macskakaparásocskák

Hatalmas előrelépéseket tettem a karácsony ügyében, nem így a tanulás-vizsgák kérdésében.

Csináltam bonbont, ilyen háromcsokisat, ét-tej-fehér, izgalmas kitapasztalni, hogy is működik ez, a fehérnek az állaga például egy nap hűtő után is kissé nyilemnyalom jellegű lett, amúgy gyönyörűek (és finomak) a kis cuncik, kaphatnak ajándékba a kedves emberek.

Papáéknak rendeltem egy naptárt saját képekkel, már erősen ideje volt, mert 2 éve használnak egy 2007es naptárat, csak mert abban is mosolygós családtagjaink szerepelnek.

A környgazd meg ráér, kérem, elég rágondolni szerdán.

Elképesztő, az emberek mennyire imádják olvasni más emberek szenvedéseit.

"Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátszam milyen szar nekem ez az élet
Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet"

A karácsonyi ajándékszéria első darabja megvan, nem más, mint egy piros teáskancsó fehér pöttyökkel anyának. :)

Hétfőn pedig akcióba lendülök és mindenkit elhalmozok szuper ajándékokkal.

Különben rájöttem, hogy aki utálja a karácsonyt, az nem szánt időt arra szeptember-október-novemberben, hogy gondolkodjon azon, hogy minek örülnének, mit szeretnének a családtagjai-barátai, és kénytelen ilyen tesséklássék ajándékot adni. Ez rémes lehet. Vagy a családjukban a veszekedésről szól a karácsony. Ez is szörnyű. De amúgy ajándékot adni meg kapni, na hát az nagyon jó dolog, ha tényleg fordítanak az emberek figyelmet arra, hogy jó dolgot adjanak a másiknak.

Ez a nap egy nagy szar, vagyis én vagyok az, najó ezt nem részletezem, mert uncsi, legyen elég annyi, hogy már számos öngyilkossági módot mérlegeltem, de még nem döntöttem egyik mellett sem, a biztonság kedvéért az evéssel felhagytam.

Szóval egy darab pozitívumot találtam, nevezetesen, hogy mivel a holnapi napom teljesen elcsesződött és gajra ment (j?), ezért holnap megveszem az összes ajándékokat mindenkinek és csinálok bonbonokat.

Amúgy a mai napomat jellemzi ez a kis epizód is, hogy fagyhalál hideg van, 19 foknál tuti nem több, leköltöztem a radiátor mellé, erre abbahagyta a fűtést.

És nagyon ciki, de bőgtem egy diákszövetkezetesnek a telefonban. És egy ellenőrnek. És metró, utca, egyetem közönségének. Állat. De a diákszövetkezetes nagyon kedves volt.

Hogyha mondjuk van egy lány, aki mondjuk nem én vagyok és ez a valaki bejön M.nek, akkor engem ebben nem ez a tény zavar, hanem kiragadom a lány egy tulajdonságát, ami jellemző rá, és benne jobban megvan, mint bennem és elkezdem frusztrálni magam, hogy én nem vagyok ilyen és ezért nem vagyok jó.

Nagyobbak a mellei (jó ez nem túl nehéz).
Vékonyabb nálam (ez se).
Képes valamire (én még arra se vagyok képes, hogy megtanuljak snowboardozni nyilván).
Titokzatosabb, mint én (nem beszél).
Jobb fej, mint én (sokat beszél).
Bohóbb, mint én (aranyosabb).
Viccesebb, mint én (jahh, nekem csak ilyen hahhahha poénjaim vannak).
Izgalmasabb, mint én (kábé annyira vagyok izgi, mint stewartsville gondolom).
Nyitottabb, mint én.
Vonzóbb, mint én (hahh, ez asszem kábé mindenki).
Jobb az ágyban (kezd az az érzésem lenni, hogy totál szar vagyok szexuálisan).
Kedvesebb, mint én (tudjuk ugyebár, hogy paraszt vagyok).
Érdekesebb, mint én (szereti a linuxot).
Okosabb, mint én (nem ért semmit félre, megért mindent elsőre és sziporkázva reagál).
Újabb, mint én (antik szék vagyok köbö).

Satöbbi.

Néha belefulladok a saját gonoszságomba.

Már nem is csodálkoznék, ha M. szépen elém állna egy nap és közölné, hogy bocsi, de belefáradt. Sőt, tök érthető lenne.

De nem tudom kontrollálni az érzéseimet, és ok nélkül leszek dühös, gonosz, szemét. Miközben ő erről totál nem tehet.

És a legviccesebb, hogy szuper, nagyszerű pasi lett mostanra, egyszerűen imádnivaló és csodás, de nem tudom, hogy a mi kapcsolatunk kibírja e a sok rárakódott dzsuvát, vagy egyáltalán akarjuk e.

Ha most kezdenénk tisztalappal, az meseszép lenne.

Nagyszerű jellemzése annak, hogy jelenleg mi folyik a világban és ezt hogyan éli meg egy fiatal.

Bizarr és ijesztő, elrettentő, nem akar az ember a helyükbe kerülni, de közben mégis vonz magához és függővé tesz, mint a drog. Ez van mostanság az élettel.

Az emberiség szépen tönkreteszi a környezetet, ahol él, ezt mindenki tudja, de ez már többet mond, nezetesen hogy az emberiség kinyírja saját magát, megbolondul, mindenki őrült lesz és beteg és minden szétesik.

Ráadásul M. benyomta ezt a szöveget, és rühellem, mert tavaly, mikor ugyanazt tanultuk, és a teljesítmény jegyekben mérhető volt, akkor nem kezdett el nagyképűsködni, hogy mekkora spíler, és nyilvánvalóan nem is volt az. Most meg, hogy különböző helyre járunk és különbözőek a tárgyaink, és így nem összemérhető, csak cseszeget, hogy mekkora egy szar helyre járok. Miközben sokkal többet tanulok, mint ő, és csomó mindenből megbukik, de ez persze nem azért van, mert ő nem tanul, hanem mert egyszerűen lehetetlen átmenni és senki sem megy át. Meg amúgy is, nem fogja az életét tanulással elcseszni.

Jahh kérem, ezért volt jó a 17. század, akkor nem kell egyetemre menni.

Eszembe jutott egy tegnapi beszélgetés és annyira felhúztam magam rajta, hogy ihaj. Szerencsére azóta lenyugodtam mondhatni, de a téma maga még mindig bánt.

Szóval van ez a nagyszerű közfelfogás, hogy a közgázon szart se kell csinálni, ha nem akarsz, akkor is átmész, pénzes suli, pénzes emberektől pénzeseknek, egy nagy szar, nem kell érteni semmihez, úgyis ha nem tudsz senkit, nem derül ki, egy ház se dől össze, csak max a világgazdaság, de hát annak meg már úgyis mindegy. Meg amúgy is, közgázra járni tök ciki, inkább a fejem tépném le, de hát akkora suttyóságot biztos nem, ezek amúgy is csak lébecolnak.

És kibaszottul elegem van, mert nyilván egy bme vagy egy sote sokkal nehezebb, mint egy bce, de az elte természettudományi vagy bölcsész szaka vagy puttó egyetemek akármilyen képzései semmivel sem nehezebbek, sőt sokkal könnyebbek, mint egy közgáz képzés.

Annyira végét érzem a sulinak, nem a tanulásnak persze, csak az iskolába járásnak, sőt leginkább az egész évnek. Beelőztem a szilvesztert.

A matekoktatás úgy megy nálunk, hogy előadás érthetetlen, szeminárium esélytelen, egész héten kettő darab értelmes matekóra van, ahova bejár viszont mindenki, ha bejutott a közelharc után. Nekem a kedvencemet egy nagyon cuki srác tartotta, úgy hívtuk, hogy Hangyafiú (mert hasonlít Z, a hangyára). És érthetően magyarázott, levezette, mi után mi jön és hogyan kell, mintha gyagyásokhoz beszélne. Egy ilyen matek jellegű tárgynál, ahol az emberek fele elhasal, persze hogy a szívünkbe zártuk.

És most tartotta az uccsó órát, befejeztük az anyagot, pápá gúdbáj, még kölnbe is megy, úgyhogy matek2t nem fog segíteni. Óra végén kb olyan hosszú tapsot kapott, mint a színházban szokás.

Ahogy mentem a metrón, hirtelen eszembe jutott egy fantasztikus ötlet M. ajándékával kapcsolatban. Nem írhatom le sajnos, mert még elolvassa.

Maga az ötlet már bennem motoszkált, de most jutott eszembe egy csodás kiegészítés, úgyhogy gyorsan telefonáltam egyet, és ha belemegy akit hívtam, akkor nagyszerű lesz.

Olyan kreatívnak éreztem magam, csak úgy suhantam röpire, (ami viszont szar volt kábé minden szempontból, hát igen, ez a nap hullámvasút.)

Gyűlölöm az egyetemi németórát.

A tanár nem tart normális órát, tevékenysége 2 dologból áll: 1, felolvassa a könyvben levő szavakat és jobb napjain elárulja jelentésüket (azaz ő egy kiszámíthatatlan, élő szótár, ami) 2, zaklat minket, hogy mondjunk híreket.
Emellett egyszer bejött seggrészegen az órára.
Sebaj, ezzel még nem is lenne nagy baj, ha emellett nem lennének teljesíthetetlen elvárásai. Jó, lehet, hogy csak nekem nem megy, de 85%os dogákat kellene írni, ami elég nehéz, ha a javító ennyire rosszindulatú. Ha az ember rosszul tud egy névelőt, egy igének a vonzatát, hogy alany, tárgy, részes vagy birtokos esetet vonz egy ige stb. és emiatt elcsesz egy végződést, akkor vonja le az egy-két pontokat, nem törődve azzal, hogy egyébként tartalmilag, szókincsileg mit írok (gazdasági németről van szó ugyebár, nem pedig nyelvtanóráról.)

Annyira nagy a kísértés, hogy hagyjam a francba az egészet, fenébe a 4 kredittel, jöjjön a karó, de mostmár akkor is kibírom valahogy ezt a 4 órát, megírom ma ezt a hülye dogát és még így is amekkora paréj, simán megbuktat, de akkor legalább megtettem minden tőlem telhetőt.

Úgyhogy megyek vissza szavakat tanulni.

Alkusszal a dolgok forgása változatos és ingoványos.

Alkusz tesóm legjobb barátja volt 8-11 éves korukban. Folyton együtt legóztak. De ahogy alkusz középiskolába került 13 évesen, ez megváltozott, és vele együtt alkusz is. Tesómat ez nagyon megviselte, talán a mai napig sem heverte ki. Miután eltávolodtak egymástól, évekig szidta alkuszt, de nemrégiben újra jóban lettek.

Ahogy alkusz kitűnt tesóm képéből, az enyémből mégse tűnt el annyira. Sose voltunk azok a nagy pajtik, de kedveltük egymást, és később alkusz sokszor eljött velem és M.mel bulizni, és mindenki megszerette, mert szeretnivaló. Voltunk együtt fesztiválozni is, szilvesztereztünk egy klasszat.

De nem kerültünk túl közel egymáshoz soha. Olyan ember volt, akit nagyon szerettem messziről, nem vonódtunk be egymás mindennapi életébe. Közben alkusz bekerült egy elég bulizós, magát jól sokfélén kiélő társaságba, aztán lett egy barátnője, akit mi is megismertünk elég közelről (túl közelről).

Alkusz kábé fél-háromnegyed éve kölcsönkért egy csomó pénzt M.től, amit utána úgy kellett visszavadászni és ez nem szült semmi jót, és alkusz szépen eltűnt egy jó darabig. Mostanra aztán meglett a zsé úgyahogy és ezzel alkusz is kezd picit visszaszivárogni.

Írt nekem ma msnen, és mesélt magáról, meg egy lányról, és hát, annyira örülök neki, egyszerűen jó, hogyha egy picit beszélünk vagy néhanéha jön ő is talikra.
Jó lenne.

Írtam matek zht, a másodikat, és aijj nagyon jó lett, úgy örülök neki, szuperügyinek érzem magam. :)

És sikerült felvennem a vizsgáimat is, nagyon meg vagyok elégedve, a karácsony pihenés, előtte is csak egy van, utána is szünetekkel lazán elszórva és befejeződnek jan 20án. Klassz.
Amilyen stréber / izgatott / tapasztalatlan vagyok, legszívesebben már most elkezdenék tanulni a 16i vizsgámra. :))

Olyan érdekes, hogy a környezetemben nemcsak hogy hemzsegnek az Annák, de a legjobb barátaim ráadásul szinte mindig közülük kerülnek ki.

Az osztályomban 4, később 5 Anna volt, közülük került ki a gimis legjobb barátnőm; Du, akivel szintén jóban voltunk-vagyunk, sőt az M.mel közös barátaink egyik alapköve; és Sanci, aki szintén az egyik meghatározó szereplőm. Ó igen és TCsáp, aki az egyik leédesebb idióta barátom és mostanság keddneként együtt metrózunk.

Az egyetemen a legjobb pajtimat ki gondolná, hogy szintén Annának hívják, de rajta kívül is közel áll hozzám egy másik Anna (és egy Anita is, bár nem tudom, az számít-e).

Nagyon fura. Hmm, namindegy, szeretem az Annákat (és Anitákat és Anikókat és becézéseiket).