macskakaparásocskák

Mivel a tesóm Amerikában van, apa pedig reggel 6kor elmegy dolgozni és úgy este 10re ér haza, akkor pedig hullafáradtan bedől az ágyba, ezért olyan, mintha csak anyával ketten laknánk itthon. Ami nem túl előnyös, ezt eddig is nagyon jól lehetett tudni, de egyelőre egész jól viseltük. Megbeszéltük egymással a dolgokat, segítettünk egymásnak, de azért vannak olyan dolgaink, amik iszonyúan idegesítik a másikat. Anya nem bírja a hangulatingadozásaimat, és hogy csomószor vagyok vele undok, én nem bírom a pedantériáját és hogy folyamatosan lovagol az olyan apróságokon, mint például hogy vegyek papucsot. Tegnap gyújtottam pár gyertyát, ő erre lecseszett, hogy miért gyújtom fel a házat. Ilyesmik. Nem lesz ez így jó hosszú távon.

(Mostanában csomót kell szenvednem, hogy a blog.hu hagyjon postot írni, hát segítség, így el fog szállni az összes ihletem.)

Picikét álmos posttá is fogok válni, legalábbis amíg tart ez az óriási kegy és emlékszem az álmaimra. Ma nagyon jót álmodtam, ez egy visszatérő álmom azt hiszem.

Olyan 10 másik emberrel voltam együtt, jól ismertem közülük mindenkit álmomban, de senki sem volt azt hiszem olyan, akit a valóságban is ismerek. Egy dologra készültünk, amit gyakran szoktunk csinálni, és én jól ismertem, valahogy mégis most csináltam először. A természetben voltunk, volt rajtam egy hátizsák, amiből mindenfélét ki kellett pakolnom, de a telefonom meg egyebek benne kellett, hogy maradjanak, amit később nem is értettem, mert úsznom is kellett, és ezen gondolkoztam álmomban, hogy miért nem fog tönkremenni a kütyü. Szóval rögtön bedobtak a mélyvízbe és először nekem kellett elérnem valahova (ez egy ilyen egyéni feladat volt, ami mindig más csinált, pedig tök jó volt, mászkálni kellett és úszkálni), majd valahogy feljutottunk mindannyian egy magaslatra, és alattunk volt egy hatalmas, fehér, természetes pálya, ami akár jég is lehetett volna, de nem volt olyan csúszósan veszélyes, és hó is lehetett volna, de ahhoz túl sima volt. Leginkább műanyag lehetett volna, de természetes volt. Úgyhogy hát nem tudom, mi volt, de ráálltunk és egyszerűen lecsúsztunk rajta, hihetetlenül gyorsan suhantunk, hatalmas kanyarokkal, igazából félelmetesnek kellett volna lennie, és majdnem az is volt, de csak egy pillanatig, míg eszembe jutott, hogy talán nem kéne félnem? Csomó ideig siklottunk ezen a helyen, tök szép volt. Aztán leértünk az aljára, és úgy kellett visszaérnünk az eredeti kiindulási helyünkre, hogy leültünk és odagondoltuk magunkat, és hopp, ott teremtünk. Nagyon hitetlenkedtem álmomban, hogy hogyan működhet ez a gondolatban utazás, eltűnés és felbukkanás, hoppanálás, vagy micsoda, de ment.

Iszonyú hideg van, de elvből nem fűtünk, ezért úgy döntöttem, hogy harcolok a megfagyás ellen és rengeteg gyertyát gyújtottam. Csinálják a hangulatot (magányos így is), és remélhetőleg növelik a hőmérsékletet (melegebbé). Továbbá Magna Cum Laudét hallgatok és depizek nagyban, úgy veszem, hogy lényeges folyamatot élek meg, mint mikor vedlik egy gekkó.

Mennyi hülyeséget hordok össze, öccsém.

Szerintem az emberek nem veszik eléggé figyelembe a "hol" tényezőt, máskor pedig túlértékelik.

Ezt értem fizikai helyszínekre is, de leginkább mégis minden elvont dologra: hogy hangulatilag hol vagyok, társadalmilag hol vagyok, kapcsolatilag hol vagyok. Ha az életünket egy nagy társasjátékként képzeljük el, amin különféle mezők jelenthetik, hogy mivel épp hogyan állunk, akkor ezeket, a pontokat, amiken elhelyezkedünk, mind.

Elkezdtem gondolkodni és elég csúnya dolog, de fontos bevallanom. Nagy hatással volt rám a mai álmom, mondhatnám, hogy túlértékeltem, de nem tehetek róla, érzem, hogy fontos, és nem akarom figyelmen kívül hagyni. Szóval jelenleg néhány dologért neheztelek M.re. Nem dühös vagyok, ez nem egy intenzív érzés, csak egy mélyen megbújó tudás, hogy nem így kellene csinálnia bizonyos dolgokat, nem így kéne bánnia velem néha, nem szabadna ilyen hangon beszélnie. Egyszerűen távolinak és egyre távolodónak érzem őt ma, nem érzem a saját részemnek, most nincs meg ez a csodás "ismerős-érzés", amire épülnek a kapcsolatok, vele is erre az érzésre alakult ki, hogy otthon vagyunk egymásban. De ma nem így érzem.

És ezen csak nehezít, hogy picit tegnap is így éreztem, de buliztunk, piáltunk kicsit és én pedig letepertem, és most rosszul érzem magam emiatt, mert nem hiszem, hogy pusztán az, hogy 2 éve együtt vagyunk, feljogosítana engem arra, hogy csak a szex kedvéért szeretkezzek vele, miközben lélekben esetleg nem is vagyok teljesen ott - mi a különbség eközött és egy egyéjszakás kaland között? (Ha mondjuk egy társas táblájaként képzelem el, akkor egyszerre állt egy zöld bábúm a "hosszú távú kapcsolat" és egy lila a "szerelem nélküli szex" táblán, és a lila bábú rossz helyén csöppet sem enyhítenek a zöld bábú "normális" koordinátái.)

A társadalom és a megítélés szerint persze biztos, hogy nagyon is sok a különbség, szerintem viszont semennyi. Ráadásul azt sem mondhatom nyugodt szívvel, hogy nem szeretem M.et, mert nagyon is szeretem, ez tuti, csak éppen ma nem vagyok biztos benne, hogy milyen módon. Kicsit össze vagyok zavarodva, kicsit szomorkás is vagyok ma, hogyan menjek mi után, mit tegyek és miképp. És félek, és nem merek belegondolni.

Általában nem szoktam emlékezni az álmaimra, és ezért is szokatlan, hogy a mai álmom is megmaradt és nagyon mély benyomást gyakorolt rám.

Az történt, hogy szerelmes lettem álmomban. Maga a sztori úgy zajlott, hogy ismét gólyatáborban voltam, és az egyik instruktorom belémszeretett, és valahogy én is belé, de nem történt köztünk semmi, mivel álmomban is M.mel jártam. Volt olyan rész, amikor beszélgettünk vele, olyan is, amikor elmeséltem neki, hogy járok valakivel és ezért most ezt hagyjuk, de ennek ellenére így kábé tudtuk, hogy később majd visszatérünk rá, pedig ő nem örült ennek a hírnek, és egyszer megöleltük egymást, ami egyáltalán nem tűnt rossz dolognak, mivel tudtam, hogy szeretjük egymást, ezért ez így természetes. És volt egy kisvasút is.

Pedig az instruktorom alapvetően egyáltalán nem jön be nekem, nem is beszélgettünk sokat... lehetséges, hogy egy új szerelmet akarok megtapasztalni és ezek mind olyan jelzések, hogy tegyek érte? Mert még ha gáz is bevallani, alapvetően álmomban nagyon jó volt ez az újdonságos-bizsergősszerelmes érzés.
 

Már napok óta csak olyanokat látok az időjárás-előrejelzésekben, hogy "holnapután jobb idő lesz", "majd holnapután, már csak két nap". De ez folyamatosan tolódik, úgyhogy kezedek gyanakodni, hogy ez olyasmi, mint mikor tanultam úszni, és apa azt mondta, "gyere, csak két lépésre állok, csak idáig kell elúsznod" - de persze mindig hátrébb is lépett kettőt és soha nem értem el. Majd jövőre jön a meleg. :)

Sikerült úgy összeraknom az óráimat a lazaságáról méltán híres* fővám téri szabadidőközpontban, hogy hétfő-kedd-szerdán nagyjából bent vagyok 8tól 4ig (kivéve a páros heteket, mikor pár óra mínuszom van és az első negyedévet, mikor nincs infom abszolút), de csütörtökön összesen egy órám van, pénteken pedig majd második negyedévtől lesz egy komoly darab infom. Úgyhogy most itthon punnyadok, valójában mindjárt nekiállok kitakarítani a lakást, cakkumpakk, de jó lesz, alig várom, de muszáj túlesni rajta sajnos.

*decemberben már nem fogom ezt mondani és majd sírok itt nektek

Egy néhány nappal ezelőtti post (csak valamiért nem tudtam írni eddig az oldalon):

Elindultam bulizni, jó nehéz volt rávenni magam, de sikerült. Nem szítottam magamban a bizonytalanságot, de az magától is nőtt, annyira nem akartam menni. A hideg, a szemerkélő eső, a szürkeség, és ezek mellett még ki is voltam borulva teljesen, és az örsön nem bírtam tovább és visszafordultam és ott zokogtam hazafelé a patakparton, még szerencse, hogy nem volt ott senki, és csak nyávogtam, hogy miért miért miért nem vagyok elég jó, mit kéne mégis tennem, bárcsak vissza lehetne vonni a szeretetet, hogy kész vége... mert nekem nem megy, pedig akarom.
 

Annyira furcsát álmodtam. M. anyukája szerint az elmúlt egy hétben nem viselkedtem rendesen és elkezdett székekkel dobálni. Volt persze még több része is, az álom későbbi részében elmentünk egy házba egy csoporttal, ahol ki voltak osztva nekünk ilyen ottani vezetők, és a miénk egy olyan negyvenév körüli, tök ráncos, de azért még szép és kedves kurva volt, aki mindenfélét hadovászott nekünk az idő múlásáról, korda gyuriról és hogy milyen kár, hogy nem lett a szeretője, aztán pedig ilyen kendőt kellett magunkra kötni, és beülni egy terembe a többiekkel együtt, akik mind normális ruhában voltak, és várni, hogy kezdődjön egy egyetemi előadás.

Persze ez a második fele szimpla hülyeség, de az első annyira megragadott, ahogy M. mamája dühös volt rám. Persze tudom, hogy ezt nagyjából az az érzés teszi ki, hogy tényleg haragszik rám valamiért (olyan furcsán nézett rám a múltkor), plusz agresszió-feldolgozás, de akkor is tökre nyomasztó.

Csúnya idő van, csúnya nap van. Nem szeretem az esőt, nem akarom szeretni M.et, most nagyon szeretnék nem kötődni semmihez, semmitől és senkitől nem félni, semmit nem bánni, épp csak úgy lenni, nyugalmat szeretnék, hogy bebújhassak egy meleg teával olvasni az ágyikóba és legyek annyira boldog, hogy lazítani tudjak... és úgy szeretnék hazamenni.

Nohhát. Még nem vagyok egészen képben, leginkább ami azt illeti, hogy mik a saját előadásaim és mikre nem kéne bemennem, így aztán kezdtem a napot/félévet/egyetemi pályafutásom egy info előadással, amire mint később kiderült, csak második negyedévtől kellene bejárni, sebaj, okosodtam és barátkoztam a másfél órás időtartammal.

Aztán volt egy mikróm, amin rejtély, hogy bent kellett-e lennem, hát ártani nem árt, de még erősen rá kell állítanom az agyamat, hogy megértse ezt a bonyolult közgazdasági szakszöveget.

A vállalatgazdaságtan viszont klassz volt, örülök, hogy emeltre mentem belőle, ráadásul az a 3 plusz kredit sem megvetendő. :) A nap végén még volt egy matekom, ami végülis kevésbé volt elrettentő, mint amire számítottam, úgyhogy ezt a randa esős napot tanulmányilag sikeresen zártam.

Jó, magánéletileg no comment, akkora egy ratyi rémség a nap érzelmileg, mint a pocsolyák az utcákon, dehát ez megesik és őszintén én már csak leszarom, én tudok nem szeretni, nem erről van szó, csak nem gondoltam, hogy szükséges, pedig de, upszi tévedtem.