macskakaparásocskák

Végül elmaradt a mai almaszedés, amit megígértem a szomszéd bácsinak, nem szőrtelenítettem még teljes mértékben, ráadásul az ideális epilálás, majd végső simítások borotválás helyett beértem egy szimpla lábborotválással, ennek még megiszom később a levét, és a körmeim sem állnak egyelőre sehogy, egyszerűen nem elég hosszú egy nap ehhez, túdomtúdom, nem blogolni kellett volna 86 postot, dehát mit tegyek, ha
1. addikt vagyok (egyre jobban tartok ettől)
2. muszáj a kis lelkemnek kiadnia magából mi őt nyomja.

Tegnap azt mondta az Ákos, hogy rám a Melinda név illene (a többiek meg helyeseltek).

Amúgy ez igaz, szerintem is illene hozzám, kívülről nagyon, meg belülről is eléggé, nem mintha sok Melindát ismernék, ez inkább olyan érzés, csak kár, hogy nincs valami rég elfeledett, de klassz jelentése, ami a legtöbb névnek azért szokott lenni.

Ha kisebb hálózsákom lenne, nem két polifoamot vinnék (merthogy másnak is én cipelném ugyebár) és nem raktam volna be plédet (amit vinni rémes, de nagyon megéri), most egész klasszul állnék helyileg a táskában. Ehelyett ki van párnázva rendesen, nincs is persze kész csak 80%osan, ennek örömére állhatok neki újrafesteni a lábkörmeimet, nagyon rájuk fér, váá, mért van az, hogy vagy túl sok minden történik egyszerre, vagy túl kevés? Ki unatkozik nagyon, és akar elintézni pár dolgot helyettem? Legközelebb meg cserélünk, na?

Tavaly a volt nem csak azért volt nekem borzalmas élmény, mert meg kellett játszanom magam, el kellett fojtanom az érzéseimet és odahazudni egy szerepet, hanem leginkább azért, mert nem volt választásom.

Ott voltam sopronban, nemtom hányszáz kilométerre otthonról, és nem tudtam hova menni. Ott voltam a sötétben a sátorban egyedül, és teljes rabság volt, és a kinti embertömegből senki nem volt, aki mellettem állt volna, mert négyen mentünk és más barát nem volt, legfeljebb ismerős, ők meg otthagytak. Szabadság tömény hiánya volt és rémes magány.

És most a soundon ilyen nem lesz, mert ott lesznek sokan sokan, két oldalról is tudok osztálytársakat és hát tudjuk, hogy rájuk bármikor, ráadásul ugye balcsi, most szó szerinti a napközbeni kiheverés meg a felfrissülés is, úgyhogy ezt várom de nagyon.:)

Balaton sound jegyvétel, pipa.
Ötnapi tartóskaja vásárlás, pipa. (Profi vagyok, pont jó mennyiség, változatos, nem olvad, könnyű, kis helyet foglal, fesztiválra alapkaják csak, azaz kínai leves, 7days, konzervek, creme bonjourok ott beszerzendő tartóskenyérrel stb.)
Névjegyszerzés telephelyes kollégának, pipa.
Bérletvásárlás, pipa.
Mosás első kör, pipa.
Pénzszerzés a kedves T. barátnőjétől, pipa.

Még hátravan a bepakolás, mosás kettes kör, önmagam szalonképessé varázslása teljeskörű szőrtelenítéssel és társaival, de alapvetően jól állok asszem.

Találkoztam osztálytársakkal, voltunk olyan tizen, és annyira boldog meg felszabadult vagyok meg hálás, nekem szimplán hogy így együtt vagyunk olyan sokat jelent, feltölt, örömmel telít, energiát ad, úúhh elolvadok magamtól. Lássák, bejött a cinizmusom a túl sok érzelem hatására, de akkor is, olyan röhejes csak úgy áradozni, miközben ki se tudom fejezni, mennyire szeretem őket egytől egyig.

Anya tíz perce nyögte ki, hogy mamának szerdán lesz a 80. szülinapja, és menjünk le hozzájuk kecskemétre szerda este, ami nem kicsit bonyolítja a dolgokat, tekintve, hogy hétfő kedd szerda egész nap dolgozom, csütörtök hajnalban megyünk balaton soundra, ma osztálybuli, közben össze kell raknom a cuccokat, jegyeket kell vennem, meg kell szereznem az imádott T.nél maradt pénzemet a nőjétől, meg attól félek, még van csomó minden más is, ami most nem jut az eszembe, de hozzájárulásával tovább fogja zsúfolni ezt a pár édes kis napot.

Nehéz innen nézve tudni, mi a helyes és mi a helytelen.

Döntés1: Ha tegnap az osztályommal találkoztam volna vízipipázni a margitszigeten, és utána esetleg 7-8 fele kiértem volna M.hez.

Döntés2: Ha tegnap kimentem volna M.hez és a mai osztálybulin találkoztam volna az osztálykámmal.

Tegnap abszolút az egyes számú változat tűnt jónak, úgyhogy persze végül a kettest csináltam, tudom, hogy nem tűnik nagynak a különbség, végül is csak egy programcsere, de abból a szempontból fontos, hogy mit helyezek előtérbe, kit részesítek előnyben, mennyire engedek a játszmákban vagy mennyire látom, hogy kinek mi mennyire fontos, itt főként magamra meg M.re gondolok, mert magamat nagy nehezen még megértem, bár nagyon őszintének kell lennem, hogy túllépjek az önsajnálaton és meglássam mögötte a valódi mozgatórugókat, viszont M.en kiigazodni teljesen lehetetlen, és ami a legrosszabb, még neki magának is.

Végül is annyira nem volt mókás a családi banzáj, mint amennyire számítottam rá, de rossznak se lehetett mondani.

Volt sok kedves másod és harmadunokatestvér, sokadfokú nagynénik és nagyszülők unokatestvérei, akik mind elmondták, hogy nahát, érett lettem, az őszintébb fajta fiatalok hozzátették, hogy nahát, nem nézek ki 19nek (nembizony, életem végéig 16nak fogok tűnni, úgydöntöttem, ez maradhat így), lehetett dumálni és bort inni, persze nem eleget, de attól még a hagyományt igazán értékelem.