Ma nincs semmi konkrét dolgom, úgyhogy tennivalóm persze rengeteg.
Kábé talán ennyi. Plusz a többi haszintalan semmiség. Ja persze, és délután nagy eséllyel szakítunk a kedves pasimmal 2 év után.
A reggelek a legrémesebbek. Benne vagyok a jó kis boldogító álommámorban, aztán kihullik a szememből az álompor és rájövök, hogy na igen, épp szakításban vagyok, és hogy aki eddig az életem része volt, nem lesz az már, akit szerettem és szeretek - na ezt szépen elfelejthetem.. hogy valamit elvesztettem.
Írtam msnen az exbarátomnak. (Nem, ez ma még nem M.)
Úgy egy éve nem beszéltem vele. Nem tudom, most pontosan mi ösztönzött. Talán csak kiváncsi voltam, meg akartam nyugtatni magam, hogy nem olyan rossz érzés, túl lehet élni, jó lesz ez, beszélhetünk utána is... áhh minek áltatom magam. Ez M.mel amúgy is annyira más.
Épp szakításban vagyunk M.mel. Vagyis megbeszéltük, hogy holnap (holnapután? Nemtom mikor lesz hajlandó) megbeszéljük, szakítsunk-e.
Izgalmas... valami újdonság legalább. És tökmindegy, előbbutóbb ígyisúgyis szakítanánk, ő legalább kedvére csajozhat egyetemen, nem tartom vissza, én meg kedvemre leledzehetek egy darabig szerelmi bánatban, és rakhatom össze magamat, de jó lesz.
Viszont reggel eléggé ki voltam borulva miatta, ezért nem ettem semmit, elmentem Annához, dumáltunk, klassz volt, de sajnos a tűző napos erkélyén cigiztünk egy kicsit, én meg nem cigizek elég rutinosan ahhoz, hogy tudjam, éhgyomorra nem szabad szívni, úgyhogy amikor jöttem haza a metrón konkrétan majdnem elájultam, ez volt életem leghosszabb utazásos 30 perce.
Nem vagyok elég, mert csak egy ember vagyok, nem a világ összessége. És ki választaná a "valakit" a "mindenki" helyett?
És nem vagyok elég szép, elég kedves, elég türelmes, elég szexi, elég bájos, elég intelligens, elég akármi. Nem vagyok elég jó M.nek így érzem.
Néztem múltkor a jóbarátokat (ilyet már évek óta nem tettem, és csöppet hiányzott) és komoly megdöbbenést okozott, mikor az egyik jelenetben tanultam valamit, ami megfogott. :))
Chandler és Monica belekezdtek egy viszonyba, és elmentek kettesben egy romantikus hétvégére, ami pocsékul sikerült, és utána Chandler kérdezi Monicát, hogy akkor most szakítanak, vége? mire Monica meglepődötten néz, hogy ugyan miért,
Chandler: Hát mert veszekedtünk!
Moni: És? Minden kapcsolatban veszekszenek az emberek, ez teljesen normális, ne vedd már ennyire komolyan!
Chandler: Tényleg? Akkor most.. akkor most minden oké?
Monica: Hát persze! Üdvözöllek egy felnőtt kapcsolatban!
Ez így tök más, nem? Úgy fogni fel a veszekedést, mint mondjuk a paprikáskrumpli csinálást. Hogy okés.
Ciki vagy sem, én imádom a Fenyő Mikit és a Halász Juditot (annyira jó, mindig őt hallgatom, mikor rosszkedvem van).
Tegnap buliztunk osztálytársacskákkal és általuk hozott emberekkel, természetesen morrisons2, mi más, biztos vagyok benne, hogy rémesen karaokezom, de mit tegyek, imádok, és legalább nem egyedül, hanem egyszerre hárman, de inkább nyolcan. :)
Aztán itt aludt Orsi meg a pasija (hmm mire jó tesóm szobája... rémes, hogy használjuk), olyan gazdag hagymás-kolbászos-paradicsomos-paprikás rántottát ettünk reggelire, hogy ihaj, nem volt semmi.
Kicsit most aggódok, mert nem sikerül elérnem M.et, dolgozik ugyan, de akkor is, ez a hét nem igazságos vele szemben, mert én folyton lazsálok vagy szocializálódok, ő ellenben dolgozik és estére hullafáradt, ígyhát megérteném, ha neheztelne csöppet a helyzetre, én meg ki akarom békíteni. Úú tudom már, sütök neki almáspitét, amit szeret!! Máhhá ezután csak nem lesz baja!! Íí megyek is, micsoda ötlet, remélem van alma, kit érdekel, ha nincs, veszek.
Laza, semmittevős napom van. Beszélgettem egy leendő évfolyamtársammal msnen, annyira kedves volt, ha élőben is ilyen jófej, az klassz lenne.
M. anyukájának csinálok hiphop válogatáscédét, komoly munka, csomó új hiphopos előadót kell megismernem hozzá (én nem hallgatok eleget, csak kicsi hősök, anna and the barbies, SP).
És olvasok, sokat, a Jadviga párnáját, nem is tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy itthon leültem, és olvastam, csak magáért a könyvért. Szoktam én, de leginkább metrón, héven, lyukas időben, várakozáskor, esetleg nyaraláson. Így ritkán van türelmem, de most nagy a nyugi.
Éjjel már majdnem elaludtunk M.mel, és egyszer csak valami iszonyú hangosan elkezdett ciripelni egyet, de hiába kerestük-kutattuk, sehol nem bukkant fel a kis leleményes szöcske/sáska/egyéb/nemakaromtudnimilyenlény. Aztán összecsipkedtek minket a szúnyogok, aztán mehettem fenistilt keresni, aztán reggel majdnem elaludt munkába menet. Klassz volt. :P
Úgy szeretnék már egyetemi levélkét kapni, remélem ma jön a kedves postásbácsi és hoz nekem és lesznek mindenféle infóim a gólyatáborról (ezmiez??), meg beiratkozásról, mindenről, az első kézzelfogható valóságdarabom.
"Elhatároztam, hogy jobb híján élni fogok tovább."