macskakaparásocskák

Nagyon jól tudom, hogy én szívom meg, ha benne maradok egy olyan kapcsolatban, ahol teljesen le vagyok győzve és ki vagyok szolgáltatva, amiben hagyom magam bántani és megalázkodom, amiben mindig én vagyok a hülye/hibás/rossz, ígyhát mondhatnánk, hogy homokba dugom a fejem és struccpolitikát folytatok, vagy nevezhetnénk úgy is, hogy kivárok, esetleg, hogy nem merek-tudok kilépni, tök mindegy, tudom, hogy ez így nem maradhat, ha nem most jön a toccsanás, akkor később, nevezzük nevén a dolgot: gyáván halogatok.

Nagyon szeretnék elmenni az El Caminora. Nagyon nagyon. Kell hozzá idő, pénz meg lelkierő, idővel jól állok, pénzzel rosszul, lelkierő változó. Csak vigyáznom kell, mert ha átfordul, és pénzem lesz sok, időm meg semmi, akkor már rosszul állok. Jövő nyarat céloztam be.

Mostanában több barátnőm is vesztette el a szüzességét, és volt egy eléggé általános probléma, amiről én anno sehol sem hallottam, és már megint azt hittem, hogy velem van a baj. Szóval ezt valamiért mindenhol titkolják, de a szüzesség elvesztése nem könnyű. Sokszor túl erős a szűzhártya, nehezen szakad át, és fáj. Nekem ez volt, mint kiderült, jópár más mindenkinek is, és a lányok szépen hibásnak és rossznak érezték magukat, hogy úristen, én még erre sem vagyok képes. Nekem ilyen rémképek futottak át az agyamon, amint megyünk a dokihoz, nyomjuk a kezébe az ollót, hogy bocsi, de vágja már át azt a nyüves szűzhártyát.

Ebben a helyzetben nekem az segített, hogy teljesen véletlenül hanyagoltuk a jólbevált, hagyományos misszionárius pózt. Elmentünk zuhanyozni, kedves volt és megértő, és csak úgy játékból beleültem az ölébe. Ő az ágynak dőlve ült, a lába nagyjából kinyújtva vagy enyhén behajlítva, és én szemből beleültem az ölébe, na és ebben a helyzetben simán belém tudott hatolni. Szóval ha bárkinek gondja lenne, szerintem próbálja ki, már rajtam kívül másoknak is bejött.

(A kakilásról lesz szó.)

Eddig mindig azt hittem, velem van a baj, mert idegen helyen nem nagyon, vagy csak nehezen tudok kakilni. Volt olyan, hogy 4-5 napig nem kakiltam, ha táborban / nyaraláson stb voltam. Rémes, nyomja a hasamat, de nem jön ki, a végére ilyen általánosan rossz közérzetem volt, mintha beteg lennék. Most viszont a balcsin egyrészt kétszer is jót kakiltam, másrészt megtudtam, hogy ezzel szinte az összes lány ugyanígy van. Azért meglepő, hogy a fiúk hipphopp megállnak egy bokornál vagy pottyantósvécénél oszt kidobják a kaksit, a lányok viszont nehezen birkóznak meg a kérdéssel, és ez kivételekkel persze, de általánostható a nemekre. És erre ennyit kellett várnom, hogy kiderüljön!!!

M. fogta magát és lelépett bulizni-sörözni (rekordot fog dönteni sörivásban:)), el se köszönt rendesen, én meg vártam, hogy valami rossz érzésem legyen, aggódjak, hogy megcsal, hogy baja lesz, minden szarság, amit ki szoktam magamnak találni, de nem, egyszerűen csak örülök neki, hogy éli az életét, és hát menjen csak, menjen, szabadjára van engedve, aztán majd visszajön és elmeséli.

Ilyesmik történtek.

Majdnem lekéstük a vonatot Ferivel meg Márióval, épp időben értünk volna oda, ha a busz nem állt volna a megszokottnál kicsit többet a megállóban.
Feri: - Biztos lerobbant, hehe.
Hang: - Hölgyeim és uraim, szíveskedjenek leszállni, a jármű műszaki okok miatt nem közlekedik tovább.
Úgyhogy volt jó kis fél kilométeres futás nehézfegyverzetben (túratáska, vízipipa stb) és épphogy felugrottunk, ment is a vonatocska.

Első két nap sikerült halálra stresszelnem magam, hogy atyaég, mindent nekünk kell csinálni a kedves T.vel, senki se segít, erről nem volt szó, nagyon szórakoztató lehettem, a kedves T. mondta, hogy lazítsak már, így lazítottam is, szerda naccerű volt, egészen estig, amikor is kicsit sok vodkás kotél után páran lányok elhatároztuk, hogy meztelenül megyünk fürdeni a balcsiban.

Mindenféle szomorú dráma következett ezután, melyek végkifejleteként azt találtam mondani M.nek dühömben, hogy kopasz és kövér (egyáltalán nem az, sem nem kopasz, sem nem kövér), jaigen és megharaptam, ki szeretné, hogy a barátnője legyek? Kicsit érthető módon kiakadt, nem meglepő, hogy ismét majdnem szakítottunk, az sem meglepő, hogy végül nem, azonban a csütörtök-pénteket depresszióban töltöttem, amíg ki nem békültünk.

Szóval rendkívül szórakoztató lehettem, szegény kedves T. biztos nem is akar többet együtt dolgozni velem, pedig a síeléskor még pozitív képe alakult ki szervező enmagamról, no majd megkérdezem tőle, szerintem megmondja, ha többet várt, őszinteségre épül a kapcsolatunk szerencsére.

A vonatúton hazafele M. benyomott nem kevesebb, mint 6 sört, najó, én talán egy féllel besegítettem, de eléggé bekészült tőle, most hívott, hogy hazaért, de leteszi, mert sürgősen gyrostálat kell rendelnie. Nekem meg szörnyen furcsa ez a semmittevés, már fél órája csak íméleket olvasok és efféle, eddig összesen nem ültem egy helyben, egyedül fél órát, mindjárt elmegyek főzni, csak hogy mégis történjen valami.

Úri dolgom volt, elhoztak kocsival egészen az örsig, nem kellett éjszakaiznom, nézhettem a rakparti úton a pesti oldal szépséges nyári éjszakai fényeit. Holnap kora reggel induláslódulás, már alig várom, hogy izzadtan, összeragadt lábakkal leszálljak a vonatról, behajítsam a hátizsákot egy bokor tövébe és a hűvös tiszta balatonba csobbanjak. :)

Aztán majd szombaton jövök.