macskakaparásocskák

Holnap kezdődne ugye a mesés egyetemi életem szorgalmi időszaknak nevezett része. A Neptun nevezetű fantasztikus program, ahol mindent lehet intézni és órarendet megtekinteni, a hétvégére persze befuccsolt, úgyhogy egyelőre áldom az eszem, hogy kimásoltam az órarendemet (hogy hol lesz az óra, így is rejtély marad).

Infoval kezdenék, amiről azt mondják, lehet, hogy nem lesz, utána pedig mikroökonómia lenne, ami viszont csak a páros heteken van, és akkor jó kérdés, hogy ez most a tanév első, vagy az év 38. hete..

Mindenesetre szerintem bemegyek 8ra, és legfeljebb elütöm az időt valahogy fél 12ig, amikor már tuti, hogy lesz órám. Első év első napján azért még tegyünk meg minden megtehetőt. :P

Van olyan 2 éve egy M. barátaiból és a saját barátaimból (illetve később az ő barátaikból) alakult társaságunk, ami az elmúlt időben szerintem rémesen szar volt. Nem tudnám megmondani, pontosan mi miatt. Talán mert mindig valakinél voltunk, mindenki tett-vett, nem figyeltünk egymásra. Vagy nehezteltünk egymásra dolgokért, és a problémákat nem beszéltük ki. Vagy egyszerűen csak nem volt közös hullámhosszunk.

De tegnap elmentünk a szimplába (ahol a héten immár negyedszer voltam, lassan törzsvendég leszek:)), és valami fantasztikusat beszélgettünk. Jó volt, mert Z.hez, akit valamiért eddig nem szerettem (magamnak sem tudtam megindokolni, hogy miért), most örömmel álltam hozzá, és szerintem mindketten éreztük, hogy javul a kapcsolatunk. Jó volt, mert hatalmasakat hülyéskedtünk, és emellett mindenféléről beszélgettünk. Nagyon örültem neki.

Mostanában nincs ihletem, várom, hogy jöjjön, normális mondatok jöjjenek a fejemből, kivetüljenek a billentyűzetre, várok csak várok.

Írtam tegnap egy szép kis postot arról, hogy milyen klassz véletlen és spontán találkozásaim voltak osztálytársakkal és barátokkal, és hogy mennyire szuper helyek a deáktér és a szimplakert, de valamiért nem mentette el és elveszett, pedig legalább vidám és optimista bejegyzés lett volna.

Viszont annyira felhúztam magam egy szemétkedő ellenőrön, hú komolyan ha legközelebb látom, akkor tovább folytatom a lecseszését, mert egyszerűen nem kapott eleget azért, amennyire feldühített. Tudomtudom, hogy túl kellene lépni rajta, nem foglalkozni vele, de még közölte is, hogy élvezi, hogy basztathat.

A tegnapi csopiprogi kocsmatúra volt, ez nem meglepően azt takarta, hogy végigjártuk a belváros csomó stílusú és kategóriájú kocsmáját, ahol mindenféle mókás piajátékokkal szórakoztunk (úgymint fröccsváltó, sörváltó, pingponglabdával piábacélzós stb), és találkoztam az egyik régi sulistársammal, aki minden bizonnyal kocsmatörzsvendég volt, és konkrétan 7 évig járt egy osztállyal felettem a kemény 300fős giminkben, de nem emlékezett rám abszolút. :D Nagyon megragadó jelenség lehetek, de sebaj.

Voltam fodrásznál, semmi extra, csak a töredezett hajvégek levágatása, de imádom ezt a fodrászt, mert nem csinál szinte semmit, és mégis dús és szép lesz tőle a hajam és nő mint az égigérőpaszuly. :)

Jelenleg egy előadáson kéne lennem, ahol valami ajándékot kapok, de az a baj, hogy elszállt a bizalmam, és inkább itthon kúrálom magam. Még gólyatáborban összeszedtem valami náthás köhögést, és azóta a helyzet csak romlott, hiába szedem a rengeteg torokgyógyszit, cévitamint és eszem tonnaszám a mézet.

Délután meg megyek az uccsó HPV oltásomra, nagy boldogság, még gyógyszit is iratok fel magamnak, tisztára kettő az egyben.

Tegnap beszéltem telefonon Julival, a gimis legjobb barátnőmmel és még mindig annyira megdöbbent, hogy mennyire megváltozott az elmúlt néhány hónap alatt.

Amíg egy órán keresztül beszéltünk, nem igazán mondott jó dolgokat vagy örömöt, viszont elmesélte, mennyire kiakadt, mert a családja szerint pánikbeteg, pedig nem is az (szerintem már a családja is aggódik, annyira antiszociális), hogy milyen szar az egyetem, az órái, az évfolyamtársai, egy helyes srác sincs, X és Y milyen idegesítőek, mert folyton tapadnak rá, Z tök hülye, mert nem akart közösen menni pisilni, neki nincs kedve ehhez, sem ahhoz, az egyetlen lényeg, hogy békén hagyják és kész, és különben is.

Iszonyú fárasztó volt. Olyan érzésem van, hogy teljesen magába zárkózott és mindent elutasít, és ez szörnyen szar, mert tudom, hogy belül mennyire egy klassz, őszinte, kreatív, bohó, vidám ember, akinek ezt az igazi oldalát teljesen elnyomja az, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni a világ elvárásainak szépségben, okosságban, nyitottságban, bevállalósságban stb. Egyszerűen kattog rajta az agyam és nem tudom kiverni a fejemből.

Fölvettem a tárgyaimat, egész klassz órarendem lett, például csütörtökön nem is kell bemennem egyáltalán, és a péntek meg a szerda is nagyon laza. Szimpi nekem ez az egyetem móka, jelenleg úgy tűnik, közösségileg bojkottáltunk egy csopibulit, ez is egyfajta csapatépítés.

Amúgy M. akkora pöcsfejként, szemét köcsög módon viselkedett ma, hogy az valami hihetetlen, elég pipa vagyok rá. Na mindegy. Utálom ezt, de egyszerűen most nem akarok vele semennyire se foglalkozni.

Reggel fél 9: csopiprogi, pékség, dumálás, egyetem felfedezése.
Egy óra: beiratkozás, hasznos infok háromig.
Fél 5: indulás csopibuliba rövid szünet után.

Na és ennyi közös program olyan emberekkel, akiket még egy hete sem ismerek, nekem már icipicit sok, úgyhogy ma kihagyom az esti bulit azt hiszem. Helyette beszélgetek anyukámmal, Julival, kicsit itthon egyedül leszek és picit feltöltődöm. Lehet, hogy antiszoc csöppet, de úgy érzem, hogy kell ez most nekem, itt vannak a határaim és sokkal kiegyensúlyozottabb leszek én is, ha tisztelem a saját igényeimet és nem nyakra-főre szocializálódok, amikor nem is akarom igazán.