontosabb. Közben kicsit én is szokok a gondolathoz, és tényleg olyan jó lenne, ha nem zavarna, ha mással is lenne, és nem lennék féltékeny, úgyhogy most erre gyúrok. :P

Hát ilyen jó fesztiválon én még nem voltam soha.

Egyrészt maguk a körülmények nagyszerűek voltak, a balcsi tíztől négyig, ha szerencsénk volt, akkor árnyékos helyeket kifogva, és maga a helyszín szuper volt, sok pihenőshely,M  másrészt jók voltak a koncertek, harmadrészt mi is nagyon jól éreztük magunkat és hihetetlen, de egyáltalán nem vesztünk össze M.mel egész végig, akkora a boldogság, hogy ihaj.

Voltak persze árnyoldalak, például a bejutás, 50 perc álldogálás összepréselődött és tolakvó tömegbe zárva hatalmas hátizsákkal a vállunkon égető napon, napos sátorhelyek, amik miatt reggel 9nél tovább lehetetlen volt megmaradni a sátorban, nomeg a zuhanyzás, de alapvetően nagyon tetszett az egész móka. :)