macskakaparásocskák

Olyan szép hétvégém volt, hogy ihaj. :) Most így süt belőlem a boldogság.

M.mel csináltunk mindenfélét, beugrottunk a zpbe a colorstar koncira, átrendeztük a szobámat és most nagyon klassz lett, egészen fantasztikusakat szeretkeztünk,
vizipipáztunk az udvaron a gyönyörű napsütésben, elvittük sétálni a kutyusát az erdőben, megnéztük az Igazából szerelmet, ami az egyik kedvenc filmem (és neki is tetszett, még ha nem is vallotta be), meg leöntöttük egymást baracklével na persze ő kezdte a kis gonosz, mindenesetre még most is száradnak a teraszon a ruhák.

Viruló Évu vagyok.

Az úgy volt, hogy amikor 15 éves voltam, egy szép júliusi napon az unokatesómékkal voltunk a nyaralónkban és szerettük Szegedet nagyon, így hát, amikor megláttuk, hogy lesz Szegeden egy 3napos fesztivál nyár végén, megkérdeztük az anyukáinkat, hogy nem mehetnénk-e el. Anya annyira meglepődött, hogy hirtelen elengedett, aztán szerintem 80x megbánta, de mi ott voltunk Szegeden augusztus utolsó hetében.
Én azon a nyáron ismertem meg a Kispált, és ez volt az első számuk, amit kívülről tudtam. És eljött a koncertjük, és ahogy elkezdték játszani ezt a számot, az egyetelent, amit igazán ismertem, annyira boldog voltam, csak ugráltam önfeledten és azóta is nagyon pajtik vagyunk eme szépkis dalocskával.

Engem annyira érdekelne, hogy vajon ha valaki más lenne az anyukám, akkor ő is ugyanúgy nem szeretne engem? Mármint, mindenki minden esetben azt mondaná, amit ő, kifejezné, hogy baja van velem, de azt nem mondaná el, hogy mi, mert nekem kellene éreznem (és szégyenrettenetesborzasztó ha nem érzem) vagy pedig lehet, hogy ha egy másik személy lenne, más gondolatokkal meg tapasztalatokkal, akkor azt mondaná, hogy jó gyereke vagyok és ugyan mi baja lenne velem, hiszen jól tanulok, normális és kedves vagyok és ugyan, az igazán normális, hogy 19 évesen az embernek barátja van és az is, hogy lefeküdt vele, meg az is normális, hogy néha elmegy bulizni, és nincs mindig itthon, szóval neki jó vagyok így, ahogy vagyok és szeret?

Örömmel jelentem, hogy a mai szent napon M.mel békésen, veszekedés és ingerültség nélkül lerendeztünk egy konfliktust!!
(Taps)
(Pukedli, meghajlás, köszönöm, köszönöm)

Indulok itthonról matekra, szembejön az egyik utcánkban lakó, 60-70 körüli bácsi. Nagyon szeret, mert emlékezik rám kicsi koromban (mikor még okos voltam és szép), és mindig elkezd nekem vicces dolgokat mondogatni.

Most például a napirenden volt 2 hasznos tanács dolgozat/érettségi írásához, plusz egy életviteli jóötlet.
1. Engedjem le a vállaimat, hogy nehogy elszoruljanak az agyamban az erek.
2. Mozgassam a lábfejem, hogy az agyamba áramolhasson a vér.
3. Foglalkozzak többet anyukámmal.

Hát a 3. jótanácson csöppet meglepődtem, mert jó ha havonta találkozok a bácsival... ezek szerint anya kicsit gyakrabban. :D

A dolgok M.mel rendeződni látszanak.
Megpróbáljuk jól csinálni a kapcsolatunkat. Hátha sikerül.

Beleharaptam egy retekbe és tiszta csalás, mintha lufi pukkant volna a számban, olyan érzés volt. Tiszta üres volt belül. Lehetne mondjuk töltött retket csinálni belőle és még csak ki sem kell venni a belsejét. :)

Azért vannak az életben ilyen hihetetlenül klassz dolgok, nem?

Például Dé. Hát Dé a szomszédom, 6ésfél éves, imádom, és hétfőnként én viszem úszni.

Mai beszélgetés:
Dé: Tudod, mi jön ma hozzánk?
én: A Télapó?
Dé (rázza a fejét)
én: A Jézuska?
Dé (rázza a fejét)
én: A hószörny?
Dé: Nem. Szabad a gazda?
én: Szabad.
Dé: A betonfúró!!
:))

(Ugyanis épp épül a házuk. Remélem jól jegyeztem meg és tényleg betonfúró, mert szerintem ő tájékozottabb nálam a szakkifejezésekben.)

És annyira drága volt, azt mondta, a legjobban azt szereti, ha én viszem úszni. És összevissza halandzsaénekeltünk és doboltunk meg csattogtunk hozzá, ugyanis épp énekesnek készül. Bizonyámm. :)

Tehát a helyzet.

1. Anyám gyakorlatilag közölte, hogy költözzek el otthonról. Hát ergó így ki akar dobni. Nem, nem csináltam semmit. Ja, vasárnap elmentem délelőtt 11kor lerendezni a hülye kis lelkem és csak délután jöttem haza. Semmi mást nem tettem.

2. M.mel kurva szarul vagyunk. Erre nincs jobb szó. Ma az történt, hogy a nap fő eseményei felét az foglalta el, hogy az iskolája általa és ismerősei által legjobbnak tartott csaja leszólította őt és nézegették a cipőjét és beszélgettek. Kérdezem ma, ki ez a csaj, csak kiváncsi voltam rá, féltékenység nélkül. Erre kiakadt, hogy nekem semmit sem lehet elmondani, és ha lesz valami ügye valami nővel (?)(?!), akkor azt tuti nem fogja elmondani nekem. Erre felhívtam, hogy megbeszéljük, nem volt hajlandó beszélni és közölte, hogy baszogatom. Most meg én vagyok a rossz.

Nem akarok áldozat lenni. Lehet, hogy hülye vagyok, nehéz eset, zárkózott, önző stb de szeretném magam megtisztelni azzal, hogy nem cseszem szét az életem és nem bántom direkt magam. Most egy ilyen emberrel minek vagyok együtt őszintén? Akinek akkor vagyok jó, ha semmi bajom nincs, aranyos vagyok és kedves, de még akkor se? És a legjobb, hogy nem is a csajról van szó, mert nem tudom, tetszik-e neki, de még ha igen, szerintem akkor is full joga van hozzá. Nekem is szoktak néha tetszeni srácok, ez normális. Engem hibáztatni mindenért, na az nem normális. Ez a kapcsolat beteg. Szerintem úgyis vége lesz, jobb lenne nem húzni tovább. Remélem lesz erőm szakítani nagyon hamarosan.

3. Ezek miatt nem vagyok képes koncentrálni és tanulni a 3 hét múlva bekövetkező érettségimre.

Ó bárcsak ó bárcsak sóhajt a fakopáncs a kéreg a fán volna bár puhább a farkas eközben ordítva néz fel rá s vonyít a holdra ó bárcsak ó bárcsak

Ez egy kis dalocska volt a Stanley a szerencse fia című könyvben. Lehet, hogy nem így volt pontosan. Az agyam kidobta magából mint egy halat a partra osztán most meg vergődik.