macskakaparásocskák

Tesóm nyáron kimegy egy évre Amerikába, és rádöbbentem, hogy talán ezek az utolsó hónapok, amikor együtt élünk. Mert amikor hazajön, kitudja, itthon lakok-e még, vagy szakkoleszben, albérletben, akárhol. Kicsit hihetetlen.

Azt hiszem elkaptam valami álomkórt vagy effélét, mostanában iszonyú fáradékony vagyok, kidőlök max éjfélkor és ma 10kor ébredve simán el tudtam képzelni, hogy reggel 7 van. Délután még becsúszott egy laza szex utáni alvás, holnap reggel meg 7kor kell kelnem, hogy munkaügyi eligazítást (jó kis fellengzős vagyok) adjak az unokatesómnak, már a gondolattól úgy érzem, így 9kor bőven itt az ideje ágyba bújni.
Persze lehet, hogy ez mind azért van, mert időtlen idők óta nem ittam kávét. Kiürült a koffein a szervezetemből és meghaltam.

Apa kitalálta, hogy szeretné, ha megváltoztatnám a sorrendemet. Most az első a kereskedelem&marketing, második a turizmus, haramadik a nemzetközi gazdálkodás. Mondta, hogy rakjam előre a nemzetközi gazdálkodást. Gondolkoztam rajta, egyre jobban tetszett az ötlet, mondtam, okés. Most megnéztem, és basszus angolul írtam be a nemz.gazd.t, ami egyrészt azért szar, mert az államilag támogatottan is kell fizetni félévente, apa mondta, sebaj, megéri. Másrészt én még soha nem tanultam semmilyen tantárgyat angolul, és nem tudom, hogy érteném-e ezeket a szakdolgokat angolul és meg tudnám-e tanulni őket... Basszus miért nem jelöltem be magyarul? Tiszta hülye vagyok... :/

update: utánanéztem, és tavaly ez a szak lájtos 144 pontos volt, hát ide fel nem vesznek engem, hehhee :) Megmenekültem a megmérettetéstől.

Az elmúlt napok változatos programjaként M.mel tettük a semmit: nem mentünk éjszakaitúrázni, nem bicikliztünk, nem néztük meg a bodiest és egészen minimálisat tanultunk, ami már kevésbé jó. Helyette eljátszottuk, milyen lesz az emberiség következő szintje, amikor nagy fejünk lesz, hatalmas szemeink és a kevés mozgástól elkorcsosult végtagjaink. Tjahh, ez az értelmes időtöltés lenyűgöző.

Vettünk M.nek szép nagy ágyat vagy 3 napja, összeszereltük és azóta fáj a csuklóm.
Gyenge vagyok, ezvan, szomorú.

Most egy darabig (egész pontosan 3 hétig) szüneteltetem a dolgozást, helyette mindenféle egészségre káros dolgokat csinálok, kezdvén a tegnapi hiphopbulival.

Olyan szinten kevesen voltak mondjuk, hogy odaértünk 2 órával a kiírt kezdés után, és még benne voltunk az első száz emberben, akik kaptak ajándékcédét, ennek ellenére jó kis buli volt egész éjfélig, amikor kidőltem a fáradtságtól.
Konkrétan párszor bealudtam, állítólag kívülről nagyon szarul festettem. Belülről nem volt olyan nagyon vész, csak amikor az áhított alvást folyton félbeszakítja a kemény padló, kényelmetlen helyzet vagy hogy valami épp zajlik, az rémes. Állítólag kínzásként is csináltak ilyet, mi nem jutottunk el idáig, hazamentünk és pihepuha ágyikóban aludhattam.

Anya vett kétszázhetven per kilójáért olyan epret, hogy ihaj, megértettem, hogy egyes pasik (nők) miért kívánnak meg minden gyönyörő nőt (pasit), mert én sem tudtam ellenállni a csábításuknak és rengeteget ettem belőle, hát ezeket csumázgattuk, ő meg most befőzi, én kimentettem magam eljátszván a fáradt dolgozót. Helyette festettem egy bögrét az Annának, mert költözködik folyton ideoda és mindig étkészlet problémái vannak, ez meg legalább személyes, továbbá terveket kovácsolok, hogy ha megkapom a kis fizumat, akkor kimindenkinek mimindent fogok venni belőle, hehe.

Amikor blogot írok, megszoktam, hogy a kutya se olvassa, legfeljebb néha valaki odatéved, mert keresi, hogyan kell pótolni az adókártyát. Ehhez képest teljesen meg vagyok döbbenve a mostani látogatottságomon, mert újabban átlag 30an olvasnak naponta, de tegnap például ötvenvalahányan tévedtek fel ide.

Először persze megijedtem, hogy úristen, lehet, hogy az összes ismerősöm megtalálta a blogomat, elkezdtek tobzódni a fejemben a rémképek, már láttam magam előtt a körlevelet, hogy mi a címe a kis naplócskámnak, meg a megjegyzést hozzá, hogy nehogy valaki véletlenül nekem is elküldje az ímélt és így tudomást szerezzek lebukásomról, aztán igyekeztem ezt elhessegetni, és beleélni magam, hogy nahát, sztárblogot fogok írni. :D Nem nagyon megy. :D

Bírom a nyárban, hogy az emberek sokkal jobban a saját egyéniségüknek megfelelően öltözködnek. Valahogy azzal, hogy leveszik a kabátot, nemcsak a bőrük, hanem a személyiségük is jobban látszik.

Én is most kitalálok valami rendkívül hozzám passzoló cuccot és elmegyek jegyet venni az a38ra. Megyünk jó kis hiphopbuliba csütörtökön, érdemes, mert ott lesz sp is, hátha összepajtizunk vele. Utána meg megnézhetem az érettségijeimet, igazából a töri az izgalmas, mert még nem tudom, hogy az milyen lett.

Rendkívül mókásan úgy alakult, hogy elmeséltem M.nek, mi miatt akarok szakítani.

Sétálunk az erdőben, ő viccesen szóba hozza, hogy szakítsunk.
Én: Jó.
Ő: Mi? Szakítsunk?
Én: Akár.
Jahh, nem volt kedvem hazudni, inkább elmeséltem az egészet, hogy miért nem lennénk szerintem boldogok. Ő meg, nem is tudom, megértette-e, vagy megijedt, de egész délután olyan jófej volt. Mondjuk ez előtt is, lehet, hogy nincs köze hozzá.