macskakaparásocskák

25e egyértelműen a torkosság napja, idén mindenképp az volt. Nem a megszokás szerint csináltuk a karácsonyt, például a közös családi fotón tesóm a laptop képernyőjére kivetített webcam által látszik - de kép ugyebár van. Most mi mentünk le a nagyszüleimhez is vidékre, és velük, és a nagybátyámékkal karácsonyoztunk, hát a nagynéném valami konyhai zseni, sokfogásos, isteni menüt készített, úgy jóllaktam, mint a duda, de már az ebéd gondolatától is éhes vagyok. :) Töltött káposztával, húslevessel, töltött husival, krumplisalátával, bejglivel, zserbóval fogok álmodni.

A fa (Kelemen)  enyhén fúziósra sikeredett, mert ráaggattunk mindenféle anyagot, színt, díszt, de ennek ellenére az összhatása bájos.
Azaz férfias. Lévén őkelme egy Kelemen.

Arra jutottam, a legjobb, ha öngyilkos akarok lenni, ha beveszek egy csomó gyógyszert. Jól utánajárok és paff, álomba szenderülök.

Nem vagyok depressziós szerintem. Csak gyáva. Nem akarok itt lenni. A földön rossz és nehéz. Nincs igazi szeretet. Igazi szeretetet akarok. Teljességet akarok. Nem szenvedést. Szeretnék megpihenni, boldog lenni, nem hisztizni, a változásnak örülni, azonnal teremteni, tudatos lenni, többet tudni, és nem akarom a szubjektív világot, a teremtés előtti világot akarom, elegem van küszködésből, a hazugságból, az igazságtalanságból, a szeretetlenségből és saját magamból is. Nem vagyok jó eléggé. Mennyire jónak kéne lennem, hogy szeressenek és ne haragudjanak rám? Ha gyönyörű okos mindig segítőkész türelmes nyugodt kedves nemhisztiző normális stb lennék akkor szeretnének? Nem hiszem, akkor unnának. Olyan szeretetet akarok, ami valóban feltétel nélküli, de itt ilyen NINCS úgyhogy megpróbálom, hátha máshol van.

szia Tesókám!

hát nagyon furcsa ez a karácsony. amikor felkeltem, egy pillanatra arra számítottam, hogy mama meg papa lent épp fejezik be a reggelizést, papa vidáman mondja, hogy jóreggelt, mama megjegyzi, hogy hát eddig kell aludni? de azért te is ekkor kelsz fel.
hát ez nem volt, helyette lementem, és full üres volt az egész, sehol senki, semmi közös reggeli, anya vásárolt a piacon, apa meg a pincében reszelt, ajj de rossz volt. mintha nem is karácsony lenne. megcsináltam a temetőbe a szokásos fenyődíszeket, becsomagoltam az ajándékokat, most fogjuk díszíteni a kelement.. küldtem neked képet róla, hogy tetszik? nagyon kedves és szép fa, bár kicsit csöndes, de azért jófej.

hát
sok puszi
tökre szar így nélkületek
Nővérkéd

Hadilábon állok az idővel, tegnap is és ma is fél órával korábban gondoltam, hogy találkozok valakivel, mint valójában. Végül is egyszer se jött ki elpocsékolt időnek, de azért fura.

M.mel tönkretettük a karácsonyt és nagyon sajnálom. Mármint nem tudom, rendbe lehet e hozni, hogy szép karácsony legyen belőle, mert végülis én sokat gondolkoztam az ajándékokon és végülis van köztük olyan, ami ötletes, klassz, kreatív, van ami hasznos és tudom, hogy szeretett volna, de semmi extra, és van ami.. kétesélyes.. de nem is ez a lényeg, hanem
1. gondolkodás
2. készülődés
3. titkolózás
4. izgatottan várakozás
5. ajándékozás,
hát ezek közül a 4es pont totál kiesett az újabbnál újabb veszekedések miatt, ki akar békétlenségben karácsonyozni? Ez olyan, mint bokin veszekedni.
Annyira sajnálom, szomorú vagyok miatta.

A karácsonyfa neve nem más, mint Kelemen.

" - És mi az, ami ennyire dühíti őt az emberiségben?
- Hogy többezer évnyi civilizáció után még mindig nem tanultak meg szeretni."

Nem tudok én se. M. kész csoda, hogy még nem dobott ki, néha már teljesen úgy érzem, hogy nyíltan provokálom. Közben jó vele nagyon, vicces és felszabadult. Nem tudom, ennyire szeret vagy ennyire ragaszkodik vagy ennyire fél vagy ennyire kényelmes...?