macskakaparásocskák

Voltunk tescoban megvenni mindenféle kajcsit a jövő hétre a balcsira, és kifogyott a tollam, miközben húzkodtam ki a már beszerzett tételeket, úgyhogy muszáj volt szerezni egyet, persze csak becsomagolva, kétdarabos változatban árulták, kénytelen voltam kivenni, hogy írni tudjak vele és képzeljétek, aztán meg nálam maradt, mondhatni elloptam. Mondjuk nem tudom ellensúlyozza-e ezt a kábé száz forintot az az ötven rongy, amivel gazdagítottuk a tescot, mindenesetre nem nagyon van lelkiismeretfurdalásom.

Úgy saccolom, most van 2 órám a bankettre indulásig, addig összepakolászok, szőrtelenítek minden elképzelhető helyen, összerakom magam, más dolog talán nincs is.

Van a palatinuson az egyik medencében félóránként vagy óránként hullámfürdőzés, és a nagy ugrálásban és hullámzásban összeakadtam egy pasival. Valahogy a fürdőbugyim oldalán levő fém halacska vagy tengericsikó vagy micsoda figura összeakadt az ő kezén lévő bilétával vagy mivel. Annyira röhögtem, hogy még arra sem volt erőm, hogy kiszabadítsam magam, csak fogtam a bugyit, hogy nehogy leszakadjon rólam egy nagyobb vízlökésnél. (Aztán persze nem maradtunk sziámi ikrekként összekötözve szerencsére, hanem valahogy kibogozta.)

Egy replayes srác meg boldog szülinapot kívánt, hát jó, elnézte a hónapot, de a kedvesség a lényeg.

Ja és láttam egy helyes pasit. Elég ritkán fordul elő, hogy tetszik valaki, mert hát elfogult vagyok M. miatt és nem nagyon figyelek lehetséges srácokra, úgyhogy ez nagy szó. De ő bejött és neki is én, hehe. (Najó, lehet, hogy nem, csak pár másodpercre láttam, de úgy tűnt, mintha épp elkaptuk volna egymás pillantását.)

"Ha valami szörnyűség történik, az ébredés utáni második pillanat a legelviselhetetlenebb. Kezdenénk a napot álomtól tisztára mosott aggyal, aztán eszünkbe jut."

 

Csodás nap volt, kaptam érettségi bizonyítványt meg gimiset, nem húztam vészes tételt semmiből (hanem moliéret, reformációt, meg határon túli magyarság nyelvhasználatát), visszakaptam megmaradt osztálypént, Csöpivel elmentünk vásárolni, a Bershkában leértékelés volt és vettünk az ajándékzséből nyáriruhát meg gyönyörű papucsot meg zöld topot, meglettek a szalagavatós képeim is, nem kell tanulnom jóó sokáig, nincs több kötelezettség, hétfőn megyünk balcsira, boldogság van a köbön.

Itt lehet nézni igazi kisoroszlánokat meg a mamájukat élőben!! Úú tisztára odavagyok, annyira helyesek!! :) És ez hihetetlen, hogy figyelemmel lehet követni, hogy épp ebben a pillanatban mit csinálnak.

Úú hát ez a strandolás nagyonnagyon remek volt. :) Menjetek pénteken a Palatinusra, mert féláron vannak a jegyek, összesen valami 600 forintot fizettem, pedig elvileg nem is volt diákjegy. És a nap, és a víz, és a hullám, és a lángos, amit ugyan én nem ettem, de nem hagyható ki eme felsorolásból... hát igen, mennyei.

Nohát, azt hiszem elmúlt a válságom. Sőt, kifejezetten tartalmas napom van. Átnéztem az összes nyelvtan tételeket, beszélgettem Dével, sütöttem málnás-meggyes amerikai palacsintát (amely érdekes módon nem tartozik az amcsi kaják közé, mivel kavarni-felverni-dobálni kell), és felhívott V., hogy mehetnék vele meg egy barátnőjével strandolni. Gyorsan átnézegettem, hogy megleszek-e a törivel és van remény, úgyhogy megyek és pancsizunk egyet ebben a jó kis kánikulában. :)

Tegnap úgy volt, hogy hát mégis, főzzünk valamit, mire én mit csináltam, na mit, halrudacskákat sültkrumplival. Mi vagyok én, amerikai? Legközelebb majd előveszem a mélyhűtött pizzát és ez lesz a fenséges vacsi, innen ez már csak egy lépés.

M.mel tegnap este ilyen lelki szadomazot csináltunk kábé, borzalmas volt, tisztára össze vagyok törve érzelmileg, fizikailag pedig olyan fáradt vagyok, mint egy 50kmes túra után, csak épp az elégedettség hiányzik, úgy nézek ki, mint egy szar, úgy érzem magam, mint egy nagy szar, fantasztikus a helyzet, még jó, hogy süt a nap, ma napenergiával fogok élni.

Hivatalosan megnyitották a szóbeli érettségiket, szörnyen gonosz elnökünk van, levont 2 pontot a töri írásbelimből.
Ami nem csak kellemetlen, de azt is jelenti, hogy a töri maximum 1 %kal lehet jobb, mint a matek. Szóval mindenképp vesztettem 2 pontot.
Én szombaton vizsgázok, de a nőt legszívesebben gumikalapáccsal veregetném fejbe, ez a hozzáállás meg nem a legnagyszerűbb, de akkor is, sose hallottam még olyan érettségi elnökről, aki szinte mindenki érettségijéből levont volna pontokat. Hülye, csipogó, undorító, mézesmázós díszpinty. Fujj.

A hajam mostanában kétféle formációt szokott ölteni, egyrészt ilyen nagy, bodros kontyba van hátrafogva, másrészt miután kiengedem az összevisszaságtól begöndörödött hajzat alakul ki. Amúgy nincs túl előnyös hajam szerintem. Egyrészt lehetne több és dúsabb, másrészt lehetne simább és szebb. Ezt elősegítendő ilyen hajgöndörítő ill. egyenesítő kéne. Meg szuggerálom is folyton, hátha.

Eddig mindig vártam a szülinapokat, már két hónappal előtte idősebbnek mondtam magam, ha kérdezték, kerekítettem felfele picit. De rádöbbentem, hogy mindjárt szülinapom lesz basszus, én meg sosem mondtam magam 19nek, ha kérdezték. Hátigen, öregszem. Éljen az a Bryan Adams szám, az 18 til I die. Tudjátok.

Imádott tornacipőm újabban azt a nem mindennapi tulajdonságot vette fel, hogy kiválóan meg lehet állapítani a zoknim színét, miközben rajtam van. Kvázi végig van szakadva a külső része szép vékony csíkban. Nincs mese, muszáj újat vennem, ilyet szeretnék, majdnem meg is vettem a múltkor, csak nem volt a méretemben, sírtam is kicsit gondolatban.

Komoly dilemmám van, tanulok töritételeket avagy szexésnewyorkot nézek. Nehéz döntés, nagyon nehéz, tanulni kéne, mert mi van, ha véletlenül holnap érettségizek, habár nem hivatalos információk szerint csupán szombaton. Másrészt annyira nem érdekel ez a tanulás téma. Valami kompromisszumos megoldás lesz ebből, már érzem.

Hogy a saját kis kapcsolatomban előfordul-e, hogy hülyén viselkedek? Nagyon gyakran. És hogy ő? Rengetegszer.

Hogy más kapcsolatokban ez hogy működik, arról fogalmam sincs.
Hogy kinek milyen a szexuális élete, a kedvenc pózai, nehézségei és erősségei.
De hogy a párja mivel bántotta meg, miken vesztek össze, mik a köztük lévő nehézségek, erről nagyon ritkán lehet hallani.
Mintha ezt szégyenleni kellene, hogy a boldogan életek, míg meg nem haltak mégsem olyan boldog.

Lehet, hogy a szexualitás tabuit ugyan ledöntöttük, de ott vannak helyettük a lelki problémák tabui?

Talán félünk bevallani a tökéletlenségünket, ami egy kapcsolatban mindenképp megmutatkozik. Ha őszinték vagyunk, akkor láthatóvá válik minden dühünk, sértettségünk, hogy nehezen kommunikálunk, szívtelenek vagy éppen túl behódolóak és alázatosak vagyunk. (Ha nem vagyunk őszinték, az még rosszabb.)
Naná, ezeket senki sem veri nagydobra. Pedig szerintem annyira jó lenne, elmondani, hogy hát igen, mások vagyunk, de igenis mindenkinek vannak nehézségei, különbségei, senki sem lesz gnóm egy kis hisztitől.

Sőt, a durvább dolgok. Mert hát a hiszti elfogadott és általános. De azok, amiket igenis szégyenlünk.
Én például nem tudok úgy abbahagyni egy telefonbeszélgetést, hogy össze vagyunk veszve, és akár nyolcszor is visszahívogatom M.et, amíg valamennyire ki nem békülünk. Ráadásul nem vagyok képes keményen megszerezni a hatalmat, soha nem megyek el egy veszekedés után, még ha azt is mondom, hogy najó, elmegyek, de hiába, ötször visszajövök. Ezek szánalmas dolgok. De szerintem mindenkinek vannak ilyenek. Bárcsak ne kezelnénk tabuként őket.

M. le akarta vágatni a haját, illetve hogy pontos és becsületes legyek, kopaszra akarta borotválni az egész kobakját, az érettségi után-bankett előtt, nos ez ma 7 körül lehetett, de elfelejtettem megkérdezni, hogy végül megtette-e, és most tiszta rémület vagyok, hogy tarkopasz a pasim és még csak nem is tudok róla.

Teljesen képtelen vagyok a magányos és/vagy otthonülő életformára. Az elmúlt 2 napban csak egyszer mozdultam ki néhány órára otthonról és tiszta depresszió vagyok, ez így nem mehet tovább, tanulás ide vagy oda, mostantól csinálni fogok valamit, szépen be lesz osztva, hogy mikor kivel fogok találkozni, egész vasárnapig. Punktum.

Baromira unatkozom.

Az elmúlt két napban nagyon hatásosan tanultunk együtt M.mel, de mivel ma mindenki "otthon tanult", így valójában egyikünk se csinált semmit. A fő társaságom Dé volt (a 6éves szomszédom) kábé másfél óráig, akivel ellenben számos a társadalom számára hasznos dolgot tettünk, úgymint
1. jengáztunk
2. kicseréltünk egy gitárhúrt
3. meghallgattuk a kaukázustól a szalaiévát
4. bújócskáztunk
5. egy bot, egy pöttyöslabda, illetve az élükre állított jengarudak segítségével baseballoztunk.

Ihletett napom van, kitaláltam egy nagyszerű ötletet, simán meg fogunk gazdagodni belőle és még kivitelezhető is. (Nem írhatom le sajnabajna.) Most egyszerre 2 helyre kéne összpontosítanom: egyrészt erre a tervre, másrészt a maradék tételeimre, úgyhogy egyelőre félrerakom a fejemben a kis álmomat és koncentrálok a szóbelikre, amik hamarosan megtalálnak és fejbekólintanak, ha nem vigyázok.