Egy jó szokás - mint a Danone joghurtokban-:
Lefekvés előtt egy fél pohár víz, és ébredés után a másik fele.
Nincs rá semmi tudományos magyarázatom, de olyan dolog, ami egyszerűen érezhetően nagyon egészséges és jót tesz. Ráadásul segít, hogy emlékezzünk az álmainkra.
A táplálkozásom és a kinézetem nagyon hullámokban változik.
Néha nem eszek semmit napokig, vagyis persze eszek, de nagyon keveset. Más napokon fordul a kocka, és egész nap zabálok kontroll nélkül.
Ez kívülről nem feltűnő, sőt a mérleg se nagyon mutatja, pluszmínusz két kiló, csak én látom magamon, érzem, hogy mennyire sok bennem a kaja, és mennyire érzem magam dundinak. De sokkal jobban szeretem, ha vékonynak érzem magam, egyszerűen jobb a közérzetem.
Úgyhogy most, hogy jött a mikulás és hozta a csokikat, elővettem Mireille Guiliano könyvét, A francia nők nem híznak-ot. Tavaly karácsonykor olvastam először, és az ünnepek alatt fogytam. (Pedig ettem.) Valami imádnivaló. Megszeretteti az Evést, de nem a habzsolást, nem a kényszerkajálást, hanem az egész élvezetét.
A következők történtek.
1. Tanulásilag kezdem beérni magam, karácsonyilag dettó. Legalábbis az ötletek 90%a megvan, időpontot is kitűztem a megvételükre, és aztán reméljük sikerül is tartanom a saját határidőimet.
2. Holnap lesz az első vizsgafelvételem (úúú hmmm). Úgynézki összesen lesz 8 vizsgám, ebből 2 nem neptunonfelvevős, zéhára kísértetiesen hasonlító (nem egészen kamu). És ha minden jól megy, sikerül úgy felvennem őket, hogy ne nagyon legyenek összehalmozva; dec22 és jan5 között szabad legyek; mégis befejeződjenek jan16ra.
Annál is inkább, mert 17én pedig jön egy külföldi cserediák, akinek én leszek a mamija :))), nojó a segítője, albérletkereső, reptérrekimenő, abajgató tutora. Akit kaptam, az egy német (Hollandiában tanuló) srác, remélem normális lesz, eddig okésnak tűnik.
3. A T.s helyzet a következőképp lett lerendezve: kipukkadt a lufi, és mindenki megtudott mindent, T.vel megbeszéltük, hogy félreértettem a helyzetet, hogy nekem kicsit (nagyon) sok, ha minden nap beszélünk, M. is remélhetőleg megértette, hogy nem jövünk be egymásnak, úgyhogy a bonyolult szitu örömteli véget ért. Ráadásul nem beszéltünk T.vel pár napja, és elítélendő rémséges, de szörnyen élvezem, és azt is, hogy majd én hívom, ha akarom, de addig nem beszélünk. Szupi. :)
4. Hm najó, erről inkább írok egy külön postot.
Én úgy vagyok a blogommal, hogy abszolút naplóként használom. Leírok benne mindent, ami eszembe jut, néha kényes dolgokat is, érzéseket, mindegy, csak kiadjam magamból. Alapvetően nem másoknak szól, hanem a saját kis feldolgozandó dolgaimról, illetve hogy mi esett meg, dokumentáció, ha úgy tetszik, és persze azért örülök is, ha olvassák és tetszik valakinek, de hát azért nem sztárblog (hála az égnek:)).
Szóval nem érzek olyan nagy különbséget közte és azok között a füzetek között, amiket írtam 16 éves koromig kb és egy dobozban lapulnak harmincan.
Nem is nagyon válogatom meg, mit írok bele, mert könyörgöm, hadd legyek már magammal őszinte.
És nem is tudja senki a címét, azt se nagyon hangoztatom, hogy írok, mert nem mindegy, hát azt se kürtöli ki az ember, hogy héé emberek én naplót írok, mert mindenki megvonja a vállát, hogy naés.
Egyedül M. ismeri, és régebben nem olvasta, mostanában meg igen, és tegnap lett egy szép, nagy kiborulás, mert azt írtam egy régebbi postban, hogy a következő egy-másfél évben tuti nem akarok semmit T.től.
És annyira, de annyira utálom ezt, jó persze az én hibám, eleve nem kell beszélni arról, hogy az ember blogot ír, elmondani pláne nem kell, de mi a fenét kéri rajtam bárki számon a gondolataimat, az érzéseimet, a katyvaszt, ami néha bennem van, hát épp elég nekem magamnak megbirkózni vele, minek kell még felhánytorgatni?! Mintha legalábbis azt írtam volna, hogy akarok valamit, de az a köcsög post pont arról szólt, hogy nem akarok bakker, mi van, mostantól vigyázzak a mondataimra, hogy nehogy véletlenül rossz megfogalmazást alkalmazzak, mert különben kitör a harmadik világháború?! Röhejes.
Szóval nemtom, mostantól lehet, hogy sokat fogok privát postolni vagy ilyesmi.
És nem arról van szó, hogy én nem lennék hasonló helyzetben dühös vagy ilyesmi, vagy nem érteném meg teljesen M.met, csak épp nekem muszáj kiírnom magamból a bajocskákat-érzéseket, még ha azok csúnyák is anélük, hogy számon kérnék.
Így állok a tanulással-feladatokkal.
Vasárnap ugyebár szenvedtem és nem csináltam semmit.
Hétfő délelőtt befejeztem a házidogámat. (A házidogákat, ha min 10 oldalasak, BEKÖTVE kell beadni. Én voltam az egyetlen lúzer, aki ezt nem tudta.)
Hétfő délután itt volt M., meg kicsit Bonny is (na ő egy történettörténet, majd elmesélem), akit hónapok óta nem láttam, lényeg, nem tanultam.
Tegnap befejeztem az Erasmus pályázatot 98%osan, már csak ilyen apróbb simítások vannak, úgymint igazolványkép készítés, és amm kijavítani a borítót, ugyanis:)) sikerült az írnom rá 22es betűkkel, hogy "Europass pályázat".
Annci: "Hát majd biztos gondolják, hogy nahát, ez a lány aztán jól utánanézett a dolgoknak, küldjük csak ki valahova!"
É: "Jahh, egy ilyen hülye ne itthon legyen.." :))
Az elmúlt két hétben tünedeznek el a fekete bugyijaim, kábé 5 nyomtalanul elveszett, köztük a kedvencem is. :(
Remélem, egyszer csak előbújnak, visszajönnek, főleg, ha látják, hogy hiányoznak nekem, nincs keret pillanatnyilag szép új szexi bugyikra.
Nemtom mire gyanakodjak.
Nyilván nagy fogyatékosság, de ha reggel 9 előtt kelek, akkor ébredés után szükségem van negyed órára, amíg nem szólnak hozzám, legalábbis nem fárasztó és gondolkoztató kérdésekkel bombáznak, vagy plusz dolgokat sóznak rám, amiket amúgy örömmel megtennék, ha nem reggel lenne. Amennyiben mégis ez történik, rémesen morcos leszek, amit vagy kifejezek (ez a jobbik eset, lásd anya), vagy úgy csinálok, mintha nem lenne semmi vész és kevergetem tovább a kakaót (M.), utána meg hisztizek és összeveszek, de nagyon.
Pl ma reggel. Anya fifikás kérdései:
1. én használtam e az éjszaka során a fúrót, mert elő van véve a másik szobában. (Höhh. Valószínű. Micsoda hülye kérdés ez?!)
2. Nálam van e a locsoló, és ha igen, hol, és segítsek már megkeresni.
Utána meg csodálkozik, hogy morcos vagyok, mert ő meg csak kedves volt.
Jó persze, nem azt mondom, hogy ez nem egy hibám, de nem tudok mit tenni ellene, ráadásul ő is pont ugyanilyen, megérthetné, az a puszta szerencséje, hogy ő 6kor kelt én meg 7kor és ő már felébredt azóta.
Szóval mostanság az történt, hogy megrémültem, mert azt hittem, hogy T. többet akar tőlem, mint barátságot, én pedig ezt nem szeretném, egyelőre, a következő egy-másfél évben semmiképp.
Könnyen lehet persze, hogy telibe félreértelmeztem a dolgokat, de nem is ez talán a lényeg, hanem csak annyi, hogy beképzeltem egy helyzetet és emiatt igen valóságosan elképzeltem a választást, és én M.et akarom, asszem ez elég jól kiderült.
